GILBERT KEITH CHESTERTON |
|
10 nagy kötetet meghaladó életművét többé-kevésbé áttekintve
az olvasó alig-alig tudja eldönteni, hogy humorista-e vagy inkább hitvitázó,
esetleg irodalomkritikus és irodalomtörténész, netalántán a legjobb krimiszerzők
egyike. Akik nem értettek vele egyet, azok is élvezettel olvasták lebilincselő
írásait. A legkülönbözőbb szemléletű újságok buzgón közölték cikkeit, amelyekkel
a szerkesztők sem értettek egyet. Sajátos alak, élő anekdotafigura volt az angol
irodalomban a múlt század végén és a jelen század első évtizedeiben. Nagy
termetű, kövér alakja egyenest kínálkozott a karikaturisták számára. Szónoki és
vitázó tehetsége ugyanolyan közismert volt írók és olvasók körében, mint
hatalmas étvágya. Az angol katolikusok pedig benne tudták leghatásosabb
hitvédőjüket, noha csak 46 éves korában tért át hivatalosan is az angol
hitfelekezetből a római katolikus vallásra. De jóval korábban barátja és
harcostársa volt Hilaire Bellocnak, a francia származású angol költőnek és
politikusnak, akit az angliai katolikusok legfőbb képviselőjüknek vallottak,
noha harciasan hitelvekért vitázó államférfi létére népszerű gyermekversikék
költője volt. Ezeket a legifjabbaknak szánt, játékos hangú költeményeket
Chesterton illusztrálta, aki a középiskola után festőművésznek indult, és már
ismert könyvillusztrátor volt, amikor 26 éves korában - 1900-ban - a „Vad lovag"
című verseskötettel, benne hatásos költeményekkel hitet tett a középkor
szépségei mellett. Ezt hamarosan követte „Eretnekek" című esszékötete, amely
éles, de igen szellemes kritikával utasította el a színpadokon uralkodó
ibsenizmust, G. B. Shaw-t, H. G. Wells
tudományos-fantasztikus regényeit és Kiplinget, aki ünnepelte az imperializmust.
Mint embertelen eszmét és gyakorlatot utasította el a kapitalizmust, a
liberalizmust, a szocializmust. Már itt érezni lehetett, hogy egy magasztos
valláserkölcsön alapuló társadalmi rendről ábrándozik.
Hamarosan a Dickensről szóló kitűnő könyvben - sokan ezt tartják mindmáig a
legjobb Dickens-monográfiának -
példaképül állítja az olvasók, illetve a világ elé a jóságnak, a méltányosságnak
azt az eszményét, amelyet Dickens hibátlan szépséggel és emberábrázoló
képességgel fejez ki.
Talán legjellemzőbb témaköre a bűn és az erény viszonya. Misztikum, szimbólum,
erkölcsbírálat és szatíra keveredik különös módon a bűnüldözés közelében
bonyolódó történeteiben. Ezek közül a legismertebbek a Páter Brown kalandjairól
szóló regények. Páter Brown katolikus pap, aki meggyőződéssel vallja, hogy a
rossz, a csúnya és a hazug elválaszthatatlan egymástól. Mert a jó, az erény
mindig szép és igaz. Ha valahol riasztó csúnyát vesz észre, tudja, hogy valahol
és valahogy bűn van jelen. Ezen az alapon nyomoz olyan leleménnyel, mint a híres
detektívregény-írók híres nyomozói. Páter Brown, Sherlock Holmes, Maigret
felügyelő, Hercule Poirot egyenrangú társa papi reverendában és rendíthetetlen
vallásos hittel. Feszültség, váratlan fordulatosság, humor vegyül ezekben a
vallásos-fordulatos és mulatságos történetekben.
De a bűn misztériumának, a jóból származó rossz és a gonosz eredetű jó
misztériuma alighanem leghíresebb regényében rémíti és mulattatja az olvasót:
„Az ember, aki csütörtök volt".
Egy okos nyomozótisztről szól, aki felismeri, hogy egy
veszedelmes anarchista közösség fenyegeti a társadalmat. Hogy leleplezze őket,
beépül a bűnszövetkezetbe. Megtudja, hogy a tevékeny károkozók egységeinek
vezetőjét a hét napjairól nevezték el. Olyan leleményes tanácsokat ad a bűnös
szándékok végrehajtására, hogy hamarosan ő lesz az egység parancsnoka, aki a
Csütörtök névre hallgat. Összeismerkedik a többi vezetővel, különösen az igen
okosnak tűnő Szombattal. Nála akarja kezdeni a leleplezést. Most már rendőrökkel
csap Szombatra, aki csodálkozva veszi tudomásul, hogy Csütörtök rendőr. Ugyanis
Szombat is rendőr, aki ugyanúgy, leleplező szándékkal férkőzött az anarchisták
közé. Most már együtt indulnak a többi vezetőt elfogni. De ahogy előre haladnak
a leleplezésben, egyre nagyobb elképedéssel veszik tudomásul, hogy valamennyi
főanarchista rendőr. Hosszú ideje már rendőrök készítik elő a bűncselekményeket,
jól titkolva magukat, nehogy lelepleződjenek. Ezt felismerve hat a hétköznap
nevű rendőr együtt csap rá a bűnözők főnökére, az anarchisták vezérére,
Vasárnapra. És jön a legfőbb meglepetés: a bűnözők feje maga a rendőrfőnök, aki
azért vállalta a bűnök irányítását, hogy az erény nevében leleplezze a bűnt. -
Moralizáló regény? Az! Humoros regény? Az! Igazi jó krimi? Az! Lényegében
azonban a bűn és az erény szimbolista, misztikus látomása. Egyedi témájával,
hangvételével nem lehet kihagyni a legjobb regények listájából. Mint ahogy
íróját se lehet kifelejteni a XX. század legeredetibb írói közül, aki ráadásul
még költő is, illusztrátor is.
Végső műve önéletrajza. Erről úgy szoktak megemlékezni, hogy öregkori alkotás.
De hát igazán sohase volt öreg. 62 éves korában halt meg. Végső vallomása saját
életéről hitelesen bizonyítja, hogy soha nem vesztette el hitét, nem vesztette
el kritikai szellemét és nem vesztette el humorát.
Művei nem avulnak, mindig szórakoztatnak, tanítanak és elgondolkoztatnak.
Hegedüs Géza
copyright © László Zoltán 2006 - 2010
e-mail: Literatura.hu