Mike Bloomfield
„A félresiklott életű csodagitáros.”

Amerikai bluesgitáros, énekes, dalszerző.

Eredeti neve: Michael Bernard Bloomfield

                       1943. július 28. Chicago, Illinois.
 
                       1981. február 15. San Francisco, California.
Mike Bloomfield

Mike Bloomfield az egyik legjobb fehér bluesgitáros, aki zeneszerzőként is beírta nevét a rock és blues történetébe. Saját formációi mellett több más együttes, előadó „használta” őt és dalait. Bob Dylan, Paul Butterfield, Dr. John, Nick Gravenites, Al Kooper és John Hammond és másopk „játszótársa” volt. A Rolling Stone magazin legjobb 100 gitárosokról készített listáján kétszer is a mezőny első felében kapott helyet. 2012 augusztusában bekerült a Blues Hall of Fame lakói közé.
Az üzleti életben sikeresen ügyködő család fia nagyon hamar a zene felé fordult. Első gitárját 13. születésnapjára kapta, autodidaktaként tanult meg gitározni, majd zongorázni is. Nagyon fiatalon a blues mellett kötelezte el magát, bár eleinte folkzenei körökben is megfordult. Szülővárosának bluesklubjaiban lógott, elismert blueszenészekkel játszott, köztük Sleepy John Estesszel, Yank Rachell-lel, Little Brother Montgomeryvel és Big Joe Williamsszal. Még Muddy Waters-szel is megoszthatta a pódiumot, értékelte képességeit B. B. King, Buddy Guy, sokat tanult Charlie Musselwhite-tól.
Bob Dylan kísérőzenekarában 1964-ben a newporti fesztiválon szerepelt, Highway 61 Revisited című albumának is közreműködője. Group néven alakította meg első saját zenekarát, majd 1964-ben csatlakozott a chicagói klubokból ismert Paul Butterfield Bluesbandjéhez.
Három évet töltött zenészbarátjával, akivel jól megértették egymást, de 1967-ben a montereyi fesztiválon saját együttesével, az Electric Flaggel lépett színpadra Buddy Miles fekete dobos és Barry Goldberg billentyűs, valamint Harvey Brooks basszusgitáros társaságában. Első lemezük a The Trip című filmzene-album ( az anyag Peter Fonda és Jack Nicholson filmjéhez készült. A következő, a Long Time Coming című 1968-as album a rock és a blues nagy értéke, igazi gyűjtőcsemege.
Mike Bloonfield a Blood Sweat and Tears és a Blues Project meghatározó egyéniségével, Al Kooperrel valamint a Buffalo Springfield illetve a Crosby, Stills&Nash tagjaként ismert Stephen Stillsszel Supersession címmel készített albumot – sok kritikus szerint pályafutásának legsikeresebb anyagát.. Al Kooperrel pedig Live Adventures of Mike Bloomfield and Al Kooper című korongot jelentette meg. többek között Simon and Garfunkel, Stevie Winwood és mások számaival. Bloomfield helyet kapott az 1969-ben a Fathers and Sons című bluesösszeállításon, Muddy Waters, Otis Spann, Paul Butterfield és a mások társaságában. Ugyancsak 1969-ben számos sztárzenésszel, köztük Duane Allman és Harvey Mandel közreműködésével készítette a Two Jews Blues című korongot.
A hetvenes években a kitűnő zenész szólóban, majd a KGB zenekar tagjaként tűnt fel, bár nem sokat tett le az asztalra. Dr. Johnnal és az ifjabb John Hammonddal Triumvirate címmel készített lemezt 1973-ban, de abban az időszakban olykor hosszú időszakokra is eltünedezett. Néha San Francisóban ütötte fel tanyáját. Csak az évtized végén jelentkezett képességeihez méltó albumokkal. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján Michael Bloomfield és barátai nevű formációval koncertezett.
Akkor már súlyos alkoholista volt, keményen drogozott is. Koncertjei maradtak el, sok korábbi zenésztársa elfordult tőle. Harminchét éves korában, 1981. február 15-én végleg betelt számára a pohár, autójában holtan találták. Utolsó életében készült lemeze, a Livin, In The Fast Lane 1980-ban jelent meg.
Halála után hosszú éveken át nem került elő Bloomfield-anyag. Az új évezredben megjelent több kitűnő lemeze, de összességében nem jelentőségéhez mérten foglalkoztak vele a kiadók.
Közreműködőként is rengeteg lemezen szerepelt például Janis Joplin-nal, Otis Rush-sal, Woody Hermannal, a Moby Grape-pel. „Hagyományos” lemezeinek többsége megjelent Cd-n is.
     (Kovács Miklós)

Nagylemezek:
 Electric Flag:

The Trip (1967)

A Long Time Coming (1968)

The Band Played On (1974)

Al Kooperrel és Stephen Stillsszel:

Supersession (1968)

Al Kooperrel:

The Live Adventures of Mike Bloomfiled and Al Kooper (1968)

Fillmore East: the Lost Concert Tapes (2003)

Nick Gravenites-szel és Paul Butterfielddel:

Steelyard Blues (1969)

Szólóban:

It’s Not Killing Me (1969)

Live at Bill Graham’s Fillmore West (1969)

Try Before Buy It (1973)

KGB (1975)

Analine (1977)

Michael Bloomfield (1978)

Mike Bloomfield an Woody Harris (1979)

Living Int he Fast Lane (1980)

Live in Italy (1980)

Cruisin for ’Bruisin (1981)
Mike Bloomfield

Mike Bloomfield

Mike Bloomfield

Mike Bloomfield

A CD-k online megvásárolhatók csupán a lemezborítóra kell kattintani!

Mike Bloomfield Mike Bloomfield Mike Bloomfield

Fotók/Photos


Vissza/Back

copyright © László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu