Odysseus

Odysseus 2.

A többiek elborzadtak és sírva emelték Zeushoz kezüket, de segíteni nem tudtak. Miután jóllakásig evett és ivott a kyklóps, elterült a barlangban és elaludt. Odysseus már-már arra gondolt, hogy megöli, de eszébe jutott, hogy akkor aztán igazán nem szabadulhatnának élve a barlangból, hiszen nem tudnák a követ elhengergetni a bejárattól. Másnap reggel ismét két embert falt föl a kyklóps, s aztán kiterelte a nyájat. De akkor már Odysseus kitervelte a cselt ellene. Polyphémos egy egész olajfát csavart ki tövestül botnak, abból vágott le egy gerendára valót Odysseus, azt kihegyezte és eldugta a trágya közé. Mikor este megint hazatért a kyklóps, s megint két embert evett meg vacsorára, Odysseus részegítő borából kínálta: ízlett a kyklópsnak, s aztán a nevét kérdezte, hogy vendégajándékkal tisztelje meg a borért. Odysseus háromszor is töltött, s mikor már lerészegedett tőle a kyklóps, így szólt hozzá : - Kyklóps, a nevemet kérded? Hát én megmondom neked, csak te is add meg az ajándékot, amit ígértél. Utis az én nevem. S felelte a kyklóps jó kedvvel: Senkisemet utoljára fogom megenni a társai közt, a többit mind előbb, íme ez az ajándékom'. Akkor már elvágódott hosszában és részegen elaludt. Odysseus megtüzesítette az előkészített gerenda végét, társai tartották, s Odysseus megforgatta az izzó fát a kyklóps egyetlen, kerek szemében. Csak úgy sistergett a gőz a kyklóps szemöldöke alatt, szörnyű fájdalmában irtózatosat ordított. Meghallották a többi kyklópsok, mindenfelől egybesereglettek s bekiáltottak jajgató társukhoz : - Mi bajod, Polyphémos, hogy ennyire ordítasz és éjnek idején álmunkból is fölversz ? - Senkisem bánt engem, senki se bánt engem, ő öl meg cselével - hallatszott a barlangból Polyphémos válasza. S feleltek társai : - Hát ha senki se bánt, hanem magadban vagy, ne ordíts - s avval odébb álltak. Odysseus pedig örült, hogy sikerült a csalafintaság : Utisnak mondta magát, hiszen csakugyan becézhették így apja, anyja meg a társai, de Utis annyit tesz görögül, mint - Senkise". Feltápászkodott a kyklóps, szörnyű fájdalmak közt tapogatózott a barlang szájáig, ott elállta az utat, gondolta, arra kell kijönnie Utisnak és társainak. De Odysseusnak is volt esze, három-három kost kötözött össze, s minden csoportban a középsővel vitette ki egy-egy társát; maga a legnagyobb kos hasa alá kapaszkodott s így hiába tapogatózott utánuk a kyklóps, nem találta meg őket. Mikor a szabadba értek, a hajóhoz siettek, a nyájból is tereltek még maguk elótt jó sokat. Odysseus most arra sem engedett időt, hogy megsirassák azokat, akiket felfalt az istentelen kyklóps, gyorsan elkötötték a hajót és menekültek. De mikor már jó messzire voltak, visszakiáltott Odysseus : - Kyklóps, ha valaki kérdezi majd, hogy ki fosztott meg szemed világától, mondd, hogy a városdúló Odysseus, Laértés fia, Ithakából. Akkor eszmélt csak a kyklóps: rég megjósolták, hogy egy Odysseus nevű ember fogja megfosztani szeme világától, s várta Polyphémos, de egy hozzá hasonló óriást várt mindig. Atyjához, Poseidónhoz imádkozott, hogy álljon bosszút érte, és felkapott egy hatalmas sziklát, azt hajította Odysseus után. De már nem érte el vele, csak a tengert zavarta fel a hajója körül. Amikor a lakatlan szigethez értek, hol a többi hajó vesztegelt, elosztották a kyklóps elhajtott juhait, hogy mindegyiknek jusson belőle, s áldozatot mutattak be Zeusnak a tenger partján. De Zeus nem törődött az áldozatokkal, már új veszedelmeket készített elő Odysseus társai számára. Innen Aiolos szigetére érkeztek. Aiolos, a szelek királya, szívesen látta őket, s mikor eltávoztak, hogy a nyugodt tengeri utat biztosítsa számukra, bőrtömlőbe kötve adta át Odysseusnak a szeleket. Csak a Zephyrost hagyta szabadon, hogy az vigye hazáig a hajókat. A tizedik napon már fel is tűntek messziről a hazai partok. Odysseust éppen elnyomta az álom, s ekkor társai összesúgtak. Azt hitték, hogy Aiolos drága kincseket adott a bőrtömlőben Odysseusnak, melyeket ez nem akar velük megosztani. Kíváncsiságból és kapzsiságból kinyitották a tömlőt. Elszabadultak erre a szelek, irtózatos vihar támadt, s mire Odysseus felébredt, már késő volt. Visszasodródtak a hajók Aiolos szigetéhez. Partra szállt újra Odysseus, s felment Aiolos palotájába. Aiolos éppen szép családja körében lakomázott. Azok meglepetten nézték: - Hogy kerültél megint ide, Odysseus? Miféle gonosz isten vett üldözőbe? Hiszen mi gondosan útra bocsátottunk, hogy hazajuss végre ! Keserű szívvel felelt Odysseus : - Vesztemet okozták gonosz társaim és a rosszkor jött álom. Tegyétek ti jóvá, hiszen ti jók vagytok, s hatalmatokban áll, hogy segítsetek. Így kérlelte őket Odysseus hízelgő szóval, de némán maradtak, s végre így válaszolt Aiolos király : - Menj e szigetről gyorsan, te legnyomorultabb minden élők között! Mert nekem sem szabad gondjaimba vennem s hazasegítenem azt, akit a boldog istenek gyűlölnek ! Elkeseredetten hajóztak tovább, elunta már lelkük a folytonos evezést, de nem volt már segítség, saját balgaságukkal játszották el Odysseus társai. A hetedik napon a laistrygónok földjére érkeztek, ahol a legrövidebb az éjszaka. Az óriáskirály leánya, ki éppen vízért jött ki Lamos városa, Télepylos elé, bevezette Odysseus előre küldött társait apja palotájába. Látták a királynét is, akkora volt, mint egy hegyorom. Hazahívatta gyorsan a királyt is a tanácsból. Antiphatés, a laistrygónok királya, mindjárt feltalt egyet a hajósok közül, a többi a hajókra menekült, de a király fellármázta az egész várost. Összeszaladtak a laistrygónók, s akkora parittyaköveket hajigáltak a hajók felé, amekkorát egy-egy ember alig is tudna megemelni. Össze is zúzták a hajókat, a tizenkettőből csak egy maradt épen, amelyiken Odysseus volt, mert ez még idejében elvágta hirtelen a kardjával a hajókötelet. A többi hajó népe egy szálig ott veszett. Szomorúan hajóztak tovább, akik megmenekültek. Aiaié szigethez érkeztek ezután, itt lakott Kirké, Hélius leánya. Odysseus egy szarvast ejtett el a parton, avval elverte éhségét a hajósnép, de nem tudtak tájékozódni. Füstöt láttak felszállni, abból megtudták, hogy laknak a szigeten, és sorsvetés útján kijelölték Eurylokhost huszonkét társával, hogy hozzon hírt a szigetről.

További információk a témáról és egyebekről:

Vissza Tovább