"A sok hangszeres brit muzsikus nem sztárzenész, de
megbízható mestere a szakmának."

Angol énekes, gitáros, basszusgitáros, dobos, zeneszerző, dalszövegíró. Eredeti neve: Peter Kenneth Frampton                        1950. április 22., Bromly, Anglia.

Peter Frampton közel 50 esztendős zenészkarrierje több együtteshez kötődött. Az említett hangszereken kívül harmonikán és billentyűs hangszereken is játszott. A Herd együttes tagjaként tűnt fel 1966-ban, 1969-ben a Humble Pie együtteshez igazolt. Fellépett pályája során David Bowie és Ringo Starr együttesével és másokkal. A rock fővonala mellett hard rockot játszott, olykor elevickélt a pop vizeire is. 2006-ban Grammy-díjat kapott, több albuma bekerült a listák 10 legjobbja közé Amerikában és Angliában. A Frampton Comes Alive! listát vezetett.
Hétéves korától foglalkozott a zenével. Zenekedvelő apja tette föl a lemezjátszóra először Django Reinhardt világhírű jazzgitáros lemezét. Első példaképei között volt Cliff Richard, és a Hank Marvin-féle Shadows (első szerzeményüket kölyökként játszotta), Buddy Holly, majd a Beatles és Jimi Hendrix zenéjébe is beleszeretett. Tizenkét éves korában a The Little Ravens együttesben játszott, mindössze 16 éves, amikor a jó nevű The Herd együttes tagja lett. A zenekar az előző évben alakult, Frampton két évig volt a tagja - akkor kifejezetten jólfésült fickó volt. Az együttest az 1967-es From The Underworld és az l968-ban megjelent Paradise Lost című, évek múlva is élvezhető, csöppet sem nyálas albumaikkal szokták felidézni. A társaság 1969-ben szétszéledt. Frampton a jóval progresszívebb Humble Pie-jal folytatta Steve Marriottal, a Small Faces aprócska frontemberével. Egyébként a Herd többi tagjának is jutott hely jó nevű előadók mellett. Az együttes nem tévesztendő össze a hetvenes évek második felében alakult formációval.
A Humble Pie izgalmas évei után szólólemezek következtek. Az 1972-ben megjelent Wind of Change albuma rögtön bekerült a Billboard 200-as listájára. Az új lemezhez megalakította a Frampton's Camelt, egykori Spooky Tooth-zenészek bevonásával és nyomban elindult amerikai koncertkörútjára. Azok közé a kivételek közé tartozott, akik angol létükre inkább a tengerentúlon aratták sikereiket, közreműködött Ringo Starr és Billy Preston is.
A hetvenes években a Frampton (1975) című korongja az amerikai listákra is befért, s ugyancsak Amerikában lett listavezető a Frampton Comes Alive! című korong. Amerikában listavezető, Angliában 6. lett, az ezredfordulón újra kiadták. A lemezt nemcsak Frampton legjobbjának, hanem minden idők egyik legjobb koncertlemezének is tartották a szakemberek. Az album anyagát a gitáros 1975-ös turnéja alatt vették fel. Az album dalai közül a Show Me The Way a 6., a Do You Feel Like We Do, a 10., a Baby I Love Your Way pedig a 12. volt a Billboard 100-as listáján.
Azokban az időkben volt év, amikor 200 koncertet adott.
Váratlan fordulatként Robert Stigwood invitálására csatlakozott a Bee Gees-fée Sgt. Peppers Lonly Hearts Club Band című produkciójához. Csaknem végzetes autóbalesetet szenvedett 1978-ban, egy évig hiányzot a rockszínpadokról. Az 1979-es Where I Should Be és az 1981-es Breaking All The Rules a kedvező kritikák ellenére nem fogyott eléggé. A nyolcvanas évek elején megjelent albumaival és koncertjeivel nem sikerült visszakerülnie a reflektorfénybe. Nem szegte kedvét, folytatta a lemezek megjelentetését. A nyolcvanas évek második felében David Bowie-val készített albumot és turnézott. A 90es évek legelején tervezték Stevie Marriott-tal a közös munka felújítását, a Humble Pie újraélesztését, ám Marriott szörnyű tűzhalála ezt meghiúsította.
Koncertezett viszont a kilencvenes években a Billy Wyman Rhythm Kingsszel valamint Ringo Starr All Stars nevű szupergroupjával.
A 2000-es években ismét élettel teli Frampton járta a világ koncertpódiumait. Jelentős turnét bonyolított 2003-ban és 2004-ben, 2006-ban megjelent Fingprints című albuma, a mely 2007 februárjában kiérdemelte a legjobb instrumentális popalbum kategória Grammy-díját.
Thank You Mr Churchill című albuma 2010-ben jelent meg, ezt 2010-ben amerikai, 2011-ben pedig brit 2013-ban pedig, újabb amerikai turné követte. 2014-ben más kitűnő muzsikusokkal együtt részt vett a Beatles első amerikai fellépésére emlékező showban. Frampton háromszor nősült, három gyermeke van.
(Kovács Miklós)

Nagylemezek: A The Herddel: From The Underworld (1967) Paradise Lost (1968) Szólóalbumok: Wind of Change (1972) Frampton’s Camel (1973) Somethin’s Happening (1974) Frampton (1975) Frampton Comes Alive! (1976) I’m In You (1977) Breaking All The Rules (1981) Premonition (1986) Peter Frampton (1994) Now (2003) Fingerprints (2006) Thank You, Mr. Churchill (2010) Hummingbird in a Box: Songs for a Ballet (2014)

A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!

Dalszövegek/Lyrics

Fotók/Photos

Vissza/Back

copyright © László Zoltán 2014
e-mail: Literatura.hu