„Hivatkozási pont a rhythm and blues és a rock and roll művelői számára.”
Amerikai blues és rhythm and blues énekes, zongorista. Eredeti neve: Charles Brown 1922 . szeptember 13., Texas City, Texas. 1999. január 21., Oaklyand, Kalifornia. |
Kitűnő, blues- rhythm and blues énekes, zongorista, zeneszerző
és hangszerelő volt Charles, azaz Charlie Brown, akit a rock and roll legnagyobb
előadói közül is sokan zártak a szívükbe. Gyakorlatilag ameddig mozdulni bírt,
színpadon volt, még a kilencvenes években is turnézott Bonnie Raitt
bluesénekesnővel. Halála után két hónappal a rock and roll halhatatlanjai közé
választották. Több szerzeménye került a Billboard országos listáira.
A kis
Charlie hamar árvaságra jutott, de nagyszülei igyekeztek mindent megadni neki. A
klasszikus zongorával kezdte, már egészen fiatalon igen tisztességesen megtanult
játszani.
A negyvenes évek elején Kaliforniába vándorolt. 1943-ban Los
Angelesben amatőr zongoraversenyt nyert és bekerült a Lincoln színház állandó
zenekarába.
A negyvenes években Johnny Moore Three Blazers nevű zenekarában
énekelt. Kitűnő dalokkal látta el az együttest, az 1945-ben született
Driftin’ Blues a rhythm and blues listára került, s 23 héten át maradt
a legjobbak között. Sikere volt a Sunny Road, a New
Orleans Blues és a Merry Christmas Blues című
szerzeményeivel is - ez utóbbi 2. volt a Billboard 100-as listáján, s a dal
országosan ismertté tette együttesét .
Tagja volt a fantasztikus hangú Nat
King Cole triójának,1948-ban megalakította első saját zenekarát, de
szólófelvételeket is készített.
A negyvenes-ötvenes évek fordulóján a Get
Yourself Another Fool, a Long Time, a Trouble Blues, az In The Evening When The
Sun Goes Down és a Homesick Blues című dalaival aratott sikereket, a west coast
blues jelentős előadójává nőtte ki magát. Összesen tíznél több listás dala volt
ezekben az években. Jelentős hatást gyakorolt többek között
Ray Charles-ra, Percy
Mayfieldre és Johnny Ace-re is.
A Black Night, az I’ll Always Be In Love
With You és egyik legismertebb darabja, a Please Come Home For Christmas
volt a legnagyobb sikere az ötvenes-hatvanas évek fordulóján. Ez utóbbi dal
kislemezéből több mint egymillió példányt adtak el 1968-ig. Megfordult
Fats Domino, Ray Charles,
B. B. King koncertjein
alkalmi társként. Játszott Louis Jordannel,
John Lee Hooker-rel, Big Joe
Turnerrel és másokkal.
A hatvanas években Charlie egy időre "eladta lelkét
az ördögnek" - Los Angeles éjszakai mulatóiban és kocsmáiban zenélt. A hetvenes
évek közepétől visszatért a koncertezéshez, részt vett a San Franciscó-i
bluesfesztiválon. Ettől kezdve ismét visszakerült a blues és rhythm and blues fő
áramába, és egész Amerikában és Európában is folyamatosan turnézott. A
nyolcvanas és kilencvenes években is jól bírta magát, koncertjei mindig
élményszámba mentek. A nyolcvanas években gyakran koncertezett New Yorkban is.
1998 augusztusában adott utoljára koncertet, közvetlenül halála előtt Bonnie
Raitt gitáros-énekesnővel lépett színpadra. Összesen több mint fél évszázadot
töltött Amerika és a nagyvilág különböző pódiumain.
Mintegy harminc eredeti
albuma készült, a kiadói halála után megjelentették több korongját, válogatását.
Már halála után érdemelte ki a blues legrangosabb elismerését, a W. C. Handy
Awardot, több lemezét jelölték Grammy-díjra. A legrangosabb lemezkiadók, köztük
a Verve, az Alligator, az Ace Records és a King Records jelentették meg
felvételeit.
( Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu