Üdvözlégy hát, örülj te is, te, az aigistartó Zeus leánya, és én gondolok rád és más énekbe kezdek." Pallas Athéné Zeus egyetemességének kivált egy oldalával áll összefüggésben: Zeus métieta, a meggondolt tanács ura. Hésiodos egyenesen Métist, a "Meggondoltságot" teszi Athéné anyjává, s evvel úgy egyezteti össze a Zeus fejéből születés mítoszát, hogy Zeus lenyelte Métist, mikor az már szíve alatt hodta magzatát; így lett Pallas Athéné obrimopatré, a hatalmas atyának a leánya, kiről azt hangsúlyozhatják a költők, hogy anya nélkül született. De mindenképpen a métieta leánya, maga is polymétis: "dús a meggondoltságban". Lényege a métis, a meggondoltság, mely az élet ezer vonatkozásában érvényesülhet. Az Iliasban az agg Nestór oktatja ezekkel a bölcs szavakkal a kocsiversenyre készülődő fiát, Antilokhost: "Te, kedves fiam, métist, a megfontoltságot szívleld meg minden tekintetben, hogy ne kerüljön el a győzelem: Mert métisszel, ésszel többre megy a favágó, mint erővel, a métis segitségével a kormányos a borszínű tengeren gyors hajóját eligazítja, még ha háborgatják is a szelek, és a métis teszi, hogy az egyik kocsihajtó győz a másik felett. . ." Teljes joggal idézik ezeket a sorokat mint olyanokat, melyek Pallas Athéné jelentőségének minden oldalában megmutatják a közös lényeget. Már születésének mítosza, amint félelmet keltően, teljes fegyverzetben megjelenik az istenek között, lényének harci jellegét mutatja. Atyja pajzsa, az aigis, őt is megilleti, s az ő kezében ez még borzalmasabbá válik azáltal, hogy a Medusa-főt, a Perseus által megölt Gorgó fejét is a pajzson viseli. S amint Zeus, ő is a szárnyas Nikét, a "Győzelmet" tartja a jobb kezén. De mint harci istent, legélesebben az jellemzi, ami Aréstól megkülönbözteti, ezt pedig az Iliasban a görögök és a trójaiak szembenállása teszi világossá. A trójaiak, akiket Arés lelkesít, vad harci lármával rontanak az ellenségre, a görögök, akiket a bagolyszemű Athéné vezet, méltóságteljes, néma fegyelemben követik vezéreiket.
A háborúval való kapcsolatát kiemelő jelzői közül leggyakrabban a következők fordulnak elő : atrytóné, "legyőzhetetlen", ageleié, "zsákmányszerző", laossoos, mely egyszer "népet megrázót", másszor "népet megmentőt" jelent. Általában jelenléte a harcban inkább oltalmazó, lelkesítő és fegyelmező; az embereket irányítja, mint a jelenlevő métis, de nemcsak hogy Arésnak, a kizárólagosan hadistennek a vadságához nem fogható, hanem pl. Apollón is lényegesen többször használja a saját fegyverét. A szerelmet nem ismeri, s nem szabad a nőiességnek olyanforma jelenlétére gondolnunk vele kapcsolatban, mely, mint a germán mitológiában és a középkori lovagi epikában, a harc édes jutalmával kecsegteti a győztest. De mindenesetre a harcban is nőiességével van jelen, megjelenésében a szépséget és a félelmetességet, azt kell mondanunk, hogy a megközelíthetetlen, félelmetes szépséget együtt hangsúlyozza Homéros is.
Szépség és félelmetesség, lelkesítő nőiesség és megközelíthetetlen, fegyelmező szűziesség jelenlétét érezte a görög harcos, s ezt Pallas Athéné plasztikus alakjában személyesítette meg, akinek ereje, a métis vezette, és kegyesen neki nyújtotta Nikét, a "győzelmet". Jelenlétét érezte és ezt az alakot hitte az istennő lényegéhez illőnek, de úgy vélte, hogy isteni alakjában csak a kiválasztott kevesek előtt jelenik meg. Zeus megközelíthetetlen magasságból küldi a métist és osztja a győzelmet, Athéné mellette áll annak és kézen vezeti, akit kedvel és akihez Zeus leengedi az Olymposról. Talán most valamelyik bölcs vezérnek a helyzethez mért okos szavában beszél az emberekhez, talán Hadés láthatatlanná tévő sisakját hordja, és azért nem látják, csak jelenlétének isteni atmoszféráját érzik a közelükben. És érzi az ellenség is : megzavarodottan fut előle.