G

Amennyiben oldalainkon valamit nem sikerült
megtalálnod, úgy használd a mellékelt
keresőprogramot:

GAGLIARDA: franciául gaillaird vidámat jelent. A reneszánsz és a barokk korában kedvelt tánc. Ritmusa sokfelé hatott az európai költészetben, különösen az olaszra. Nálunk is elterjedt, legtisztább formában a felező tízesben 3+2 | 3+2 tagolással, ahol az első ütem első tagja félhangsúlyos, a második ütem első tagja főhangsúlyos. Népköltészetben, népénekekben is gyakori, a műköltészetben Csokonai és József Attila is kedveli.

GÁLÁNS IRODALOM: a késői barokk és a rokokó idején elterjedt európai irányzat az udvari költészetben. Nyelvi kifinomultság, olykor mesterkéltség, ötletesség-szellemesség, a poentírozott formák kedvelése jellemezte.

GÁZEL: perzsa versforma, az óda, a dal, és a szerelmi elégia kedvelte. Többnyire 5-12 párversből áll, rímképlete aa xa xa xa, ritmusa többféle lehet. Leghíresebb mesterei Háfiz és Szádi.

GEG: tréfás ötlet. Többnyire helyzetkomikumra épülő humoros hatású cselekményelem a színjátékban, mely eredetileg a színész rögtönzése volt. Később a rögtönzés látszatát keltő, gondosan előkészített hatásvadász eszköz lett belőle. A színpadi művek közül a vígjáték, a zenés színjáték, az operett, a musical, a szórakoztató műforma él vele. A némafilm korában a burleszk-ek sorozatára épült, s ez az eszköz azóta is kedvelt.

GEMINÁCIÓ: stílusalakzat; a teljes ismétlés egyik fajtája, melyben egy szó vagy szócsoport kétszer vagy többször ismétlődik egy verssoron vagy félsoron belül.

GEORGIKON: a földműves munkákat tanító és a paraszti életet magasztaló tanköltemény

GERMÁN VERSELÉS: a hangsúlyos verselés egyik módja, soraiban csak a hangsúlyos szótagok száma kötött, a hangsúlytalanoké kötetlen, s félsorait alliterációk kötik össze

GESTA: latin nyelvű középkori műfaj, a költészetet és a valóságot szórakoztató célzattal elegyítő történetírói mű

GICCS: a művészetben azon műalkotások gyűjtőfogalma, amelyek hazug, illúziókra épülő elképzeléseket táplálnak az ember és a társadalmi valóság viszonyáról, az ember osztályhelyzetéről és személyiségének jellegéről, hozzáillő sorsáról. A művészeten kívüli művészeti-esztétikai szférákban ízléstelenül dekoratív vagy édeskésen idillikus, gyakran bárgyú humorral megalkotott mű, illetve kontár vásári portéka.

GLOSSZA: magyarázó jegyzet - publicisztikai műfaj, aktuális kérdést vitázva tárgyaló rövid írás.

GNÓMA: felismerés, ítélet. Ókori műfaj, életbölcsesség, szállóige, amelyet irodalmi forrásból merítettek és átélt helyzetekre idézetként alkalmaztak. Rokon a közmondással és az aforizmával, de nem azonos velük. A közmondás népi jellegével szemben a gnóma a művelt emberek filozófiai jellegű szemléletéből indul ki, logikai és retorikai eszközökkel él s nem képi elemekkel.

GONDOLATALAKZAT: olyan eljárás, szabály, amely a tartalom művészi elrendezésének, átrendezésének céljait szolgálja. A klasszikus retorika csak szó és mondatalakzatokat külömböztetett meg, ma már hang és gondolat alakzatokról is beszélünk.A gondolatalakzattok alaptípusai: adjekció (kiegészítés), ismétlés (anafora), variáció (szinoníma, fokozás, szójáték, figura etymologica, halmozás, felsorolás), tagadó ismétlés (antonímia, antitézis).

GONDOLATPÁRHUZAM: A gondolatritmus egyik válfaja, mondat illetve szövegalakzat. Rokon tartalmú, hasonló szerkezetű mondatok következnek egymás után, a részletezést vagy az erősítést szolgálva. Az ókori eposz-ok és a Biblia igen gyakran élt vele.

GONDOLATRITMUS: gondolatalakzat a mű tartalmi szintjén zenei-ritmikai szempontok és az ismétlés elve alapján.

GÓTIKA: az európai középkor stíluskorszaka, amely a XII. század elejétől a XVI. század elejéig tartott, területenként eltérő kezdettel és befejeződéssel. Franciaországban és Németországban alakult ki, jellemző jegyeit az építészeti alkotások szemléltetik ma is a legjobban. Irodalom és művelődéstörténeti fogalomként a XX. század elején kezdték el használni. Az irodalomban a gótika legjellemzőbb jegyei: a harmónia keresése az evilágiság és a transzcendencia, a vallásosság és az élet szépségei közt, törekvés az optimizmusra, érzelmesség, fénymisztika, elegancia, romantikus és kalandos vonások. Hatott rá az antik műveltség, az arab udvari kultúra, a kelta legendakör és középkor vallásossága. Főbb műfajai: vallásos legenda, misztikus irodalom, lovagi epika, szerelmi líra.

GÓTIKUS REGÉNY: 18. századi angol műfaj; álközépkori környezetben játszodó, fantasztikus borzalmakkal teli rémregényfajta. A gótikus borzalomkultusz a szentimentalizmus-sal együttés vele nagyjábó egyidőben a romantika legfontosabb előkészítője.

GRÁCIAKÖLTÉSZET: a 18. századi rokokó költészet irányzata, amely - külföldi hatásokat is magába olvasztva - főleg a német költészetben bontakozott ki. Törekvése a szép és a kellemes lényegét megvalósítani a költészetben.

GROTESZK: az olasz grotta = barlang szóból ered - összetett esztétikai minőség, a félelmetes, torz vagy fenséges vonások ötvöződnek bájos, kedves vagy kicsinyességében komikus elemekkel, a rémület és nevetés együttes hatását váltva ki. A komikus hiba, a képzavar, az össze nem illő elemek társultsága a komikum tiszta formáiban feloldódik, míg a groteszkben ez a hiba nemcsak központi erejű, hanem feloldatlan és feloldhatatlan marad, időtlenné emelődik, s bizarrságának megfelelő világszemléletet fejez ki. Megjelenítésének lényegi eszköze a szerkezet: a mű elemeinek egymáshoz való viszonya. A groteszk mű világa zárt, s benne minden lehetséges: reális és irreális, látszat és való egymásba játszanak át, akárcsak a komikum és tragikum, a fenségesség és az alantasság, a naturalizmus és a fantasztikum. Gyakran ábrázol visszataszító, undort keltő  elemeket, torzságot, rútságot, épít a halottá dermedő élet és a megelevenedő mechanizmus borzongató ellentétére. Életrehívója az elidegenedettség, belőle következik a szorongás, a félelem, a kétségbeesés látomásos megjelenítése. Az abszurd művekben is gyakori a groteszk jelleg, de a groteszk fogalma nem azonosítható az abszurddal.

 
 
 

Vissza

copyright © László Zoltán 1998 - 2013
e-mail: Literatura.hu