"Az elektromos blues úttörője."
Amerikai blueszenész, énekes, gitáros, szájharmonikás. Eredeti neve: James A. Lane 1924. június 3. Ruleville, Mississippi. 1997. december 19. Chicago, Illinois. |
A blueszene meghatározó egyénisége, akinek Walking by Myself
című dalán muzsikusok sokasága „nőtt fel”, a dal ma is a műfaj, a gyűjtők egyik
kincse . A Blues Hall of Fame tagjai közé választották.. A műfaj olyan
kiválóságai tekintik őt „atyamesterüknek” mint
Eric Clapton,
Jimmy Page és sokan mások.
Jimmy Rogers nagyapja nevén vált ismert muzsikussá. Sok más tehetséges, fiatal,
fekete zenészhez hasonlóam Jimmy is maga kezdett hozzá, hogy megtanulja
hangszerének mesterfogásait. Nyolcéves korától szájharmonikázott, tizenévesen
pedig nagyszerű művelője volt a „herflinek”. "Önerőből" tanult meg gitározni is
egy házilag készített hangszeren, mégpedig kitűnően, de a zongora mellett sem
jött zavarba. Példaképei közé sorolta Big Bill Broonzyt,
Sony Boy Williamson II-t, akikkel zenélt is és Robert Jr.
Lockwoodot.
Szűkebb hazájában, Mississippi államban kezdte a
szárnypróbálgatást, Atlantában is élt egy ideig, 1939-ben Chicagóban telepedett
le, ez a város a blueszenészek találkozóhelye volt, s kínálta a fejlődés
lehetőségét az ifjabbak számára.
Jimmy Rogers eleinte utcazenész volt, majd
Sunnyland Slim zongorista fogadta be őt együttesébe, azután harmonikán játszott
Blue Smitty gitáros zenekarában, s ehhez a bandához csatlakozott
Muddy Waters, a blues
legnagyobb egyénisége is. Muddy Waters a negyvenes években bevette Rogerst saját
együttesébe is, éveken át kitartottak egymás mellett. Egy időre társult hozzájuk
a kitűnő szájharmonikás Little Walter.
That’s Allright című bemutatkozó lemeze 1950-ben jelent meg. Amikor 1955-ben
távozott Muddy Waters zenekarából, hogy saját együttest alakítson, a
béueszenészek egyik legfontosabb kiadójánál, a Chessnél elkészítette You’re The
One című lemezét. Ugyanennél a kiadónál vette fel egyebek között a The World is
in a Tangle, a Money, Marbles and Chalk, a Sloppy Drunk és a Chicago Bound című
dalait.
1950-ben megjelentette első saját lemezét, a That’s Alrightot. Ahogy
B. B. King Lucille-nak
nevezte el gitárját, ő a Ludella nevet adta hangszerének, még lemezt is
jelentetett meg ezen a címen.
Nem saját dalaival aratta elsősorban sikereit,
kitűnően játszotta a műfaj örökzöldjeit, köztük a Hoochie Coochie Mant, az I Got
My Mojo Working és más klasszikusokat. Emellett az 1957-ben felvett Walking By
Myself című dalával beírta nevét a blues "aranykönyvébe" –ez volt az egyedüli
listára került dala, igaz, ezt a műfajt soha nem a listás dalaiért szerették.
A hatvanas évektől játszott többek között Buddy Guyjal és Magic Sammel. Egy
ideig tagja volt Howlin Wolf
zenekarának. Részt vett az American Folk Blues Festival több évtizedes utazó
showjában, és részt vett a Chicago Blues fesztiválokon. Európában is
koncertezett. A hatvanas években azonban több évre visszavonult a zene
világától, mindenféle „polgári” foglalkozást űzött, üzlete is volt, amely az
1968-as chicagói zavargások idején leégett.
A hetvenes évek elején tért
vissza a zenéhez, 1977-ben ismét csatlakozott g Muddy Waters együtteséhez (igaz,
a hetvenes években is voltak közös fellépéseik és felvételeik). Jimmy Rogers
1982-től ismét szólóban folytatta.
Jimmy Rogers ezt követően haláláig
muzsikált, bár az utolsó éveiben meglehetősen takaréklángon. Már halála után
megjelent lemeze, a The Jimmy Rogers All-Stars : Blues, Blues, Blues igazi
sztárparádé volt, közreműködött a 12 dalt tartalmazó korongon
Jeff Healey,
Keith Richards, Eric
Clapton, Robert Plant,
Jimmy Page, Stephen Stills, Mick
Jagger és Taj Mahal.
A kiadók halála után sem hanyagolták el lemezei kiadását. Tíz évvel halála
után jelent meg a Dirty Dozens albuma, amelyen 1979-ben Londonban felvett dalai
hallhatók.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani.
copyright ©
László Zoltán 2013
e-mail: Literatura.hu