Camille Pissarro
(1830 — 1903)
"A festők között - mondta
Cezanne - Pissarro közelítette meg legjobban a természetet." Valóban
egész életét a természetből kapott különféle benyo- mások
megfigyelésének szentelte, és megszámlálhatatlan olajfestményen,
akvarellen, rajzon és metszeten örö- kítette meg. Ő az egyetlen aki va-
lamennyi impresszionista tárlaton részt vett. Ő indította el művészi
pá- lyáján Gauguint 1879-ben, ő vezette be impresszionista barátainak
köré- be. Később átmenetileg csatlakozott Seurat és Signac
erőfeszítéseihez, melyek a tudomány és a művészet összeegyeztetésére
irányultak.
Pissarro művészi fejlődése külön- féle fázisokon ment át.
Kezdeti művei Corot és Courbet hatásáról árulkod- nak, ezeken a műveken
a természet poétikus felfogása mellett a festőkés erőteljes használata
figyelhető meg. Londoni tartózkodása alatt az angol tájképfestők
tanulmányozása meg- erősítette kutatásaiban. Az eredmény erősen lírai,
vibráló hatású festmény- ekben szűrődött le, maga a fény is témává, a
kép fő tényezőjévé vált. Palettájának kivilágosodásával egy- időben
apró, vessző alakú ecset- vonásokkal kezdett festeni. Ez a technika
alkalmas volt arra, hogy visszaadja a levegő sziporkázását anélkül,
hogy ezért fel kellett volna oldania az atmoszférikus formákat.
Utolsó korszakában az impresszionis- ta és divizionista tanulságok
ered- ményeképpen kifinomult, egyszer- smind szilárd művészethez
érkezett el, melyben a nagyon gazdag kolorit határozott rajzzal
párosul. Pissarro elsősorban tájképfestő volt, de festett néhány
portrét, csendéletet és aktot is.
|