A firenzei és a velencei
akadémián tanult, majd 1906-ban megérkezett Párizsba. A Montmartre
excentrikus, fiatal művészei között, hamarosan ő lett a legviharosabb
életű. 1909-ben a Cité Falguiére egyik műtermébe köl- tözött, ahol
hamarosan barátságot kötött a szomszédos műterem lakójá- val
Brancus-ival. A többiekkel együtt ő is felfedezte magának Cézanne-t,
majd a néger plasztikát, amely dön- tően hatott rajzművészetére.
Elképesztő biztonsággal odavetett, csodálatosan szép rajzait néhány
sou- ért, egy-egy portréját pedig néhány frankért bárkinak odaadta.
Gyakran lehetett látni, amint a Rotonde vagy a Dome kávéház teraszán,
határozott, gyors vonásokkal portrét rajzol; az alkalmi modell
mindjárt meg is kapta a művet egy pohár italért. Kisling
műtermében dolgozott, a Joseph Bara utcában, Soutine és Pascin voltak
a barátai. Hányódott kávéházról kávéházra, manzárdszobáról
manzárdszobára, s csak nagyritkán talált együttérző lélekre. Egy angol
költőnő, Beatrice Hastings támogatta egy darabig, majd Zabrowski vette
magához. Találkozott egy fiatal lánnyal, Jean Hébuterne-nel, feleségül
vette, gyermekük szü- letett. De mire megízlelhette volna a nyugalmat,
már felemésztette a láz, a tüdőbaj. Kórházba került és meghalt - 1920
január 25-én, harminchat éves korában. Modigliani mindenekelőtt
"lineáris" művész volt, rajzoló és manierista. A toszkán
hagyományokhoz híven, a grafika nyelvén, hajlékony, dallamos vonallal
maradéktalamul ki tudta magát fejezni.
|