"Óriás volt, nemcsak méretben, hangban is."
"Óriás volt, nemcsak méretben, hangban is."
| Angol énekes. Eredeti neve: John William Baldry 1941. január 12. East Haddin, Nagy-Britannia. 2005. július 21. Vancouve, Kanada. |
 |
Long John Baldry, aki két méter egy centire nőtt, különleges
énekhangjával is kiemelkedett a brit énekesek mezőnyéből – művész neve
magasságából logikusan következett. Nem lett belőle sztár, de rendkívül fontos
volt hozzájárulása a brit és az egyetemes blues fejlődéséhez.
Muddy Waters-t,
Willie Dioxn-t és Big
Bill Broonzyt tekintette példaképének, szólóban és csapatban is minőséget
alkotott akár bluest, akár popot énekelt. Mindenképpen jobb értékelést érdemelt
volna a zene birodalmában.
Gyermekkoráról, zenei előtanulmányairól nem sokat
tudni. Tizenéves korában, már az ötvenes években kezdett énekelni, amikor még
nem kezdődött el a brit rock- és blues-invázió. A brit énekesek közül elsők
között kezdett blues- és folkzenét énekelni. A hatvanas évek elején abban a
szerencsében volt része, hogy csatlakozhatott
Alexis Korner Blues
Incorporated együtteséhez, amelyben a brit blues Kormányzója zenészek tucatjait
állította pályára. Az ő hangja hallható a Rhythm and Blues from The
Marquee című 1962-es Korner-lemezen. Később Cyril Davies együttesében ( a
fiatalon elhunyt énekes is tagja volt Korner csapatának) énekelt többek között
Jimmy Page-dzsel. Amikor Davies meghalt, Hoochie, Coochie Men néven ő vezette
tovább az együttest
Még mindig a hatvanas évek első felében a rhythm and
bluest játszó Steampacket együttesben többek között
Brian Auger,
Julie Driscoll és
Rod Stewart volt a társa. A
Bluesology csapatban a kezdő Elton
John-nal szerepelt. Műsorán olyan klasszikus bluesfelvételek
szerepeltek, mint a Got My Mojo Working, a Stormy Monday Blues, a My Babe, az
Everyday I Have the Blues, a Goin’ Down Slow, az I’m Ready.
Hiába volt
azonban bluesra termett hangja, a popzenében nagyobb sikereket ért el. A
hatvanas években barátságba került
Paul McCartney-val, szerepelt a
Beatles egyik TV-showjában.
Énekelte például a pop és jazzfeldolgozásokat is megért I Love Parist, a
You’ve Lost That Lovin’ Feelinget, a Cry Me a Rivert, a Let The
Heartaches Begin – ez utóbbi a brit listát vezette. A mexikói olimpia
tiszteletére készült Mexico című dala is listára került. A
Bluesology 1968-ban oszlott fel, utána szólópályára lépett.
A hetvenes
évektől eltűnt. Számítógépes játékokhoz adta a nevét. A hetvenes években előbb
az Egyesült Államokban, 1980-tól Kanadában telepedett le, állampolgárságot
szerzett, ott is folytatta a koncertezést. A nyolcvanas évektől Angliában és az
Egyesült Államokban is megjelentek régebbi és újabb dalai, Amerikában azonban
nem voltak komolyabb sikerei.
Főleg klubokban énekelt, nem sok lemeze jelent
meg . A legsikerültebbek közé sorolható az 1964-es Long John Baldry, az 1971-es
It Ain’t Easy (Rod Stewarttal és Elton Johnnal, a két énekes volt a producer), a
2001-es Remembering Leadbelly, s persze a Steampackettel készült két album. A
2009-ben megjelent Live Iowa State University 1987 című korongját elismeréssel
fogadta a kritika.
Színpadon és filmen is szerepelt, voltak filmek
amelyekhez a hangját adta. Rajzfilmekhez és számítógépes játékokhoz is adta a
hangját. A Micimackót is lemezre mondta Grammy-díjra jelölték érte. Más előadók
albumain is hallhatók dalai.
Long John Baldry mellhártyagyulladás
szövődményeként fellépett fertőzés következtében halt meg.
(Kovács Miklós)
| Nagylemezek: Long John’s Blues (1964) Looking at Long John (1966) Let There Be Long John (1968) Wait for Me (1969) It Aint Easy (1971) Everything Stops forTea (1972) Welcome To The Club (1977) Baldry’s Out (1979) Silent Treatment (1986) It Still Ain’t Easy (1991) Right To Sing The Blues (1996) A Thrill’s a Thrill: the Canadian Years (1996) Rock With The Best (1996) Live (2000) Remembering Leadbelly (2001) Live Iowa State University 1987 (2009) |
   |
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
 |
 |
 |
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu