A Pelopidák Euripidés

Aiskhylos, a nagy tragikus triász legidősebb tagja, a maga darabjait "Homéros gazdag asztalán szedett morzsáknak" nevezte. Homéros elsőbbségének ebben a saját érdemét szerényen kisebbítő elismerésében van annyi igazság, hogy egyfelől az Ilias költője a szenvedélyek festésében méltó mestere a nagy tragikus költőknek, másfelől pedig a görög tragédiának is uralkodó tárgya a trójai mondakör, elsősorban ennek olyan mozzanatai, melyekre a homérosi eposzokban csak utalás történik. Euripidés egyik Iphigeneia-drámája (Iphigeneia Aulisban) az aulisi kikötőben játszódik, hol egybegyűlt a Trója ellen készülő görög hajóhad, de nem tud útnak indulni, mert napokon át hiába várnak kedvező szelet. Kalkhas jóslata értelmében Agamemnón, a fővezér, saját leányát kénytelen feláldozni a görögök közös érdekéért Artemisnek. Az istennő ugyan elragadta az oltárról a leányt és egy szarvast küldött helyébe, hogy azt áldozzák fel neki, mert nem akarta, hogy a nemes leány vérével szennyezzék be az oltárát. Ekkor kedvező szél támadt, az istennő jó hajózást adott a görögöknek, de Iphigeneia sorsa felől nem hallottak többé. Klytaimnéstra nem is hitte, hogy Iphigeneia megmenekült a haláltól. Csak azt látta, hogy Menelaos felesége, a hűtlen Helené miatt éppen az ő leányát kellett feláldozni és elkeseredettsége Agamemnón ellen fordult, kinek eddig az ideig hű felesége volt. Míg Agamemnón Trója alatt harcolt, Klytaimnéstra férje unokatestvérével, Aigisthosszal uralkodott Argosban és Mykénében. Agamemnón hazatérését Aiskhylos Agamemnón című tragédiája (az Oresteia címen ismert trilógia első darabja) mutatja be. Klytaimnéstra színlelt örömmel fogadja tízéves távollét után hazatérő férjét, bíborszőnyeget teríttet a harci szekérről lelépő hős lábai elé. De az öröm túláradó szavai mélyén csalárdság húzódik meg; Klytaimnéstra csak a palotába csalogatta férjét, hogy rabnőjével, Priamosnak Trója alól elhurcolt jóslelkű leányával, Kassandrával együtt megölje. Az argosi polgárok előtt még védekezni is mer az elvetemült asszony, gőgös öntudattal hivatkozik arra, hogy csak leányáért, Iphigeneiáért állt bosszút Agamemnónon. Bűntársa, Aigisthos is fellép, s önigazolásul Pelops két fiának szörnyű vetélkedését hozza fel: Agamemnón atyja, Atreus úgy állt bosszút Aigisthos atyján, Thyestésen, hogy Thyestés gyermekeit megfőzte és feltálalta a mit sem sejtő atyának. Most Thyestés fia, Aigisthos fog uralkodni Atreus fia helyett, Agamemnón hűtlen feleségével. De Argos népe nem hódol be nekik: hazavárják Agamemnón fiát, Orestést, aki Phókis királyánál, Strophiosnál nevelkedik. Az Oresteia második része : az Áldozók. Orestés Strophios fiával, Pyladésszel érkezik Argosba és atyja sírjára helyezi áldozat gyanánt hajfürtjét. Ugyanekkor Élektra, Agamemnón és Klytaimnéstra leánya is italáldozatot hoz a szolgálók élén atyja sírjára. Találkozik a két testvér, Orestés megismerteti magát nővérével, aki mint kis gyermeket látta őt utoljára. Megegyeznek abban, hogy titokban tartják Orestés megérkezését és cselvetéssel állnak bosszút atyjukért, akit cselvetéssel öltek meg. Orestés bezörget a palotába, Klytaimnéstra jön elébe. Orestés vándornak adja ki magát, aki útjában a phókisi Strophiosszal találkozott és az bízta meg, hogy Orestés halálát adja hírül Argosban. Klytaimnéstra alig tudja örömét leplezni, csak dajkája siratja el igaz szívvel Orestést. Klytaimnéstra éppen őt küldi Aigisthosért, hogy ez - férfi a férfitól - teljes bizonyosságot szerezzen az idegentől fia haláláról. Aigisthos is biztosat akar tudni, hiszen Orestés halála híre a fenyegető bosszú szorongató előérzetétől szabadítja meg, de hamarosan halálos sikoltás hallatszik ki a házból: Orestés végzett vele. Orestés megdermedten jön elő, Aigisthos megölése után alig elviselhető feladat nehezedik reá: most már anyján kell megbosszulnia atyja halálát, a kíméletlen bosszút Apollón isten parancsolta meg neki. Orestés megöli anyját, de utána elborzad saját tettétől, hiába mondja jogosnak a nép, mely ujjong, hogy Argos megszabadult a "két sárkánytól". Szörnyű alakokat lát maga körül, feketébe öltözött nőket, hajukba kígyók fonódnak. Az argosi nők hiába vigasztalják, hogy csak a kezéhez tapadt friss vér zavarta meg a lelkét. Látja, amit senki sem lát, nincs maradása, és elindul Delphoiba, a vérbűntől feloldozó istenség, Apollón szentélye felé, miközben az argosi nők a Pelopidák szörnyű végzetéről énekelnek, mely immár a harmadik nemzedékben pusztít. - Lényegében ugyanez a tárgya Sophoklés és Euripidés egy-egy Élektra c. tragédiájának, csakhogy ezekben nagyobb szerep jut a bosszú végrehajtásában a királyleánynak, aki valósággal szolgasorba süllyedve - Euripidésnél paraszttal kötött házasságba kényszerítetten epedve várta már éveken át a szabadító testvért. Aiskhylos Oresteiája az egyetlen hiánytalanul ránk maradt görög drámai trilógia. Befejező részének, az Eumeniseknek tárgya az erinnysektől (a köztudatba átment latin szóval a fúriáktól) üldözött Orestés felmentése. Az erinnysek, mint kutyák az üldözött vadat, kergetik az anyagyilkost; Orestés Delphoiba menekül előlük, Apollón védelmébe veszi és Athénbe kíséri, hogy itt Pallas Athéné ítéljen Orestés és az Átok-istennők között. De az istennő sem vállalja, hogy maga döntsön az irtózatos perben, az attikai nép kiválasztottjaira bízza, akiket Arés szent ligetében, az Areios pagosban hívott össze - és ezzel a tettével az istennő alapította meg Athén legfőbb törvényszékét, az areiopagost. Szavazásra kerül a sor, a többség dönt, de ha egyenlő számmal oszlanak meg a szavazatok, az felmentést jelent. Két világnézet küzd meg az areiopagos előtt : Orestésben az erinnysek csak az anyagyilkost, az "új istenek" az atyjáért bosszút álló fiút látják. Egy szó többséggel már- már elítélik, de Pallas Athénéé az utolsó szavazat, mely kiegyenlíti a szavazatokat, és ezáltal felmenti Orestést. A legyőzött erinnysek most Athén városán akarják kitölteni bosszújukat, de Pallas Athéné kiengeszteli őket. A maga városában, Erekhtheus házában isteni tiszteletet ígérve nekik, áldássá fordítja az átkot. Így lesznek Athénben az átok és a bosszú istennői: Eumenisek, azaz "jóakaratú" istennők. Euripidés Orestésében emberi üldözés alól nyer feloldozást Orestés. Itt Argos népe sújtja kiközösítéssel Orestést és a bosszú végrehajtásában őt segítő nővérét. Nagybátyjuktól, Menelaostól várnak segítséget, de ez nem áIl melléjük, kivált, mikor az agg Tyndareós, Klytaimnéstra atyja is megjelenik és bosszúval fenyegeti azt, aki leánya gyilkosát védi. A nép határozata Orestést és Élektrát halálra ítéli; Pyladés is meg akar halni velük, de Apollón megmenti őket a haláltól, sőt Menelaosszal és Argos népével is kibékíti. A kibékülést megpecsételi, hogy Orestés Menelaos leányát, Hermionét veszi nőül, míg Pyladés Élektrát. Euripidés Iphigeneia a taurosok között c. tragédiája szintén Orestés feloldozását mutatja be. Orestésnek Apollón adta azt a jóslatot, hogy az erinnysek üldözésétől akkor fog megszabadulni, ha elhozza a skythákkal szomszédos taurosoktól Artemis égből hullott szobrát. Orestés Pyladés kíséretében érkezik, a taurosok papnőjük elé hurcolják őket, mert itt az a törvény, hogy minden idegent Artemis Diktynna oltárán kell feláldozni. A papnő : Iphigeneia, kit a levegőn át a taurosok közé hozott évekkel ezelőtt Aulisból az istennő, s kinek most az a feladata, hogy az áldozatra szánt embereket előkészítse, beszentelje. De Iphigeneia irtózik kegyetlen hivatásától, fájó szívvel emlékszik vissza a görög ünnepekre és csak az alkalmat lesi, hogy menekülhessen. Mikor kitudódik, hogy az előtte álló idegenek egyike Orestés, és meghallja, hogy mi járatban érkezett ide, Iphigeneia, kijátszva a taurosok királyát, Thoast, kezében az Artemisszoborral boldogan menekül Orestés és Pyladés kíséretében a taurosok földjéről. A trójai háborúval kapcsolatos más mondarészletek is foglalkoztatják a görög tragikus költőket, ha nem is olyan állandóan, mint Agamemnón családjának a sorsa.

További információk a témáról és minden egyébről:

 

 

Vissza

copyright © László Zoltán 1999 - 2010
e-mail: Literatura.hu