"A rolling stone gathers no moss"
1962-ben alakult angol együttes. Eredeti felállás: Mick Jagger ének, harmonika, gitár; Brian Jones gitár; Keith Richards gitár; Charlie Watts dob; Bill Wyman basszusgitár. |
Még nem bombázták Londont,
amikor az Istenek összegyűltek és elhatározták, hogy öt fiú fog hamarosan
születni. fontos küldetésük lesz, s ezt a hatvanas években fogják megvalósítani.
Az Istenek hatalmas köveket választottak a sziklás égi mezőkön, s ezeket addig-addig
csiszolták, míg lelket nem leheltek beléjük. Így jött létre az ötös égi mása,
hogy majd egy napon megjelenjen a Földön. Feladatuk: zenével becsavarogni a világot -
hidat verni kelet és nyugat, észak és dél között. A mennybéli pletykák úgy
tartják, hogy földi keresztapának Muddy Waters-t választották.
Mick Jagger (1943. jul. 26.), Brian Jones (1942. febr. 28.), Keith
Richards (1943. dec.18.), Charlie Watts (1941. jún. 2.), Bill Wyman (1941. okt.
24.). eredetileg így állt fel az ötös, de volt némi előzmény is. Jagger, Jones,
Richard és a zongorista Ian Stewart - aki haláláig tiszteletbeli tag volt a Stones-nál
- már egy ideje együtt játszott, míg Watts
Alexis Korner bandájában dobolt, ahol
Jagger is énekelt már korábban. Wymannel kiegészülve lett teljes a csapat. Első
koncertjüket 1962. július 12-én a Marquee klubban Mick Avory dobossal és Ian
Stewart zongoristával adták. Charlie Watts 1963. elején csatlakozott.
1963-ban jött létre a Brian Jones and Mick Jagger and The Rollin' Stones, mely
kisebb-nagyobb klubokban játszott. Még ebben az évben néhány demofelvételt
készítettek az I.B.C. stúdióban. Andrew Oldham lett a menedzserük. Első kislemezük
a Come On / I Want To Be Loved volt, amely június 7-én
került piacra. Még ebben az évben részt vettek a 1st National Jazz Festivalon Richmondban.
Túrnéztak többek között Bob Diddley-val. 1963 végén készült el az I Wanna
Be Your Man című második kislemezük, amely Lennon-McCartney szerzemény.
Első nagy sikerük a következő évi Not Fade Away lett. Ekkorra már
kialakult a Beatles kontra Stones háború. A szerepek ki lettek osztva: a Beatles lágyabb és dallamosabb, ha üvölt akkor
is csak módjával, a Rolling a vadabb rhythm and blues, a topisabb öltözködés és a
kevésbé konformista együttes mintapéldája. Sokan mindkét együttest egyformán
szerették és szeretik ma is.
1964-ben jelent meg első nagylemezük The Rolling Stones címmel, amely ilyen számokat
tartalmazott: Route 66, Little
By Little, I'm A King Bee, Walking The Dog. Ez
évben készült el a ragyogó It's All Over Now című darab, amely
Angliában azért nem került a listák élére, mert a Beatles-nek ekkor jött ki a Hard
Day's Night című dala. A korszak legszebb kislemezét, a Little Red Roostert,
- Wilie Dixon pompás bluesát azonban már semmi sem állíthatta meg. Bár ismét csak
egy Beatles sláger az amely végül
letaszította a toplista éléről. 1964-ben eljutottak az Államokba és ott is óriási
volt a sikerük, útjuk során az érzelmek néha az égig csaptak. Sorra jelentek meg az
SP-k: The Last Time, Get Off Of My Cloud, Paint In Black, Baby, Standing In The
Shadow és a Stones himnusz - a Satisfaction. Akkoriban
az albumok jelentősége jóval kisebb volt, min 3-4 év múlva, vagy mostanában. Akkor
még nem dívott a 25 perces számok korszaka. 1966 tájékán a Stones és a rythm and
blues jelene kezdett halványodni, s többféle hatás eredményeként zenéjük
veszített eredeti őserejéből. 1967-ben Jaggerék eljutottak Varsóba. Ők voltak az
első együttes a vasfüggönyön innen. A Let's Spend The Night Together
című szám szövege kisebb vihart kavart az akkori Britannia néhány merevebb mozgású
hatalmassága fejében, s mivel a nagy fejek árnyékot vetnek környezetükre, ezért a
dalnak volt egy-két menete a legalitásért. A Flowers és a Their
Satanic Majestic Request követték a Beatles 1966-67-es
albumait, különösen a Sgt. Peppers stílusát és külső jegyeit. Ekkoriban szoros
volt a kapcsolat a két banda között. A We Love You című
számnál John és Paul a két segítő. Jagger és Marianne Faithful, - aki egyébként
az egyik legjobb és legszebb énekesnője volt a korszaknak - a hatvanas évek közepén
a Beatles-szel Maharasi jóginál szívtak magukba egy kis keleti mágiát. A Stones
szoros kapcsolatba került a füvekkel. Különösen Richard és Jagger, de leginkább
Brian Jones, akit többször is rövid időre hűvösre tettek, de óvadékok ellenében
szabad lebegésre büntettek. Európa és Amerika egyetemei forrongtak, Prága is a
hűség láncában élt. Megjelent a Jumpin' Jack Flash, s késve a Beggar's
Banquet című nagylemez. A késés oka: a lemez borítója, egy kétes
értelmű graffittis WC-fal. Ezen a korongon olyan sikerek vannak, mint a Sympathy
For Devil, a Street Fighting Man, és a Story Cat Blues.
Az év végén és a következő év elején mutatták be a Rock And Roll Circus című
sikeres showt. Ekkor úgy tűnt, hogy ez a vég, de mégsem ez történt. Június 13-án
Jonest Mick Taylor váltotta fel. Briant ugyanis 1969 július 3-án holtan találták
otthonában az úszómedencében. A halál oka azóta is ismeretlen. Sokak feltevése
szerint kábítószeres állapotban érte a vég. A halála után két nappal a Stones a
Hyde Parkban emlékkoncertet adott nagyedmillió ember előtt. A koncert tisztelgés volt
Brian Jones emléke előtt. Jagger még ebben a hónapban folytatta a Ned Kelly és a
Performance című filmek felvételeit. Faithful még ekkor is állandó kísérője volt.
Pár nap múlva megjelent a Honky Tonk Woman, azután jött az altamonti
fesztivál, ahol egy néger fiú az áldozat, és a Hell's Angels, - a rend őrei. E hír
ihlette meg Déry Tibort a "Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról"
című kisregénye megírására.
1974-ben Mick Taylor helyét Ron Wood (Faces) veszi át.
A csapat fantasztikus sikertörténete mely még napjainkban is folytatódik, két
dolognak köszönhető: a Jagger- Richards szerzőpárosnak és a frontembernek Mick
Jaggernek, akit sokan a rocktörténet legnagyobb zsenijének tartanak. Annyi
mindenképpen biztonsággal állítható, hogy Jagger az egyik legdémonikusabb előadója
a műfajnak. Ő testesítí meg a rockzene lázadó jellegét a mai napig is. 1990-ben
jelent meg Jagger önéletrajza, a Stone Alone. Az 1991-ben kiadott High Wire
öbölháború ellenes kislemezük óriási vihart kavart. Az együttes 1993-ban
ünnepelte 30 éves születésnapját, akkor amikor Jagger az ötvenediket. Óriási
meglepetésre a születésnap után Bill Wyman basszusgitáros kivált a Gördülő
Kövekből és megalapította a Rhythm Kings nevű blues-boogie együttest.
Elvis
és a Beatles után ők voltak harmadikok a
rockművészek közül akik bekerültek a Guines rekordok könyvébe (több mint
egymilliárd eladott lemez).
És a történetnek még mindig nincs vége: 2005 -ben, nyolc évvel a Bridges To
Babylon című album után, Jaggerék ismét egy új dalokat tartalmazó
stúdiókoronggal rukkoltak elő melynek címe: A Bigger Bang. A lemez anyaga
erősen klasszicizáló jellegű, a hetvenes évek Stones hangzását idézi fel
bennünk, anélkül, hogy nosztalgikus érzés uralkodna el a számokon. Minden
kétséget kizáróan a Jagger - Richards duó ismét ( immár hányadszorra? )
nagyszerű muzsikát hozott össze, és bizonyitják, hogy a kövek cseppet sem
nagypapásan gurulnak tovább.
2008-ben készült a Shine a Light című
koncertfilmjük Martin Scorsese rendezésében. Ezen kívül megjelentettek több
korábbi koncertfelvételüket az 50. évfordulóra, köztük a Muddy Watersszel közös,
1981-es lemezüket CD-n és DVD-n. Ugyancsak 2012 júliusában jelent meg a Rolling
Stones 50 című könyv több mint 1000, saját kommentárral ellátott fotóval.
Nagylemezek: A Bigger Bang
The Rolling Stones (1964) |
Between The Buttons (1967) |
copyright © László Zoltán 2000 - 2013
e-mail:
Literatura.hu