A Nymphák

A görögök képzelme az egész természetet élő lényekkel népesítette be, kik közép helyet foglalnak el az istenek és emberek között, s a természet szakadatlanul működő tevékenységének személyesítései. Ezek a nymphák, fiatal, gyöngéd, szép leányok, jóakarói az embereknek, kiknek javát hatáskörükhöz mért mód szerint mozdítják elő; az istenek közül leginkább azok kiséretéhez csatlakoznak, kiknek hatalma a természet életében nyilatkozik, majd Bacchus-t, majd Aphrodité-t kisérik, majd meg részt vesznek Artemis vadászataiban. Nem halhatatlanok ugyan, de állandó ifjúságban hosszú kort érnek el, Hesiodos szerint nyolczszázezer évig élnek. Gyermekeik, kiket az emberektől szülnek, halandók, de az istenektől nyert gyermekeik számára halhatatlanságot is kaphatnak Zeus-tól. Különben a nymphák életét össze is kötötték lakóhelyeikkel; így a fák nymphái a fa kiszáradásával, a patakok nymphái a patak kiapadásával szintén elenyésztek.

Nymphák

A tengeri nymphákon kívül, előfordulnak:

1. Najadok, a patakok, források, folyók nymphái, kik mint a növénytenyészet előmozdítói különös tiszteletben álltak. -
2. A Dryadok vagy Hamadryadok, a fák nymphái. -
3. Az Oreadok, a hegyek, völgyek, hegyszakadékok nymphái. Ezek közül való volt Echo is, ki eleinte Hera kiséretéhez tartozott, de innen sok fecsegése miatt elüzetvén, az erdős hegyek közt bolyongott és szerelmes lett Kephissos folyamisten fiába, a szép Narkissosba. De nem talált viszontszerelmet s e fölötti bánatában úgy elepedt, hogy csak hangja maradt meg, mely most is felel a hegyek közt járó emberek szavára. Aphrodite azonban úgy állt boszút a hiú Narcissoson, hogy önmagába szeretteté, midőn vadászat közben a forrás fölé hajolva, ennek tükrében megpillantá saját képmását. Ez elérhetetlen szerelmi vágytól gyötörve, lassankint elpusztult s a róla nevezett virággá változott.
A nymphák közé tartoztak a Hesperidák is (a nyugat nymphái), Atlas és Hesperis leányai. Számukat többnyire háromra teszik. Ezek kertjében, a távoli nyugaton, őriztette Hera az arany almafát, melyet Gájától kapott menyegzői ajándokul. A Hesperidákon kívül Ladon sárkányt is, Typhon és Echidna fiát e fa őrizetére rendelé.

A Hesperidák szomszédságában, a legszélső nyugaton, az Éj honának határán laktak a Gorgók, az ókor legiszonyúbb rémalakjai. Három testvér volt, Stheno, Euryale és Medusa, Phorkys és Keto leányai. Kezdetben rendkívül szépek voltak, de az istenek büntetésül hiúságukért irtóztató rútsággá változtatták szépségöket; hajszálaik kigyók voltak, fejöket sárkánypikkely födé, nagy, hegyes fogak meredeztek szájukból s fejökön szárnyak nőttek. A ki rájok tekintett, rémületében kővé dermedt. Testvéreik a Graeák voltak, szintén hárman, rút banyák, kik már vénen születtek, s közösen csak egy szemök és egy foguk volt. Ők őrizték az utat, mely a Gorgókhoz vezetett. Midőn Perseus Medusa fejéért indult, először a Græákat lepte meg álmukban, elrabolta tőlük az egy szemet és fogat, s csak oly föltétel alatt adta vissza, ha útba igazítják Medusa tanyája felé. Medusa


 

Vissza

copyright © László Zoltán 2011
e-mail: Literatura.hu