A Status Quo együttes magyar honlapja

"Status Quotation - A jelenlegi helyzet szerint"

1962-ben alakult angol zenekar.

Eredeti felállás: John Coghlan dob;

Alan Lancester ének, basszusgitár;

Roy Lynes ének, orgona;

Rick Parfit ének, gitár;

Francis Rossi ének, gitár.

A Status Quo története 1962-ben kezdődött, amikor Alan Lancaster és Francis Rossi közösen kezdtek zenélni. 1966-ban csatlakozott hozzájuk a többi tag, majd a billentyűs Roy Lynessel kiegészülve Spectors néven folytatták munkájukat. Az angol muzsikusok eleinte amerikai énekeseket kísértek. A Matchstick Men című szerzeményük meghozta az első sikert. Ettől kezdve már új név alatt, mint Status Quo önállóan is tudtak érvényesülni. A Matchstick Men alapján készítették és nevezték el első albumukat, a Picturesque Matchstickable Messages-t, amely a PYE kiadó gondozásában jelent meg. A lemez fogadtatása alapján felbátorodott zenészek továbbra is dallamos, rock & rollba hajló, gitárcentrikus zenét játszottak. A 70-es évektől kezdve lehetett igazán Status Quo őrületről beszélni. Fanatikus rajongóik végigjárták velük egész Európát. A zenekar nem hagyott magának sok pihenést. A turnékat újabb lemezek követték. Egy évet sem hagytak ki új album nélkül, sőt átlag második évben két újabb korongot is piacra dobtak. A gyors munka csak úgy volt lehetséges, hogy az éppen esedékes album anyagát rajongóik kisugárzásától áthatva koncertturnéik során írták. A 70-es évek második felében a Vertigónál megjelentették első dupla koncertlemezüket, amely az igazi "élő" Status Quot mutatta be. Ekkor még tudták ugyanazt a zenét produkálni, amit régen játszottak, tudtak még olyan nagyszerű lemezt írni, mint a Just Supposin'. Az ekkoriban készült korongok mindegyikén volt egy-két slágergyanús szerzemény amely felkerült a toplisták élvonalába: Down Down, Wild Side Of Life, Caroline. Az együttes az 1982-es tripla lemezzel, az F.T.M.O.-val kezdett az új szerzeményekről lemondani. A három korong közül kettő remix, a harmadik koncertfelvétel. Következő korongjuk a Works szintén válogatás. 1984-ben a Status Quo elakadt, és be is jelentette a feloszlást. A dobos kísérőzenekarral tovább zenélt, majd megalakította a Partners In Crime-ot. A Többiekről nem lehetett hallani addig, amíg fel nem repült a hír, hogy újraéled a Status Quo. A pár év pihenő jót tett Rick Parfittnek és Francis Rossinak, akik más tagokkal hozták létre a Status Quot. Az együttes új tagjai: John Edwards basszugitásr, Jeff Rich dob és Andy Bown billentyűs. A zenekar új lemeze, az In The Army Now óriási siker lett, csakúgy mint a címadó szám, amely a slágerlistákra is felkerült. Ez a bizonyítéka annak, hogy a Status Quo jogos arra, hogy a nyolcvanas években is a legjobbak között legyen. A lemez elkészülte után már nem kapkodtak annyira. A következő albumuk, a szintén sikeres Ain't Complaining (Nincs Panasz) csak két év múlva jelent meg. A 90-es éveket úgy kezdték, hogy 220.000 ember előtt szerepeltek, és az eső ellenére vidám hangulatot varázsoltak Knebworthben, a szokásos nyári rockzenei fesztiválok egyikén. A folytatás a Rocking All Over The Years című lemez és egy nagy turné lett. 1992-ben Rossi boldogan ünnepelhette, hogy már 30 éve zenél - a jelenlegi helyzet szerint. Utolsó kiemelkedő nagy sikerük az 1994-es Come On You Reds című, toplistavezető szám, melyet a Manchester United focicsapattal közösen vettek fel. Úgy tűnik a Status Quo a nagy túlélők közé tartozik.