Thomas Stearns Eliot

Thomas Stearns Eliot

(1888 - 1965)

Minden irodalmi divat mulandó és változékony, és ez így van jól. A vájtfölű ítészek ítélkeznek, mert ez a dolguk, és kimondják, hogy ezt vagy azt az írót vagy költőt idén leszólni vagy kedvelni sikk, és jó vagy rossz ízlésről árulkodik, ha a "nagyközönség", a "nem bennfentesek" veszik a könyveit. Ám az olvasóközönség éppily mértékig rabja egy elképzelt közízlésnek, ami azt diktálja, egy bizonyos társaságban kiket illik kedvelni vagy legalábbis nagyra becsülni, és az entellektüelek között már hosszú ideje az a verdikt, hogy T. S. Eliot előkelő helyet foglal el a rangsorban. "Illik" szeretni, még ha az ember nem is érti a verseit, amelyekhez ő maga mellékelt számos kritikai megjegyzést; még megszólni is illik, ha az ember ugyanakkor képes avatott módon méltatni meglévő erényeit. Eliot ugyanis "intellektuális" költő. Ettől azonban Eliot még lehetne rossz költő is - de nem az. A puszta sznobizmusból alkotott értékítélet itt egybeesik a valódi érték elismerésével. Élete sima mederben folyt, de számtalan szellemi élmény érte. Ezek komplexitását először expresszionista és szürrealista jellegű képekkel próbálta kifejezni, később inkább montázstechnikát alkalmazott, hogy a világ sokrétűségét, bonyolultságát, főként pedig a szellemi világ hihetetlen gazdagságát érzékeltethesse. Mint az igazi költők, ezt a tudatosság és szándékoltság jegyei nélkül tette, és még mindig csak silány utánzatnak érezhette; erre utal, hogy verseit hosszas jegyzetekkel egészítette ki, melyek a szakértők szerint a versek "mondanivalóját" ritkán egyértelműsítik, inkább növelik a lehetséges értelmezések számát. Hogy milyenek is voltak az élmények, milyen volt az élet, amelynek utórezgései ebben a lenyűgöző életműben csapódtak le? Thomas Stearns Eliot az Amerikai Egyesült Államokban született. Gazdag bostoni család sarja volt, üzletember apával, patinás kereskedőcsaládból származó mamával. Természetes, hogy a Harvardra megy tanulni. Az egyetem elvégzése után tanulmányutak követték egymást.1910 és 1911 között a Sorbonne-on tanul Párizsban, utána megint a Harvardon folytat filozófiai tanulmányokat 1914-ig. 1913-ban Németországba utazik, 1914-ben Angliába; Oxfordban tanul újra csak filozófiát, aztán 1915-ben Londonba költözik. Előbb tanítással keresi a kenyerét, aztán banktisztviselő lesz.1917-ben keletkezik első nagy verse, a Prufrock; személytelen, ironikus hangja, érzelemmentes, hűvös tartózkodása, elvont gondolatisága és végletekig letisztult szabadverses formája már előrevetítik a későbbi nagy költeményeket is. 1917-19 között az Egoist című imagista folyóirat főszerkesztője; ez az első olyan állása, amely valódi érdeklődéséhez áll közel; Eliot, amellett hogy költő, szeret hivatásszerűen foglalkozni az irodalommal.1922-ben megalapítja a Criterion nevű folyóiratot, amelyet aztán 12 éven át szerkeszt, és ekkor jelenik meg az Átokföldje című verse, amely már akkor érdeklődést kelt, mára pedig a modern költészet egyik mérföldkövévé vált.

A háromkirályok utazása

„Hideg volt odamenet,
Épp legrosszabb része az évnek
Az útra, s ilyen hosszú útra:
Metsző a szél, az utakat elmosta az ár
A nagy télvíz idején."
S a tevék feltörve, lesántulva, csökönyösen
Az olvadó hóba feküdtek.
Volt, amikor visszakivántuk
A nyári palotákat a dombokon, a függőkerteket
S a sörbethozó, selymes lányokat.
Itt meg a káromkodó, zúgolódó tevehajcsárok,
Akik megszöktek, mert kellett nekik a szesz meg
a nő,
S a kihunyó tábortüzek, a hiányzó sátrak,
S a mogorva várak, az ellenséges városok,
S a mocskos falvak, ahol az ember bőrit is
lenyúzzák:
Nehéz volt odamenet.
Végül inkább egész éjszaka utaztunk,
Sebtiben szundikálva,
S a fülünkbe dúdoltak a hangok, szólván, .
Hogy mindez csak őrület.
Aztán hajnalra leértünk egy enyhe völgybe,
Párás volt, a hóövezet alatt, növényektől illatozó;
Folyó rohant benne s egy vízimalom verte
a sötétet,
S három fa nyúlt az alacsony égbe,
S egy öreg, fehér ló ügetett el a mezőn.
Aztán egy kocsmához értünk, szőlőlevelek a
fejgerenda fölött,
Nyitott ajtók előtt hat kéz vetett kockát ezüst
pénzdarabokért,
S lábak rugdosták az üres borostömlőket.
De útbaigazítást nem kaptunk, haladtunk hát
tovább
S megérkeztünk este, egy perccel se hamarabb
Találtunk arra a helyre: mondhatni, kielégítő volt.
Mindez régen volt, emlékszem én,
És megtenném újra, de vegyétek észbe
Ezt vegyétek észbe
Ezt: miért vezettek végig ezen úton,
Születésért vagy Halálért? Volt Születés, igaz
Bizonyítékot kaptunk rá, s nem kétes, láttam
születést, halált;
De azt hittem, különböznek egymástól; ez a
Születés
Kemény és keserű haldoklás volt nekünk, olyan
volt mint a Halál, a mi halálunk.
Visszatértünk székhelyünkre, ezekbe a
Királyságokba,
De itt nincs többé nyugtunk, a régi függelemben,
Köröttünk idegen nép csüng istenein.
Másféle halálnak örülnék.

Vas István fordítása

Simeon éneke

Uram, a római jácintok virulnak a cserepekben,
Téli nap kúszik havas hegyeken:
A konok évad visszaretten.
Súlytalan életem halálos szélre vár,
Mint kezem fején pihe rebben.
Por a sugárban és emlék a zugban:
A holt vidékre húz a szél felettem.
Te békédet add meg nekünk, Uram.
Jártam e városban sok éven át,
Betartottam a böjtöt, senki sem éhezett miattam,
Senki se zörgetett kapumon hasztalan.
Becsületet és vigaszt kaptam, adtam.
Ki emlékszik majd házamra, hol laknak gyermekeim
gyermekei,
Ha majd a bánat kora eljövend?
A zerge ösvényére bújnak s a róka otthonába lent
S idegen arcoktól, idegen kardoktól menekülnek.
Jön kora a kötélnek, az ostornak, a könnynek -
A Te békédet most add meg, Uram.
A csüggedés hegyének stációi jönnek
S az anyai kín biztos percei,
Most még az elmúlás korai évszaka van -
Engedd, hogy a Gyermek, a még néma s ki nem
mondott Ige
Most adja meg Izrael vigaszát
Annak, ki nyolcvanéves és holnapnélküli.
ígéreted szerint.
Majd dicsőítenek gúnyoltatással s glóriával
S szenvednek minden nemzedéken át.
Fel a szentek lépcsején fény fény után lobog.
Ne énnekem a rajongó imát s gondolatot,
Ne énnekem a végső látomást s a kínhalált:
A Te békédet add meg most nekem.,
(S kard döfi át a szívedet,
A tiédet is.)
A saját életemtől s az utánamjövők életétől fáradt
vagyok.
A saját halálomba s az utánamjövők halálába -
belehalok.
Bocsásd el szolgádat,
Mert látta üdvösségedet.

Vas István fordítása

Az Átokföldje avantgardista formában szól a polgári értékrend válságáról és az efölött érzett undorról, csalódásról, kétségbeesésről és kiábrándulásról, melynek külső megjelenítését egy régi Legenda "bőrében" oldja meg - a Halászkirály legendájáéban.1927-ben két jelentős változás is történik életében: felveszi a brit állampolgárságot, és egyúttal csatlakozik az anglikán egyházhoz. Ez egyúttal lírájában is fordulópontot jelent. Eddigi bonyolult szerkezetű, Ezra Pound hatására idézetekkel teletűzdelt verseit eszköztelenebb, ugyanakkor mélyebb, vallásos meditatív hangú költemények válják fel. Eliot meggyőződése szerint a válságból kivezető egyetlen út a hit; ezt a meggyőződését tükrözi az 1930-as Hamvazószerda című verse. Ugyanebbe a vonulatba iktatható be a Négy Kvartett című költemény is (1943), amely vallásos szempontból elemzi az idő és időtlenség viszonyát. Mindeközben 1935-ben a Faber and Faber kiadó munkatársa lesz, majd később az igazgatója, egészen haláláig.1948-ban megkapja minden irodalmár álmát, az életmű betetőzését, mikor elnyeri az irodalmi Nobel-díjat. Méltán. Sokoldalú alkotóképessége azonban nemcsak a fent említett művekben nyilvánult meg. Amellett, hogy verseiben a francia szimbolisták és a l7. századi metafizikus angol költők poétai hagyományát folytatta és hatását ötvözte, számtalan tanulmányban is elemezte a költőelődök munkásságát, többek között új fényt vetett Milton és Blake addigi megítélésére. Száraz és pontos célzásai ugyanolyan felismerhetővé tették esszéit, mint száraz és pontos, sőt kegyetlen képei a líráját. (Magyarul is megjelent tőle 1981-ben egy irodalmi esszéválogatás Káosz a rendben címmel.) Drámákat is írt, ezek közül legjelentősebb a Gyilkosság a székesegyházban, amely Thomas Becket érsekről, az anglikán egyház mártírjáról szól oratóriumszerű zengéssel és megdöbbentő líraisággal - melyet némely kritikusok fel is róttak neki. Társul egy sajátos szín is Eliot életművéhez. Van egy műve, melyet szerte a világon milliók ismernek, még akkor is, ha esküsznek rá, hogy Eliot nevét soha nem is hallották.1939-ben ugyanis megjelent a Macskák könyve, benne egy sorozat macskákról szóló verssel. Hogy vajon gyerekeknek íródott-e, a vélemények megoszlanak, mert ezek a macskák túlságosan összetett egyéniségeknek tűnnek ahhoz, hogy a gyerekkönyv skatulyájába beférjenek. Andrew Lloyd Webber azonban azon a véleményen volt, hogy mindenképp csodálatosak, zenét kell komponálni hozzájuk. Ezzel el is indult diadalútjára a Macskák című musical, és sikereinek még korántsem ért a végére. A világ ugyan furcsaságok tárháza, ám az mégis valószínűtlen, hogy valaha újra megeshetne, hogy egy ,Nobel-díjas költő egyik verseskönyvét sikeres musicallé zenésítik meg; mindenesetre talán ennek is köszönhető, hogy T. S. Eliot, a költő népszerűsége töretlen.

T. S. Eliot II. rész

Vissza