Arés

Arés, Zeus és Héra fia, "vad" és "emberpusztító" (brotoloigos) isten. Az ő kísérői : Eris, a "Viszály", Deimos, a "Félelem", Phobos, a "Rettegés" és Enyó. Az ő harca métis híján, "vaktában", "kosmos" (rend) nélkültörténik, mert Arés semmi törvényt nem tisztel. "A kegyetlen Arés a barátot sem ismeri fel a harc hevében", míg Diomédés, Athéné kedveltje, Glaukosnak is baráti kezet nyújt, mikor megtudja, hogy apáik vendégbaráti viszonyban álltak egymással. Homérosnál maga Athéné istennő szidja őrjöngőnek, mindig balvégzetet előidéző, állhatatlan istennek.

Mert Arés "telhetetlen" a harcban, s hol az egyik félhez, hol a másikhoz pártol: Arés a két harcoló fél "közös sorsa, és aki öl, azt is megöli". Athéné a harcban is segít, de a béke munkájában is a tanácsára szoruló ember mellett áll. Arés maga a háború, isten, aki csak pusztítani tud. A föld, amely mindig békés kezekre vár, hogy megmíveljék, gyűlöli Arést. Alóeus két fia, Ótos és Ephialtés, megkötözik és tizenhárom hónapon át tartják fogságban. De mostohaanyjuk elárulja őket, ekkor Hermés lopva kiszabadítja Arést, akit a nehéz rabság már egészen elgyötört. Ez a mítosz a földmívelés és a háború ellentétét fejezi ki. Annak a halandónak a fiai, akinek már a neve is a szérű (alóé) emberét jelenti, tizenhárom hónapig el tudják hárítani a háborút, hogy a földmívesek békés munkáját biztosítsák. Arés megjelenése viharhoz hasonló, és akkorát tud ordítani, mint kilenc- vagy tízezer férfi a harc hevében. Rémület fogja el a két szemben álló tábort, mikor meghallják. Milyen más Athéné epiphaniája, isteni "megmutatkozása" a harcmezőn is ! Szökellve száll az Olympos ormairól az istennő. Mint mikor hulló csillagot küld alá Zeus, csodajelül a hajósoknak vagy a szélesen táborozó hadinépnek, ragyogó csillagot, mely szikrázó fénycsóvát hagy maga után. Így száll le a földre Pallas Athéné; mind a két tábor megérzi, hogy hirtelen megjelent köztük az istennő és megrendülten mondják :
"Vagy újra kezdődik az öldöklés, vagy már a békét küldi el közénk Zeus, aki az emberek háborúinak sáfára." Mert míg Arés megjelenése magát az öldöklés kezdetét jelenti, Athéné megjelenése csupán a válságos pillanatot, illetőleg az isteni beavatkozást, háborút vagy békét, a döntő elhatározáshoz megfontoltságot a vezérek lelkében.

További információk a témáról és minden egyébről:

 

 

Vissza

copyright © László Zoltán 1999 - 2010
e-mail: Literatura.hu