Rory Gallagher ír gitárvirtuóz mintegy harminc évet töltött a
koncertpódiumokon Nagyszerű lemezei jelentek meg a viszonylag rövid életű
Taste frontembereként, majd szólóban nagyobb fokozatra kapcsolt – ameddig bírta.
A bluesrock kedvelői közül nagyon sokan vannak, akik hangszeres képességek dolgában az első
helyre teszik a káros szenvedélyekkel szemben alulmaradt nagyszerű zenészt.
Rory Gallagher 1948. március 2-án született az írországi Ballyshannonban.
Hatéves korában már gitározott. Tízenegy éves korában tehetségkutató versenyt
nyert. Pályája során több más hangszeren is megtanult játszani:
altszaxofonozott, basszusgitározott, bendzsón , mandolinon és szitáron is
játszott. Tizenhárom éves korában alakította első zenekarát. Mindössze 18
éves volt, amikor legendás együttese megalakult – a
Cream-et megelőzve a műfaj
első triójaként. A banda első összeállításában Eric Kittringham
basszusgitározott, Norman Damery dobolt. Már ennek a formációnak is nagy
koncertsikerei voltak, lemezt azonban nem jelentetett meg. A második Taste
1968-1970 között létezett, ebben Charlie McCracken basszusgitározott és a
szintén ír gyökerű Themből érkező John Wilson ült a dobokhoz. Gallaghernek a
gitárja is világmárka volt: Fender Stratocasteren pengetett.
A második
csapathoz kötődik az együttes nevét viselő első album 1969-ben, a sokkal
erősebb On The Board 1970-ben jelent meg. Gallagherék felléptek a Cream 1968-as
búcsúkoncertjén, 1969-ben a Blind Faith előzenekara volt a trió Amerikában,
1970-ben pedig legjobb produkciójukat nyújtották a Wight szigeti fesztiválon.
Sokak szerint övéké volt a legjobb teljesítmény. (A fesztiválról készült filmet
a magyar televízió is bemutatta. )
A Taste 1971-ben feloszlott, s már utána
jelent meg Wight szigeti fellépésük lemeze. Még a Taste-tel vette fel Rory
Gallagher egyik legemlékezetesebb sikerét a Sugar Mamát. Gallagher
szólópályáján is inkább koncertzenész maradt. Első szólóturnéiról (Írország,
Európa) szenzációs lemezek készültek.
A Rolling Stones együttes egy ideig őt
akarta gitárosnak Mick Taylor távozása után. Amerikában is sikert sikerre
halmozott: játszott többek között
Muddy Waters-szel,
Albert King-gel.
Jerry Lee
Lewis-szal, Chris Barberrel, Lonnie Donegannel és David Coverdale-lel .
Koncertjein gyakran játszott akusztikus gitáron, mandolinon. A blues és a rock
mellett nem maradt hűtlen az ír zenei örökséghez sem. Saját együttesének
összetétele többször változott, a legstabilabb zenésztársa Gerry McAvoy
basszusgitáros volt.
Rory Gallagher 1985. január 25-én a
BS-ben koncertezett, nem kizárólag a blues és rockzene kedvelőinek örömére.
Gallagher sajnos keményen ivott, ráadásul különböző gyógyszereket is szedett.
Egyik koncertjén rosszul lett, májátültetést hajtottak végre rajta. A műtét
sikeres volt ugyan, de nem sokkal utána súlyos fertőzést kapott és 1995. június 14-n
meghalt.
Még életében több mint harminc albuma jelent meg, s a kiadók ezt
halála után megduplázták. Kitűnő korong volt a montreaux-i fesztiválról készült
anyaga. A gazdag életpályát ugyan nem jutalmazták Grammy-díjjal, ám a
lemezeiből - eltérő számítások szerint - 30-40 milliót adtak el. Rory
Gallaghert Eric Clapton,
Jeff Beck, Alvin Lee és mások mellett e hangszer és
általában a fehér blues legjobbjai között tartják számon. Már szólópályája
kezdetén a legjobb gitárosnak választotta őt a Melody Maker magazin (Claptont
megelőzve). A sikerek ellenére sem a Taste együttes, sem pedig Rory Gallagher
nem kapott még helyet a Rock and roll halhatatlanjai között.
(Kovács Miklós)
copyright ©
László Zoltán 2011
e-mail: Literatura.hu