„A félresiklott életű csodagitáros.”
Amerikai bluesgitáros, énekes, dalszerző. Eredeti neve: Michael Bernard Bloomfield 1943. július 28. Chicago, Illinois. 1981. február 15. San Francisco, California. |
Mike Bloomfield az egyik legjobb fehér bluesgitáros, aki
zeneszerzőként is beírta nevét a rock és blues történetébe. Saját formációi
mellett több más együttes, előadó „használta” őt és dalait.
Bob Dylan,
Paul Butterfield,
Dr. John, Nick Gravenites, Al
Kooper és John Hammond és másopk „játszótársa” volt. A Rolling Stone magazin
legjobb 100 gitárosokról készített listáján kétszer is a mezőny első felében
kapott helyet. 2012 augusztusában bekerült a Blues Hall of Fame lakói közé.
Az üzleti életben sikeresen ügyködő család fia nagyon hamar a zene felé fordult.
Első gitárját 13. születésnapjára kapta, autodidaktaként tanult meg gitározni,
majd zongorázni is. Nagyon fiatalon a blues mellett kötelezte el magát, bár
eleinte folkzenei körökben is megfordult. Szülővárosának bluesklubjaiban lógott,
elismert blueszenészekkel játszott, köztük Sleepy John Estesszel, Yank
Rachell-lel, Little Brother Montgomeryvel és Big Joe Williamsszal. Még
Muddy Waters-szel is
megoszthatta a pódiumot, értékelte képességeit
B. B. King,
Buddy Guy, sokat tanult
Charlie Musselwhite-tól.
Bob
Dylan kísérőzenekarában 1964-ben a newporti fesztiválon szerepelt, Highway 61
Revisited című albumának is közreműködője. Group néven alakította meg első saját
zenekarát, majd 1964-ben csatlakozott a chicagói klubokból ismert Paul
Butterfield Bluesbandjéhez.
Három évet töltött zenészbarátjával, akivel jól
megértették egymást, de 1967-ben a montereyi fesztiválon saját együttesével, az
Electric Flaggel lépett színpadra Buddy Miles fekete dobos és Barry Goldberg
billentyűs, valamint Harvey Brooks basszusgitáros társaságában. Első lemezük a
The Trip című filmzene-album ( az anyag Peter Fonda és Jack Nicholson filmjéhez
készült. A következő, a Long Time Coming című 1968-as album a rock és a blues
nagy értéke, igazi gyűjtőcsemege.
Mike Bloonfield a
Blood Sweat and Tears és a
Blues Project meghatározó
egyéniségével, Al Kooperrel valamint a
Buffalo Springfield
illetve a Crosby, Stills&Nash
tagjaként ismert Stephen Stillsszel Supersession címmel készített albumot – sok
kritikus szerint pályafutásának legsikeresebb anyagát.. Al Kooperrel pedig Live
Adventures of Mike Bloomfield and Al Kooper című korongot jelentette meg. többek
között Simon and Garfunkel,
Stevie Winwood
és mások számaival. Bloomfield helyet kapott az 1969-ben a Fathers and Sons című
bluesösszeállításon, Muddy Waters, Otis Spann, Paul Butterfield és a mások
társaságában. Ugyancsak 1969-ben számos sztárzenésszel, köztük Duane Allman és
Harvey Mandel közreműködésével készítette a Two Jews Blues című korongot.
A
hetvenes években a kitűnő zenész szólóban, majd a KGB zenekar tagjaként tűnt
fel, bár nem sokat tett le az asztalra. Dr. Johnnal és az ifjabb John Hammonddal
Triumvirate címmel készített lemezt 1973-ban, de abban az időszakban olykor
hosszú időszakokra is eltünedezett. Néha San Francisóban ütötte fel tanyáját.
Csak az évtized végén jelentkezett képességeihez méltó albumokkal. A
hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján Michael Bloomfield és barátai nevű
formációval koncertezett.
Akkor már súlyos alkoholista volt, keményen
drogozott is. Koncertjei maradtak el, sok korábbi zenésztársa elfordult tőle.
Harminchét éves korában, 1981. február 15-én végleg betelt számára a pohár,
autójában holtan találták. Utolsó életében készült lemeze, a Livin, In The Fast
Lane 1980-ban jelent meg.
Halála után hosszú éveken át nem került elő
Bloomfield-anyag. Az új évezredben megjelent több kitűnő lemeze, de
összességében nem jelentőségéhez mérten foglalkoztak vele a kiadók.
Közreműködőként is rengeteg lemezen szerepelt például
Janis Joplin-nal, Otis
Rush-sal, Woody Hermannal, a Moby Grape-pel. „Hagyományos” lemezeinek többsége
megjelent Cd-n is.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu