"A boksz és a blues bajnoka."
Amerikai blueszenész, zongorista, énekes. Eredeti neve: William Thomas Dupree 1910. július 4., New Orleans, Louisiana. 1992. január 21., Hannover, Németország. |
Champion Jack Dupree elmondhatta magáról, hogy bokszolóként,
blueszenészként - zongoristaként és énekesként – egyaránt élvezte a közönség
szeretetét. Nemcsak Amerikában, hanem Európában is kitűnő bulikat csapott, s
lemezei máig a műfajt kedvelők féltett kincse.
A születési évszáma korántsem
egyértelmű, hiszen a legvalószínűbbnek tartott 1910-es évszám mellett
forgalomban van az 1908.as és az 1909-es is. A születési helyben egyetértenek a
források, mint ahogy abban is, hogy a majdani Bajnok fekete apa és cherokee
indián anya gyermeke volt. Szüleit egy Ku-Klux Klan által előidézett tűzvészben
korán elvesztette, árvaház lakója volt tizenéves koráig, ott kezdett a zenével
barátkozni.
Saját magától tanult zongorázni. Eleinte a zene és a boksz
között osztotta meg életét. Hosszú éveken át profi bokszoló volt, 1940-ig űzte
ezt a sportot.
Előbb Chicagóban élt és zenélt, majd a negyvenes évek közepén
New Yorkban telepedett le, bár később is visszatért Chicagóba, ahol Big Bill
Broonzyval és Tampa Reddel is muzsikált. New Yorkban már zenéből tartotta el
magát. Összehozta a sors Leroy Carr-rel, akit ugyanúgy példaképének tekintett,
mint egy másik őrült fekete zongoristát, Professor Longhairt. Leroy Carr mellett
tisztességesen elsajátította a zenész-szakma alapjait. Zenészbarátság fűzte
Sonny Terryhez és Brownie McGhee-hez
is. A későbbi zeanész-generációból nagy tisztelője volt
John Mayall,
Eric Clapton, Mick Taylor
és TS, McPhee (a Groundhogs frontembere), valamennyien játszottak a kitűnő
blues-zongoristával, közös lemezfelvételük is volt..
A második világháború
idején egy időre japán hadifogságba került, hazatérése után egyre mélyebbre
vetette magát a zene világába.
Az ötvenes évek első felét főként
kisegyüttesekkel zenélt. Megszülettek híres dalai, köztük a Tongue Tied
Blues, a Walking The Blues, a Mail Order Woman,
a Big Leg Emma valamint a Nasty Blues.
Már
az ötvenes évek végén rendszeresen átjárt koncertezni Európába, s egyedi
hangszeres játékával, dalaival itt is nagy sikert aratott. Boogie alapú
muzsikájának különlegessége volt a rendkívüli humorral átitatott dalszöveg, s
mindezt feldobta színpadi produkciójával. Kis klubok és nagyobb koncerttermek
színpadán egyaránt otthonosan érezte magát.
Champion Jack Dupree a hatvanas
évektől végleg az öreg kontinensen telepedett le. Állandó lakhelye Németország
lett, de Angliában, Svájcban és Svédországban is koncertezett.
A magyar
bluesrajongók kétszer is élvezhették hangulatos blues-showműsorát: 1971-ben a
székesfehérvári Alba Regia dzsesszfesztivál vendége volt, 1990-ben pedig a
Petőfi Csarnokban lépett fel.
Közel száz lemeze jelentet meg, ennek mintegy
fele volt sorlemez. Halála után is szinte minden évre előbányásztak valamit tőle
a kiadók. Leghíresebb dalai közül említést érdemel a Shake, Baby Shake, a
Junker's Blues, a TB Blues, az Angola Blues, a Tongue Tied Blues, Big Leg Emmma,
a Nasty Blues és a Dupree Shake Dance. Albumainak többségét az Atlamtic, az Okeh
Records, a Stoeyville és a Blue Horizon jelentette meg.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2013
e-mail: Literatura.hu