"Az igényes szórakoztatás nagyasszonya."
Amerikai énekesnő, színésznő, dalszerző, rendező,
producer. Eredeti neve: Barbra Joan Streisand 1942. április 24. Brooklyn, New York. |
Barbra Streisand hetvenéves kora fölött is rendkívül aktív, az
új évezredben is koncertezik, számos sorlemeze és válogatása jelent meg. Az
egyik legtermékenyebb művész világszerte. Frank Sinatra és
Ray Charles mellett
Amerika legfontosabb ikonja. Nyolc Grammy-díj (plusz életműdíj), Oscar-díj (a
Funny Girlért és a Csillag születik betétdaláért), 9 Golden Globe, öt Emmy-díj,
Tony-díj, no meg a számos jelölés mellett az amerikai filmintézet életműdíjasa,
az amerikai Nemzeti Medál és a francia Becsületrend birtokosa. Több mint 140
millió lemeze fogyott világszerte: 13 multiplatina, 30 platina, több mint 50
aranylemez. Albumai közül kilenc vezette a Billboard-listát, volt, amelyik
Angliában is csúcsra ért, valamivel több listavezető kislemezeinek száma. A
zenés darabok betétdalai mellett a könnyen emészthető, Amerikában igen népszerű
"felnőtt" slágerek előadója. Legemlékezetesebb filmszerepei – a Funny Girl
mellett – a Hello Dolly, az Ilyenek voltunk, a Yentl, a Callgirl 500-ért, a
Hullámok hercege, a Csak a férjem meg ne tudja.
Idős korára vonzó, elegáns
maradt, noha nem szépség, szexis nőiességével, belülről jövő kedvességével,
eleganciájával milliók kedvence. A sztárok között ritkaság: nem titkolja
életkorát.
Édesanyja énekesnő, apja főiskolai tanár volt. Tizenévesen
klubokban kezdett énekelni, majd tehetségkutatón tűnt fel. Néhány évig
vendéglátózott, bárokban próbálgatta tehetségét, majd 1963-ban megjelentette
első lemezét. A The Barbra Streisand Album azonnal bekerült a listán a tíz
legjobb közé, s aranylemez lett. Nagyjából akkoriban mutatkozott be
színésznőként a Broadway-n az I Can Get It For You Wholesale című darabban. A
Funny Girlben nyújtott alakítása után, 1964-től világhírű színésznőként
ünnepelték, sorra kapta a nagy szerepeket. A hatvanas években kezdte a
Grammy-díjak gyűjtését.
Hosszú éveken át a színház töltötte ki életét.
Játszott a Hello Dollyban, az Ilyenek voltunk (The Way We Were) valamint A
bagoly és a cicababa című darabban. A Funny Girl filmen is meghozta számára a
sikert és az Oscart, s ugyanezt az elismerést megkapta a Csillag született (The
Star Is Born) című filmben elhangzott Evergreen című daláért.
A hetvenes
években Laura Nyro dalával, a Stoney Enddel, a
Neil Diamond-dal előadott
You Don’t Bring Me Flowers (Ne hozz nekem virágot), majd
Donna Summers-szel közösen a No More
Tears című dalával tarolt, 1980-ban a Guilty az egyik legsikeresebb lemeze,
producere Barry Gibb, a Bee Gees
tagja volt. A hetvenes és nyolcvanas években párhuzamosan futott színészi és
zenei karrierje.
Streisand 2000 szeptemberében nagy hírverést követően New
Yorkban, a Madison Square Gardenben adta „utolsó” koncertjét, de 2007-ben
visszatért. Nagy sikert aratott Berlinben, miután korábban visszautasította
németországi meghívásait. Nem adott túl sok koncertet hosszú pályája során,
olykor évtizedeket hagyott ki. 2009-ben jelent meg Barbra Streisand "Love Is The
Answer" című stúdióalbuma. A CD-n dzsesszesített klasszikusok és sztenderdek
hallhatóak - Diana Krall jazzzénekesnővel és zongoristával dolgozott együtt.
A sztár ritka fotóival album jelent meg 2011-ben. Közös felvételek találhatók
benne John F. Kennedyvel, Ray Charlesszal,
Louis Armstrong-gal, Sammy
Davisszel, Judy Garlanddal, Omar Shariffal, Liza Minnellivel, Jack Nicholsonnal,
Paul Newmannel, II. Erzsébet angol királynővel és Bill Clintonnal. A könyvvel
egy időben jelent meg a What Matters Most: Barbra Streisand Sings The Lyrics of
Alan and Marilyn Bergman című albuma.
Mintegy 50 sorlemez mellett ennél
sokkal több válogatás fűződik a nevéhez.
Streisand mindig keményen kiállt és
kiáll az emberi jogokért, s jelentős filantróp tevékenységet folytat a Streisand
Foundation keretében - több millió dollárt adományozott nonprofit
szervezeteknek. Kétszer ment férjhez, első házasságából született egy fia.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintan.!
copyright ©
László Zoltán 2013
e-mail: Literatura.hu