Hephaistos

Héphaistos

Athéné Zeus leánya, Héphaistos Héra fia, Athéné a félelmes szépség, Héphaistos az esetlen csúfság, akinek jóakaratú, idomtalan mozdulatain a halhatatlan istenek a sokat emlegetett "homéri kacajra" fakadnak. Mikor megszületett és kitűnt sántasága és csúfsága, saját anyja is szégyellte magát miatta és el akarta rejteni a többi isten elől. Lehajította az Olymposról, de Enrynomé, Okeanos leánya és Thetis, Néreus leánya - a tenger habjai - felfogták ölükben és megmentették. Kilenc éven át rejtőzködött Héphaistos a tenger istennőinél, odvas barlangban, amely körül az Ókeanos habjai tajtékzottak és azalatt szebbnél szebb tárgyakat kovácsolt megmentőinek.

Később az Olymposon volt a műhelye - más hagyomány szerint különböző vulkánok kráterében - és itt aranyból készített magának eleven lányokhoz hasonló cselédeket. Olymposi műhelyében ezek segítik, a vulkánok mélyén azonban robusztusabb segédei vannak: a kyklópsok. Ő építette az istenek palotáit, ő készítette Zeus számára az aigist, és egy-egy kiválasztott halandó fegyverzetét is. Pallas Athénével együtt is említik, és kettejük közös ünnepe volt Athénben a Khalkeia ("kovácsünnep"), melyet a mesteremberek tartottak. Héphaistos, a sánta kovácsisten és Pallas Athéné, Zeus ragyogó leánya, a mesterségnek két oldalát mutatják. Athéné, a mesterségek és művészetek szellemi feltétele, a sugárzó értelem, Métis leánya, éles ellentétben áll Héphaistosszal, mint a mesterségek anyagi feltételével, a tűzzel, az erővel, az anyagot formába kényszerítő erőszakkal. A tűz Héphaistos sajátos tulajdona és Kratos, az "Erő", meg Bié, az "Erőszak" a segédei. Az ellentét nem pusztán a "nőiesség" és "férfiasság" ellentéte, még kevésbé az, hogy Héphaistosé a kemény kovácsmesterség és fegyvereket készít az istenek között, mig Pallas Athéné saját alkotása gyanánt legtöbbször egy-egy szép ruhát, valami remek szövést említenek a mítoszok. Ezek az ellentétek is éreztetnek valamit Héphaistos és Athéné lényegéból, de magukban véve még csonkán. Héphaistos maga a duzzadó erő, de esetlenül sántikál a kovácsüllő körül: csak meg kell nézni ezzel szemben Athéné ergané fölényes mozdulatát, amint kezében tartja a készülő szobrot, míg a művész dolgozik rajta. Athéné, Zeus leánya, maga a kiegészítésre nem szoruló tökéletesség; ragyogó szűziessége ezt is hangsúlyozza, ő maga adja a tökéletességet, a mesterségek nemes formáját. Héphaistos munkája még a szépség kiegészítésére szorul, hogy művészetté legyen : az Ilias-ban Kharis, az Odysseiában Aphrodité szerepel mint a felesége. Aphrodité a daliás Arés-szal csalja meg az esetlen kovácsistent, s mikor Héphaistos bosszút áll érte, a rövidebbet akkor is ő húzza, legalábbis ő az, akit most is kinevetnek. Kharis a "Gratia", a kedvesség, a báj, az ajándékozó kedv és a hála maga, minden, ami széppé és kívánatossá teszi az istenek és emberek ajándékait. Kharis hű feleség. Csakhogy Héphaistos mellett neki sem jut sokkal több szerep, mint egy szépbeszédű mesterné asszonynak, körülbelül annyi a feladata, hogy a szuszogó kovács oldalán legyen valaki, aki legalább néhány kedveskedő, szíves szót szól a látogatóhoz, aki megrendelést hoz a műhelybe.

További információk a témáról és minden egyébről:

Vissza