"Nem találta helyét a Rolling Stonesban, de kitűnő lemezeik közreműködője volt."
Angol rock- és blueszenész, gitáros, dalszerző. Eredeti neve: Michael Kevin Taylor 1949. január 17. Welwyn Garden City, Anglia |
A rock, a blues és a hard rock rendkívül technikás, stílusos
gitárosa. Rendkívül erős egyéniség, így nem tudott sokáig egy helyben maradni.
Tagja volt John Mayall
Bluesbreakersének, majd a
Rolling Stones következett szűk öt évre, s játszott Jack Bruce
együttesében. A Rolling Stone magazin legutóbbi (2012-es) 100-as
gitáros-listáján a 37. helyre került. A Rolling Stones tagjaként 1989-től a rock
and roll halhatatlanja, kézjegye 1998-tól szerepel a hollywoodi rockhírességek
sétányán.
Welwyn Garden Cityben született 1948. január 17-én, munkáscsalád
gyermekeként. Kilencéves korában kezdett gitározni, anyai nagybátyja
segítségével. Tizenöt éves korában már szülővárosa egyik bandájában játszott.
Kamaszként találkozott először
Muddy Waters,
B. B. King és más meghatározó
öreg blueszenész muzsikájával. Az iskolát is otthagyva a Gods együttessel
kezdett zenélni, amelyben Ken Hensley, (Uriah
Heep) és John Glasock (Jethro
Tull) játszott..
Jelentős fordulatot hozott életében, amikor a
hatvanas évek derekán egy alkalommal
Eric Clapton helyett
játszott John Mayall híres Bluesbreakers együttesében. Jó benyomást tett a brit
blues fejedelmére, 1967-ben együttesének „rendes” tagja lett. Szerepelt Mayalll
egyik korai sikerlemezén, a Crusade-en is. Közreműködött a kitűnő 1968-as Bare
Wires és a Blues From Laurel Canyon című albumokon, valamint a Back To The Roots
korongon.
Éppen húszévesen lett a Rolling Stone gitárosa. A londoni Hyde
Parkban 1969. július 5-én 250 ezer ember előtt bizonyíthatott először. 1974.
végéig maradt a Kövekkel, a Sticky Fingers, az Exile on The Main Street
(szerzőként is), a Goats Head Soup, végül az It’s Only Rock and Roll című
albumok közreműködője volt, válogatásokon is szerepelt.
Keith Richards mindig elismeréssel
nyilatkozott gitártudásáról. (ld: Rolling Stones szócikkünknél is.)
Nem volt
showman, sem „kőarc, vagyis ”társaihoz hasonló balhés egyéniség, ezért csendben
távozott, de a rocknak nem fordított hátat, ha több is lett ismét a blues. .
Már a Stones tagjaként, 1973-ban a királynő előtt fellépett
Mike Oldfield-del. Először
Jack Bruce-szal és Carla Bleyjel, majd a Little Feattel zenélt. Közös lemeze
jelent meg John Philipsszel, a
Mamas and Papas egykori vezetőjével. Első saját albuma, a
rockos-bluesos Mick Taylor 1979-ben jelent meg. Szakmailag kitűnő lemez volt, de
a közönség „nem kapott rá”, így a listákon is lemaradt. Szólólemezeivel
összességében nem váltotta meg a világot.
Tagja volt a Bluesmasters nevű
együttesnek, amelyben a Budapesten is járt
Junior Wells szájharmonikázott és énekelt. A nyolcvanas
években turnézott Alvin Lee-vel, John Mayallal, majd Európában kísérte
Bob Dylan-t, lemezt is készített
vele. Fellépett az évtized végén a Grateful Deaddel New Yorkban.Európában,
Amerikában és Japánban is megszerette a közönség. A kilencvenes években Mick
Taylor közreműködött John Mayall Wake Up Call című lemezén, majd az ezredforduló
után ismét készített lemezeket a blueskirályjal, fellépett Mayall hetvenedik
születésnapi koncertjén (Eric Clapton és mások társaságában), amelyről DVD
jelent meg. Mayallt angliai színházi turnéján is kísérte. Jótékonysági koncertet
adott 2010-ben Ron Wooddal (szerepelt szólóalbumán, akárcsak Keith Richardsén),
fellépett Dick Taylor(a Stones első basszusgitárosa) koncertjén, zenélt Chris
Barber pozanossal. 1998-ban Budapesten koncertezett, többször szerepelt a magyar
televízió műsoraiban. Több DVD készült koncertjeiről.
Mick Taylor kétszer
nősült, két leánya van.
( Kovács Miklós)
Nagylemezek: Mick Taylor (1979) Stranger in This Town (1990) Too Hot for Snakes (1991) Live at 14 Below: Coastin’ Home (1995) A Stone Throw (2000) Shadow Man (2003) Mick Taylor Collection (2006) |
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2013
e-mail: Literatura.hu