HÉRA Zeus felesége Héra, a "fehérkarú" istennő. Háromszáz éve szerették már egymást, mikor végre házasságot köthettek. Euboia szigetén az Okhé csúcsán ölelte meg először Zeus Hérát, más helyi hagyományok szerint más hegyeken, de mindig a hegyek csúcsán képzelték el a "szent menyegzőt". Zeus, az Ég ura, itt, a hegy tetején találkozik Hérával, kit sokszor a Földdel azonosítanak. Mert a hegyek csúcsán találkozik a Föld az Éggel, mikor az aranyos felhők körülölelik az ormokat. Ilyenkor az isteni föld sarjaszt friss pázsitot és gazdag virágzást, harmatos lótuszt, sáfrányt és jácintot. |
A sűrűn nőtt lágy növényzet puha kerevet gyanánt emeli fel Zeust
és Hérát a kemény földről, aranyos felhő borul föléjük és hull a csillogó
harmat. A "szent menyegző" ünnepét tavasszal ünnepelték a görögök,
amikor az áldott eső megtermékenyíti a földet. Erre mutatnak Héra jelvényei is,
fején virágkoszorú és királynői jogarán a kakukk-madár. A mítosz arról tud, hogy
kakukk képében jött el hitveséhez Zeus, s a kakukkszó a görög parasztok
bölcsessége szerint is háromnapos esőzést jelent.
De Zeusnak mint a világ urának az égbolt csak egyik megmutatkozása. Zeus
és Héra viszonyának is csak egyik oldala az Eg és a Föld tavaszi találkozása, Héra
asszonyi istenségének csak egyik megmutatkozása a Föld, mely tavasszal boldog
nyugalommal várja a termékenyítő esőt. Ő a felesége a világ urának s minden
vonatkozásban az olymposi tökéletességgel megvalósult asszonyiság. A kakukk mellett
a páva az ő szent madara, s ez Héra pompázó asszonyi szépségét,
"páváskodó" asszonyi hiúságát fejezi ki. A tehén nagy, barna szemében
viszont az anyai tekintet nyugalmát és mélabúját látták, ezért Héra asszonyi
szépségét más oldalról boópis ("tehénszemű") mellékneve jellemzi akkor
is, amikor a nép emlékezetéből régen kihullottak a régi, állat alakú (thériomorf)
istenek, s már senki sem tartotta számon, hogy egykor Zeust bika s női párját tehén
alakjában tisztelték. Nehéz órájukban Héra segítségét várták az anyák, és az
ő leányának tartották Eileitbyiát, aki minden gyermek születésénél jelen van.
Anyai büszkeséggel leginkább Hébére, az "ifjúság" istennőjére tekint.
Az ő fia Arés, a háború istene is és Héphaistos, a
sánta kovácsisten, de ennek csúfsága nagyon bántja anyai hiúságát. Héra védi a
házasság szentségét; ebben a vonatkozásban a Gamélia vagy Zygia melléknevet viseli
(görög gamos = "házasság", zygon = "pár"). Az a nász, amelytől
ő távol tartja magát, nem vezet boldogságra. Példa rá Téreus és Prokné tragikus
története. Amikor Pandión, Athén királya a thrák királyhoz adta nőül leányát,
az esküvőn nem volt jelen Héra, sem pedig Hymenaios, a nászének ifjú istene, sem a
kedves Kharis, hanem a bosszúállás kegyetlen istennői, az Erinnysek tartották a
menyegzői fáklyát, ők vetették meg a nászágyat, s bagoly huhogott a nászszoba
tetején. A baljóslatú előjelet igazolták az eseményeket: Téreus meggyalázta
Prokné húgát, Philomélét, s hogy ez el ne árulja, a nyelvét is kitépte. A
szerencsétlen leány jelekkel, bíborba szőtt képekkel adta balsorsát nővére
értésére, mire Prokné úgy állt bosszút, hogy a Dionysos-ünnep vad szenvedélyeket
felszabadító szertartásai közben saját fiát, Ityst ölte meg és tálalta fel a mit
sem sejtő apának. Mikor Téreus megtudta, mi történt, karddal támadt a nővérekre,
de mindhárman madarakká változtak. Pandión két leánya fecskévé, illetőleg
fülemülévé, Téreus pedig búbos bankává. Tavasszal a fecske csicsergésében a
gyermekét bűnbánóan sirató Prokné gyászdalára véltek ismerni a régiek. A mitosz
Héra házasságát is folytonosan veszélyeztetettnek mutatja be, hogy ezáltal minél
több oldalról és minél elevenebben álljon előttünk a házasság védelmezőjeként.
Ő maga a hitvesi hűség mintaképe; csábítója, Ixión számára ő kér súlyos
büntetést Zeustól. Zeus annál kevésbé ismeri a hűséget. Istennőkkel és halandó
asszonyokkal kel egybe Héra háta mögött; Héra ilyenkor erélyesen védi meg hitvesi
jogait; vetélytársnőit s Zeusnak ezektől született gyermekeit (mint pl. Héraklést) kegyetlenül üldözi. Máskülönben sem ritka a
civódás az olymposi házastársak között. Egy kis összekoccanás megesik néha a
Iegjobb házasságban is, Zeus és Héra házassága nem mutatná a
házasságot az olymposi tökéletesség fokán, ha erről nem venne tudomást a mítosz.
Az istenek lakomáit meg-megzavarja a két házastárs szóváltása. S ilyenkor esetleg
feloldja a feszültséget a nevetés, ha Héphaistos valami tréfás ötlettel közbelép,
de az is megesik, hogy ő is pórul jár, ha a civódás közben anyja pártját fogja.
Megtörtént az is, hogy Héra sértődötten visszahúzódott és szóba sem állt az
urával. De Zeus tud bánni az asszonyi lélekkel. A Kithairón hegyén rejtőzködött
Héra, Zeus megtalálja és cselhez folyamodik. A vidék királya, Alalkomeneus segít
neki; egy szép tölgyfából bábot készít, amit Daidalénak neveznek, mert
"mester" (daidalos) készítette. Azt fel- öltöztetik szépen, menyasszonyi
ruhába, eljönnek a szomszédos Tritón folyó nymphái is, együtt van a násznép és
zeneszóval vonulnak végig Boiótián. Erre már elfogja Hérát a féltékenység,
lejön a Kithairón hegyéről. Plataiai asszonyainak kíséretében jön Zeushoz, itt
látja csak, hogy Zeus felültette : nincs menyasszony, csak egy felcifrázott bábu.
Héra kiengesztelődik, de még a bábura is féltékeny és azt követeli, hogy égessék
el. Csak akkor engedi meg, hogy a bábu tiszteletére ünnepet üljön ezentúl Plataiai
népe. (Ebben a városban valóban volt is egy ünnep - Daidalé, "bábuünnep"
-, melynek szertartásához a bábu ünnepélyes elégetése tartozott, akárcsak pl.
néhol a kiszézéshez, villőzéshez a magyar népszokásban.)
További információk a témáról és minden egyébről:
|
copyright © László Zoltán 1999 - 2010
e-mail: Literatura.hu