"Kivételes hang, társadalmi elkötzelezettség."
Skót pop, alternatív, kékszemű soul, elektronikus
rockénekesnő, dalszerző. Eredeti neve: Ann Lennox 1954. december 25., Aberdeen, Nagy-Britannia, Skócia. |
Egyike a legkitűnőbb brit énekesnőknek és dalszerzőknek. Nem
véletlenül került be a Rolling Stone magazin 100 leghíresebb énekeseinek
listájára, a VH1 zenés televízió száz legnagyobb énekesnőjének listáján is
szerepel. Egyéb trófeáit is hosszan lehet sorolni: négy Grammy, nyolc Brit
Awards, négy Ivor Novello (kettő szerzőtársával, Dave Stewarttal), a Billboard
magazin életműdíja, MTV Video Music Award, Golden Globe. Az Oscar díj sokat mond
róla, hogy nem csak hazájában vagy Európában lépett a listák csúcsára, hanem
Amerikában is. Nyolcvanmillió lemeze fogyott szerte a világon (A Eurhythmics
tagjaként és szólóban). Különösen szimpatikussá teszi őt, hogy tehetsége mellett
kiemelt figyelmet fordít a társadalmi és emberi jogi aktivitásra is. Az AIDS
elleni tevékenységéért II. Erzsébet 2011-ben a Brit Birodalom Rendje tiszti
fokozata címet adományozta az énekesnőnek, aki szószólója egyebek mellett a
Tibet jogaiért küzdő moz-galomnak is.
Szülei nem „zeneközeli” foglalkozása
ellenére érdeklődése korán a zene felé fordult, hétéves korától zongorázott,
szépen megtanult fuvolázni is. A Royal Academy of Music hallgatója volt, de
itteni tanulmányait nem fejezte be. Amatőr csoportokkal járta az országot, majd
vendéglőben dolgozott, hogy megélhetését biztos alapokra helyezze.
A
hetvenes évek közepén ismerkedett meg Dave Stewart billentyűssel és gitárossal,
akivel Tourists néven indultak harcba a népszerűségért, de nem sok sikerrel. A
hetvenes évek közepétől kezdték közös felvételeik készítetését. Annie korai
éveinek nagy sikereként duettet énekelhetett a soul legendás alakjával, Al
Greennel. Dave Stewarthoz egyébként nemcsak szigorúan szakmai okokból kötődött.
A Eurythmics – Stewarttal együtt alkotott szintipop duettje - 1981-ben indult,
egykettőre szerződést kapott az RCA kiadótól. és a formáció csaknem egy
évtizeden át nagy sikerrel működött. A kettős arany és platinalemezek sokaságát
produkálta Amerikában listát vezetett a Sweet Dreams (Are Made of This), de
Annie már 1989-ben, a duett működése idején a legjobb brit énekesnőként megkapta
a Brit Awardst.
A kilencvenes évek elejétől teljesen önállósította magát.
Dalait játszotta több rádió, bemutatkozott az ITV és a BBC televízió műsoraiban
és 1992 elején már 5. helyezett volt Why című dala és nagy siker lett a
Walking On Broken Glass. Ugyanebben az évben jelent meg Diva
című albuma, amelyet vitt a nép, mint a cukrot, s végül kétszeres platinalemez
lett. A következő Brit Awards legjobb albuma lett a listavezető Diva, (ő maga
ismét a legjobb brit énekesnő lett). A Billboard listájára is felkerültek dalai
már a nyolcvanas évek végétől, több közülük a 100-as listára, de a dance listát
is vezette néhány száma. Gyakorlatilag mindegyik albuma aranylemez, de legalább
platina(a Diva négyszeres platina).
Annie Lennox nagy dobása az 1995-ös,
Angliában első Medusa, amely betört a Billboard 200-as listájára. A lemezen
hallható a Whiter Shade of Pale, a
Procol Harum, valamint
Julie Driscoll
nagy sikere, a Take Me To The Water, Al Green,
Bob Marley, Paul Simon,
és mások korábbi dalai.
Annie Lennox sokféle stílushoz kiválóan illő
erőteljes hangja nagy tömegeket ejtett és ejt ámulatba. Nagy szakmai diadala
1996 februárja, amikor a divatos cicababákat megelőzve megnyerte a legjobb
popénekesnőnek járó Grammy-díjat a Medusa egyik sikerdaláért, a No More I Love
You’s-ért.
1997-ben elővett egy korábbi Eurhytmics-dalt Diana hercegnő
emlékére készített albumához. Ebben az évtizedben felújította együttműködését
Dave Stewarttal, de Lennox szólóprodukcióival sokkal többet mutatott.
Az új
évezredben kitűnő albumokkal rukkolt elő: 2003-ban a Bare 2007-ben Songs of Mass
Destruction egyaránt mestermunka volt. Fellépett Dél-Afrikában Nelson Mandela
4664 címet viselő koncertjén és II. Erzsébet londoni gyémántjubileumi
szuperkoncertjén.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2013
e-mail: Literatura.hu