René Magritte
(1898 — 1967)
Belga művész, az egyik leghíresebb szürrealista festő; bizarrul
csapongó képzelete ötvözte a rettegést, a ve- szélyt, a komikumot és a
titokzatos- ságot. Műveiben sajátos jelképrend- szert használt: női
torzó, kisember, keménykalap, kastély, ablak és egye- bek. Miután a
brüsszeli képzőművészeti akadémián tanult, egy tapétaüzem tervezője
lett, majd hírdetési plaká- tokat készített. Giorgio de Chirico: A
szerelem éneke című képével 1922-ben találkozott. Ezen egymáshoz nem
illő elemek ellentmondásosan és gondo- latébresztően, álomszerű
építészeti környezetben kapcsolódnak egymás- hoz; a festmény erősen
hatott Magritte érett stílusára. A következő néhány évben a belga
szürrealista mozgalom tevékeny tagja lett. Egy brüsszeli galéria
támogatá- sával 1926-tól kizárólag festményei ér- tékesítéséből élt.
Első önálló kiállítását 1927-ben rendezték, de a kritika nem fogadta
kedvezően a képeit. Ugyanebben az évben feleségével együtt Párizsba
költözött. Itt össze- barátkozott sok párizsi szürrealista művésszel,
köztük André Breton és Paul Éluard költőkkel, és megismerte Max Ernst
kollázsait. Magritte 1930-ban visszatért Brüsszel- be, és néhány
alkalmi utazást leszámít- va élete végéig ott is maradt. Az 1940-es
években különféle stíluskísérle- tekkel foglalkozott, munkájában néha
impresszionista elemeket is felhasz- nált. Ennek a korszaknak a művei
azomban nem voltak sikeresek, ezért abbahagyta a kísérletezést.
Ezután éle- te végéig folytatta talányos és a logika szabályait
figyelmen kívül hagyó, kön- nyen azonosítható stílusú képeinek fes- tését.
|