Small Faces: 1965-ben alakult angol
rockzenekar. Eredeti felállás: Steve Marriott gitár, ének; Ronnie Lane basszusgitár, vokál; Kenney Jones dob; Jimmy Winston billentyűsök (1965) Ian McLagan billentyűsök, vokál (1966-68). Faces: 1969-ben alakult angol rockzenekar. Eredeti felállás: Rod Stewart ének; Ron Wood gitár, vokál; Ian McLagan billentyűsök, vokál; Kenney Jones dob; Ronnie Lane basszusgitár, vokál. |
A Small Faces az egyik legeredetibb brit rockegyüttes
amerikai példákat követve, soulos, bluesos alapú rockzenét játszott, a brit
invázió meghatározó csapataként. A rocktörténelem szempontjából az 1965-1968
közötti időszakuk volt jelentős. Tagjai közül többen a Ron Woodot és Rod
Stewartot magában foglaló Faces-ben folytatták. Mindkét együttes 2012-től a rock
halhatatlanja.
A Small Faces kulcsegyénisége az 1947-ben született és
1991-ben tragikus körülmények között elhunyt, mindössze 160 cm „magas” kitűnő
énekes Steve Marriott. A londoni születésű Marriott tizenkét éves korában az
Oliver című darabban lépett színpadra, szerepelt a rádióban és a televízióban. A
hatvanas évek elejétől klubokban énekelt, gitározott, első önálló lemeze, a Give
Her My Regards 1963-ban jelent meg. Ronnie Lane-nel 1965-ben hozta össze a sors
(ő sem él már), Kenney Jones csatlakozásával megalakították a Pioneer együttest,
amely Small Faces néven folytatta Jimmy Winston, később Ian McLagan
társaságában. Saját dalaikat többnyire közösen szerezték, kitűnő volt a
vokáljuk.
A hatvanas évek derekától jöttek sikerdalaik: a Whatcha
Gonna Do About, a Sha-la-la-la-lee (nem azonos a
Manfred Mann dalával), a
My Mind’s Eye, az All or Nothing, az Itchycoo
Park, Lazy Sunday-ig. Albumaik nem törtek magasra a
listákon, ám a Sha-la –la-lee Angliában 3., az All Or Nothing ugyancsak
Angliában első, az Itchycoo Park Kanadában, a Lazy Sunday Hollandiában volt
listavezető, több daluk a listák élmezőnyébe került, koncertjeik óriási élményt
jelentettek. Mégsem tudtak csúcson maradni, a történet első fejezete 1969-ben
lezárult. Előtte megjelentették az Ogden’s Nut Gone Flake című
albumukat, a pszichedelikus beütésű korong vezette a brit albumlistát.
A
következő években Marriott a
Humble Pie tagja, Ronnie Lane, McLagan és Kenney Jones a Facesben
folytatta a „smirgli hangú” Rod Stewart-tal
és Ron Wooddal, aki később a Rolling Stones
tagja lett.
A kitűnő erőkből verbuválódott együttes nem lehetett tartós: Rod
Stewart szólókarrierjét is építette, Ron Wood a Rolling Stoneshez való
csatlakozása előtt is turnézott Jaggerékkel. A klasszikus rockot, rock and rollt
játszó társaság több kitűnő lemezt készített. Az utóbbi években többszöri
nekirugaszkodás után 2009-ben volt egy közös koncertjük Rod Stewart nélkül, Ron
Woooddal, McLagannel, Kenney Jones-szal, Ronnie Lane helyén Bill Wyman
basszusgitározott.
A Faces feloszlása (1975) után rövid ideig folytatódott a
Small Faces története, de Marriott nélkül, jóval mérsékeltebb sikerrel. E
formáció lemezeinek fogadtatása meg sem közelítette a korábbiakat. A második
szakítás után Kenney Jones a Who
dobosa lett. A sorlemezek számát jóval meghaladta válogatásaiké, s 1999-ben
megjelent a BBC Sessions című kitűnő összeállítás a legjobb dalaikból. Az
együttes kiérdemelte az Ivor Novello életműdíját is.
Steve Marriott a Humble
Pie megszűnése után számos zenei társulásban vett részt, turnézott például azzal
az All Starsszal, amelynek tagja volt
Alexis Korner, a brit
blues egyik óriása. Szólólemezei jelentek meg, kevés sikerrel. Életét
tisztázatlan baleset zárta le 1991-ben: bennégett házában, amit állítólag saját
maga gyújtott fel cigarettájával. Közvetlenül halála előtt Peter Framptonnal
közös formációt terveztek.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu