"Ezt Beethoven is megirigyelte volna".
Amerikai énekes, gitáros, szerző. Eredeti neve: Charles Edward Anderson Berry 1926. október 18. St. Louis, Missouri |
Chuck Berry az 50-es évek rock
and roll-nemzedékének legmeghatározóbb tagja Elvis Presley-vel és
Bill Haley-vel
együtt. A bluesban is otthonos énekes-gitáros dalait játszotta pályája kezdetén
a Beatles, a Rolling Stones, az
Animals, a Beach Boys és a Dave Clark Five
együttes is. Ő maga szerezte dalainak túlnyomó többségét. A legnagyobb sikerei
közül a Route 66 és néhány blues nem volt saját „termék”. Saját dalainak számát
talán ő maga sem tudja, de több százról van szó. Amikor évtizedekkel ezelőtt
megnyílt szórakoztató parkja szülővárosában, egy álló napon keresztül csak saját
dalait játszották, és egy nap leforgása alatt nem kellett ismételni.
Charles Edward Anderson Berry néven született 1926. október 18-án a Missouri
állambeli St. Louisban. Viszonylag későn, 26 évesen tűnt fel, Johnnie Johnson
zongoristával és Ebby Harding dobossal együtt. Johnson több mint 30 évig volt
zenésztársa. Első fellépésein Nat King Cole dalait énekelte, és szép sikere volt
a Confessin the Blueszal is. Muddy Waters, a blues egyik legnagyobb egyénisége a
chicagói Chess lemezcéghez irányította. 1955-ben ott vették fel a Maybellene
című saját dalát, amely a Billboard rhythm and blues listáján 1., a kislemezek
100-as listáján 5. lett. S jött sorban a többi Berry-siker: a Reelin and Rockin,
a Rock and Roll Music, a Roll Over Beethoven, a Sweet Little Sixteen, a Johnny
B. Goode, a School Days, az Around and Around, a Thirty Days, a Too Much Monkey
Business, a You Can’t Catch Me, a Memphis Tennessee és mások.
Érdekes: kevés dala volt első helyezett, főként a rhythm and blues listán ért a
csúcsra. Túl a fénykorán, 1972-ben vezette a poplistát a My Ding-a-ling, ami
arról szól, ami csak kisfiúknak van. A riválisok – Elvis Presley,
Jerry Lee
Lewis és Little Richard az 50-es évektől énekelték dalait. Fellépett Bo
Diddleyvel, a korszak jelentős énekesével, gitárosával és szerzőjével is. Chuck
Berry a bluesból, a boogie-ból és a mambóból gyúrta a sajátos stílusát. A
színpadon fergeteges produkciót nyújtott, utánozhatatlan "kacsatáncát" mindig
lelkesen fogadta a közönség.
A 60-as évek második felében kevesebbet hallatott magáról, de a 70-es években a
rock and roll újabb hullámával visszatért. Magyarországon is vetítették Régi
idők rockzenéje (Let The Good Times Roll) című filmet, amiben látható. Kétszer
bebörtönözték adócsalásért, drogos ügyekért. Az elsők között került be 1986-ban
a rock and roll halhatatlanjai közé. Grammy-életműdíjat kapott. A Rolling Stone
rockzenei magazin szerint a Johnny B. Goode minden idők legjobb gitáros dala, s
7. helyezett a lap 500-as öröklistáján, ő maga a 6. a minden idők legjobb
gitárosai között – sokak szerint ez túlzás.
Kétszer lépett fel Budapesten: 1983-ban a régi BS-ben hírnevéhez méltatlan
produkciót nyújtott. Akik viszont 1998-ban látták-hallották őt a Kisstadionban,
szívükbe zárták. Lehengerelte a vele együtt fellépő Jerry Lee Lewis-t és Little
Richardot.
Túl a nyolcvanon is koncertezik.
Nagylemezek (a teljesség igénye nélkül): Rock, Rock, Rock (1956 ) After School Session (1957) Chuck Berry is on Top (1959) Reelin’ and Rockin (1959) St. Louis To Liverpool (1964) Chuck Berry In London (1965) Chuck Berry’s Golden Decade (1967) The London Chuck Berry Session (1972) Chuck Berry’s Golden Decade 2. (1973) Rock It (1979) The Great Twenty Eight (1982) Hail! Hail! Rock 'N' Roll (1987) The Chess Years (1991) On The Blues Side (1994) Poet of Rock and Roll (1995) Sweet Rock’n Roller (1997) Anthology (2000) Gold (2005) Rock and Roll Legends (2008) You Never Can Tell – The Complete Chess Recordings 1960-1966 (2009) |
copyright © László Zoltán 2009 - 2011
e-mail: Literatura.hu