„A Decca választása a Beatlesszel szemben.”
„A Decca választása a Beatlesszel szemben.”
| Eredeti név: Brian Poole and The
Tremeloes 1958-ban alakult angol rock and roll majd popzenekar. Eredeti felállás: Brian Poole ének; Graham Scott szólógitár; Alan Blakely ritmusgitár; Alan Howard basszusgitár; Dave Munden dob. |
 |
Ez az angol együttes több szigetországi zenekarhoz (Manfred
Mann vagy Moody
Blues) hasonlóan gyökeresen változtatott eredeti stílusán. Az
amerikai rock and rollból merítő együttest a Decca „jó megérzéssel” választotta
1962-ben a Beatles-szel
szemben. Amikor 1965-ben távozott a „fazont adó” Brian Poole énekes, eredeti
zenekarvezető, a zenekar egyértelműen a poposabb slágerek gyártásába fogott. Nem
tette rosszul, hiszen az 1966 utáni korszakuk sokkal jobban rögződött az emberek
emlékezetében.
Kis klubokban, Nagy-Britanniában lévő amerikai katonai
támaszpontokon kezdte karrierjét az együttes. Eleinte énekesük, Brian Poole
hangjához alkalmazkodva keményebb rock and roll és rhythm and blues dalokból
állították össze a repertoárjukat. Már az ötvenes-hatvanas évek fordulóján
felkarolta őket a BBC Radio, itt hangzott el első élő showműsoruk, szerepet
kaptak a Top of Pops tv-programban. Nincs rocktörténet, amely meg ne említené,
hogy 1962-ben a Decca cég a felfelé nyomuló Beatlesszel szemben őket
választotta. Mindkét zenekar játszotta a Twist and Shout című sikerszámot, a
Tremeloes kislemeze 4. lett a brit listán, s a legjobbak közé került a Do You
Love Me című feldolgozásuk is. Sikert hozott számukra a Someone, Someone
című, rhythm and bluesos, lassú szám, amely 2. helyezett lett a brit listán,
valamint a Roy Orbison
által korábban sikerre vitt Candy Man, amellyel a 6. helyig
jutottak.
A Brian Poole vezette csapatról az Egyesült Államokban alig vettek
tudomást. Brian Pole távozott 1965-ben, s vele együtt elhagyta az együttest Alan
Howard is. Rick West előlépett frontembernek, érkezett Len „Chip” Hawkes
basszusgitáros, aki énekesként is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az együttes
megtalálta új hangját.
1967-ben sorra jöttek a sikerek: elsőnek a
Here Comes My Baby Angliában a 4. a tengerentúli Billboardon a 13.
lett, ezzel sikerült megvetni a lábukat az amerikai lemezpiacon. Szintén
1967-ben született az Even The Bad Times Are Good, amely „hazai
pályán” ugyancsak a 4. és Amerikában bekerült a Billboard 100-as listájára.
A Tremeloes legnagyobb sikere a Silence is Golden, amellyel
Angliában már listát is vezettek, s Amerikában a 11. helyezést érték el a
Billboard 100-asán. A dalt abban az időben a Tremeloes saját számaként tartották
nyilván, de nem árt tudni, hogy eredetileg néhány évvel korábban a Four Seasons
nevű amerikai énekegyüttes együttes vitte sikerre. A legjobb 10 közé került
Angliában az 1968-as Suddenly You Love és a Helule,
Helule, 1969-ben a Hello World és a Call Me Number One
és 1970-ben a Me and My Life. A második Tremeloes sikeres volt
Németországban, a hetvenes évek elején eljutottak Budapestre is.
A hetvenes
évektől a Tremeloes több személyi változás után kikopott a listákról. Az
együttes viszont elég sokat turnézott, koncertjein sikereket aratott. Az új
évezredben meglepetésre ismét csatlakozott egykori társaihoz Brian Poole, akinek
nem nagyon váltak valóra a szólókarrierhez fűzött reményei. Egy lemezük
megjelent az általa fémjelzett időszak slágereiből.
(Kovács Miklós)
| Nagylemezek: Big Hits of ’62 (1962) Twist and Shout (1963) It’s About Time (1964) Brian Poole is Here (1966) Here Comes The Tremeloes (1967) Even The Bad Times Are Good (1967) Chip, Dave, Alan and Rick (1967) Suddenly You Love Me (1968) 1958/68 World Explosion (1968) The Live In Cabaret (1969) Master (1970) Silence is Golden (1995) The Very Best of Brian Poole and The Tremeloes (1996) |
  Do You Love Me? (2006) |
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
 |
 |
 |
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu