C, Cs

Valamit nem sikerült megtalálnod?! Maradtak megválaszolatlan kérdéseid?!
A Google keresőrendszer a rendelkezésedre áll!!

CACCIA: 14-16. századi, olasz eredetű költői műfaj; témája kezdetben a vadászat volt, később életképeket, szerelmi érzéseket is megverselt.

CANCIÓN: szűkebb értelemben spanyol versforma, melyben a vers kezdő részét ( motto ) a folytatás ( volta ) variálja; tágabb értelemben általában dal.

CANOVACCIO: a commedia dell'arte cselekményvázlata.

CANTICO: himnikus hangvételű középkori itáliai vallásos költemény.

CANZONE: provanszál vagy olasz eredetű szerelmi dal - lírai versforma a 13 - 19. században, legismertebb formája a Petrarcai dal, mely több eltérő jellegű részből tevődik össze.

Petrarca: Magamban álltam...

Magamban álltam ablakomban egy nap,
s lestem annyi váratlan tüneményre,
hogy végre elfárasztott a csodálat:
jobb kéz felől felbukkant egy nemes vad,
ember-arcú, érte Jupiter égne,
s láttam űző sötét s fehér kutyákat,
tépték-marták a bátrat
kétoldalt oly erővel s megdühödve,
hamar kergették-hajszolták halálba,
ahol kősírba zárva
szépségét keserű halál legyőzte;
balsorsa indított sóhajra, könnyre.

Majd messzi tengeren hajót figyeltem:
elefántcsonttal, ébennel kirakva,
arany vitorla rajt, selyem kötélzet;
az égboltot felhő nem fátyolozza;
s a gálya gazdag áruval tetézett.

Hirtelen vihar ébredt
napkeletről, leget s habokat kavarva,
tűnt a hajó, nekiverődve szirtnek.
Nagy bánata e szívnek !
Egy óra szétzúzta, szűk helyre nyomta,
páratlan, fenséges kincset takarva.

Tavaszi ligetben szent lomb ággal
ifjú, simatestű babér virágzott,
az Éden egyik törzsének hihettem,
árnyából röppent oly édes madárdal,
s annyi más gyönyörrel, örömmel áldott,
hogy a világtól elválaszta engem.
Csodálattal merengtem,
s körül beborult az ég, színe váltva,
villáma sújtott rá, és gyökerestől
az üde fát tövestől
kicsavarta: jó kedvem kínra váltva;
hasonló enyhet sehol sem találna.

Egy tiszta forrás ugyane vadonban
fakadt sziklából, édes vizet ontott,
üdítő-frisset, szelíden omolva,
s az elhagyott, derengő-árnyú lombban
pásztor s paraszt nem járt; sok nimfa bolygott
s múzsa, a forrással együtt dalolva.
Leültem; enyhe volna
ennyi békés összecsengés; de nyomban
megnyílt egy örvény óriási torka,
s a mélységbe sodorta
a forrást és vidékét; szakadatlan
emlékétől is borzadok riadtan.

Ritka főnixet, mindkét szárnya égő
bíbor ruhájú, arany koponyájú,
láttam az erdőn fenséges magányban.
Először azt hittem, örökre-élő,
miközben az elpusztult törzsű, ágú
babérhoz ért a kút-nélküli tájban.
Csupa halál s hiány van:
látá, a lomb a földön szerteszéledt,
a törzs letört, kút élő vize csöpp se:
csőrét magába döfte
háborogva, s egy percben semmivé lett,
miatta szívem szerelemben égett.

Végül láttam: virágok és fű árnyán
merengve lép egy bájos donna, büszke,
örökre égek s reszketek miatta;
szerény, de Ámor ellenébe márvány;
aranynak s hónak látszón szőve össze,
tündöklő fehér köpeny borította,
de felül eltakarta
ereszkedő felhő éj-gomolyagban,
aztán sarkába mart egy kicsi kígyó,
s elhervadt, mint a bimbó.
Örömmel távozott, nem csak nyugodtan.
E földön csupán örök siralom van.

Dal, hirdesd a világnak:
Az én uramban e hat látomása
édes vágyat keltett a meghalásra.

( Weöres Sándor fordítása )

CANZONETTA: olasz versforma a 13-19. században; a canzone egyszerűbb népiesebb változata.

CAPRICCIO: az élet szeszélyességét ábrázoló színmű, illetve játékos, váltakozó hangulatú lírai költemény.

CARMEN: A carmen, másnéven óda a modern irodalomban fenséges tárgyról szóló, emelkedett hangnemű lírai költemény; tartalmi köre sokkal szűkebb, mint a görög ódáé vagy a latin carmené. Ez utóbbiakat nagymértékű eszmei, tartalmi, hangnembeli, formai változatosság jellemzi, de megtartják a görög lírában kialakult dalformákat. Horatius legérettebb alkotásai, Kölcsey Himnusza is ebben a műfajban íródott.

CAROL: középkori angol dalműfaj; rendszerint páros rímű couplet vezette be, amelyre a strófák utolsó sora rímelt vagy amelyet refrénként megismételt. A strófák többnyire három azonos rímű, hangsúlyos jambikus tetrameterből és egy negyedik - eltérő képletű vagy refrén jellegű - sorból álltak.

CÉLDRÁMA: olyan dráma amelyben az egymásra épülő jelenetek egyenes vonalban haladnak a drámai tetőpont mint cél felé.

CHANSON DE GESTE: szószerint “a tett éneké”-t jelenti - a középkori francia lovagi epika hőstörténeteinek gyűjtőneve - formailag vitézi énekek, melyek nem olvasásra készültek; dalnokok, jongleurs, énekelték őket, várakban, vásárokon, búcsújáróhelyeken. Az egyház általában üldözte a sokszor igen profán kobzosokat, akik csavargó és társadalmon kívüli bohéméletet éltek s az énekmondáson kívül a mai értelemben vett zsonglőrködéssel és a csepűrágás minden fajtájával szórakoztatták közönségüket. A legismertebb chanson de geste a Roland-ének, a franciák nemzeti eposza.

CHANSON DE TOILE: szószerint “fátyolének” - 11-13. századi francia verses műfaj, lírai, epikai és drámai elemeket egyesít, szerelmi témáról szól, dialógikus formában.

CHANTEFABLE: középkori francia epikus műfaj, prózai, verses és énekelt részek váltakoznak benne, szerelmi történetet ad elő könnyed, fordulatos, helyenként ironikus formában. A műfaj legkiemelkedőbb alkotása a 12. században keletkezett Aucasin és Nicolette, mely egy mesebeli grófról szól aki a szerelem kedvéért mindenről lemond, ami a középkori embernek fontos, még a vitézi becsületről és a mennyországról is. A Paradicsomba úgyis csak az öreg papok és nyomorék koldusok mennek, mondja Aucasin, míg a pokolban ott lesznek a bölcs mesterek, a deli lovagok és a szép hölgyek, akiknek férjükön kívül két-három barátjuk volt - és természetesen ott lesz Nicolette.

1. Aucasin-ről és Nicolette-ről szólók:

Hallga, mondok szép regét,
örömét és bánatét,
két szép kicsi gyerekét,
Aucasin s Nicolettét;
a fiú gyász életét,
nagy próbái seregét
fényes arcú híveért.
Szép ének lesz, csodaszép,
illő, míves, szőtt beszéd;
bárki istenadta nép,
ha ki útján sírva lép,
vagy kit kórság nyögni tép,
csak figyelje e regét,
s újra víg lesz, újra ép,
oly szép ének ez.

2. Most szót mondok, mese-szót és rege-szót:

arról, hogy Valence grófja, Bougars nevezetű, háborút kezdett Biucaire grófjával, Garinnel, oly fölöttébb nagy és halálos háborút, hogy nem virradott nap, melyen a város kapuit, falait és sorompóit meg ne támadta volna száz lovagjával és tízezer lovas és gyalogos egyéb vitézével, égetvén a gróf földeit, dúlván országát s öldökölvén népét. Biaucaire grófja, Garin, öreg s törődött ember volt, ideje eljárván. Örököse, fiú avagy leány, nem élt több, egyetlen zsenge úrfin kívül. Ez pedig olyan volt, amint néktek elmondandom. A gyermek Aucasin nevet nyert: szép, nemes, nyúlánk termetű fiú volt: formás lábszárú és lábú, deli testű és karú. Szőke haja finoman göndörödött, szemei ragyogtak és nevettek, orcája kedvesen fénylett, orra igen helyes kiállású volt, erényei pedig oly nagyon bővelkedők, hogy benne semmi rosszaság nem találtatott, csak csupa jó. Azonban a szerelem, mely mindeneket legyőz, oly erős úrrá lőn rajta, hogy emiatt lovaggá sem akart lenni, sem fegyvert fogni, sem tornákra elmenni, sem más hozzája illő dolgokat cselekedni... ( Tóth Árpád fordítása )

CHIAZMUS: kereszt alakú szerkezet. Két azonos szerepű mondatrésznek vagy két szószerkezetet alkotó szónak ellentétes sorrendű, de akusztikailag szimetrikus elhelyezése. Stílushatását az ellentét illetve a szimetrikus elhelyezés adja. Pl.: Ady: Dermedett álom minden tettünk,
                                                                                                                                            S minden álmunk egy dermedett tett.

CHORIAMBUS: időmértékes versláb, alapformája: - U U - .

COMEDIE LARMOYANTE: megindító vagy siralmas, úgynevezett könnyeztető vígjáték, ( angol megfelelője a sentimental comedy ). Érzelmeskedés, az erényesség és a lemondás felmagasztalása jellemzi.

COMMEDIA DELL’ARTE: itáliai vígjáték, céhbeli, hivatásos művészek által művelt, vázlaton és állandó jellemtípusokon ( tipi fissi ) alapuló, rögtönzött színjáték - a jellemek állandóságát maszkkal és ruházattal is hangsúlyozták - a 16-18. századokban uralta az olasz színjátszást és egész Európában elterjedt.

COMMEDIA ERUDITA: többnyire szobatudósok által alkotott, akadémikus versezetű, tudós vígjáték az olasz reneszánsz időszakában - jelentős képviselője Machiavelli.

CONCEPT ART: a huszadik század hetvenes éveiben létrejött neoavantgardista irányzat, melynek elgondolása szerint a műalkotásokat nem kell létrehozni, elegendő terveiket, leírásaikat dokumentálni, s a befogadó elképzelheti magának a kész művet.

CONTAMINATIO: Két vagy több dráma összeolvasztása egy művé. A görög vígjátékokat utánzó rómaiak (Plautus, Terentius) kedvelt eljárása

COULEUR LOCALE: helyi színezet - a francia romantikusok által meghonosított művészeti terminus. A klasszicizmus általánosító, a tér és idő konkrétumaira nem figyelő felfogással szemben Walter Scott franciára fordított regényeinek hatására az ifjú francia írók figyelme konkrét történelmi korok, szokások felé terelődött. A couleur locale lényegi értelmezését Victor Hugo adja a Cromwell- előszavában ( 1830 ): a költőnek nem a szépet kell választania, hanem a jellegzetest.

COUPLET: a francia és angol verselésben két, általában rímmel egybekapcsolt verssorból alakított egység; valamely verskompozíció kétsoros alapegysége. Előfordul mint önálló, epigrammatikus költemény is.

CURRICULUM VITAE: életpálya. Életrajzi vázlat, önéletrajz.

CSALÁDREGÉNY: rendszerint nagyobb terjedelmű regény vagy regényciklus, amely egy család több nemzedékét mutatja be. Ilyen típusú John Galsworthy: Forsyte Saga című regényfolyama melynek első három regénye; A vagyon ura ( 1906 ), A válóper ( 1920 ), és az Ébredés ( 1921 ) melyet a későbbiekben a Modern komédia című négyrészes regényciklus követ. Eme regénytípus a naturalizmus virágkora után, a XX. század első felében élte fénykorát.

CSATTANÓ: az irodalmi művet, vagy annak egy egységét lezáró hirtelen, váratlan megoldás. A céltudatos feszültségszabályozás minden irodalmi mű sajátossága, s minden várakozásunktól eltérő hirtelen megoldást csattanónak nevezhetünk. Egyes műfajok kifejezetten igénylik a csattanót (epigramma, anekdota, aforizma, ballada, komédia), minősége függ a műfaj terjedelmi sajátosságaitól.

CSASZTUSKA: orosz népköltészeti műfaj, tréfás-gunyoros hangvételű rövid lírai dal, lírai életkép. Más értelemben: alkalmi agitációs rigmus.

CSEPŰRÁGÓ: vásári mutatványos, a régi vásári komédiák bűvésze, ma a silány eszközöket alkalmazó, ripacskodó színész gúnyneve.

 

 
 
 

Vissza

copyright © László Zoltán 1998 - 2013
e-mail: Literatura.hu