"A funky elpusztíthatatlan sztárja és bohóca."
Amerikai funky, soul, rhythm and blues és rockénekes,
dalszerző. Eredeti neve: George Clinton 1941. július 22., Kannapolis, Észak-Karolina. |
George Clinton szólóban és Parliament valamint
Funkadelic nevű csapatával a fekete muzsika egyik legőrültebb fazonja. Zenéje,
eszméletlen színösszetételű fejdíszei, színpadi produkciója szerzett hírnevet –
elsősorban a tengerentúlon, de Európában is. Az énekes, billentyűs, dalszerző és
producer Clintont, a rapzenészek sokaságára jelentős hatást gyakorló funkyzene
egyik megteremtőjeként tisztelik. Nem döntögetett rekordokat, első helyezett
albuma mindössze egy, dala csak néhány van. Bekerült viszont együttesével a rock
and roll halhatatlanjai valamint Észak-Karolina zenei halhatatlanjai közé.
Szólóban Grammy-díjat, MTV Video Music Awardst kapott, a Berklee College of
Music tiszteletbeli doktora.
Bár saját honlapja 1941-et jelöli meg világra
jöttének esztendejeként, sok ismerője 1940-re esküszik. Szinte gyerekként a New
Jersey állambeli Plainfielde települt, s akkor már megfertőzte őt a zene.
1955-ben alakította meg a később szorosan hozzánőtt Parliament együttes első
változatát. A csapat és Clinton évekig nem tett le semmi érdemit a fekete zene
asztalára, első sikere, amivel felhívta a figyelmet magára és társulatára, az
1967-es I Want To Testify című dala volt, amelyikre már a rajongók és a
szakmabeliek is felfigyeltek. Clinton mindenesetre már a hatvanas évek elejétől
a Motown kiadó házi szerzője volt. George Clintonra nagy hatással volt többek
között Sun Ra, a legendás jazz-zenész és zeneszerző, azután
Jimi Hendrix, valamint
Sly (Sylvester) Stone,
a soul egyik meghatározó egyénisége – miközben ő maga is legendává vált.
Az
1970-es évektől Clinton áttörést ért el a Parliament Funkadelic – vagy P-Funk –
nevű együttesével. Ez a két együttes gyakorlatilag ugyanazokból a zenészekből
állt, ezért is emlegették együtt. Clinton emellett működtette a P-Funk Allstars
illetve The Brides of Dr. Funkenstein nevű formációt is. A látványos színpadi
showban a „főnökhöz” gyakran több tucat zenész csatlakozott, s vele tartottak a
turnékra is - a feltűnés soha nem maradt el. A Parliament és a Funkadelic a
hetvenes években mintegy ötven muzsikust foglalkoztatott.
A Clinton és
társai által művelt, életörömet sugárzó pszichedelikus soulzenét egyre többen
követték: az ismertebbek közül De La Soul, a Red Hot Chilli Peppers
együttes, Snoop Dogg és Eazy-E rapzenészek, valamint az N. W. A. rap-banda
nevezte meg őket zenei ősforrásuknak.
George Clinton a nyolcvanas évek
elején feloszlatta együtteseit és szólókarriert kezdett. (Annak ellenére tette
ezt, hogy 1978-ban és 1979-ben nagy sikert ért el ezekkel a bandákkal.)
Zenésztársaival a későbbiek során mégis gyakran talált alkalmat a közös
fellépésekre.
Személyes fellépéseinek nagyobb volt a visszhangja, mint
egyéni vagy csapat-lemezeinek, nem kevés a listás sikereinek száma sem. Első
helyezett volt 1983-ban a legtöbbet emlegetett Atomic Dog, s az élmezőnybe
került tíz évvel később a Paint The White House Black című dala. Jól jegyezték a
listákon a Computer Games, az R and B Skeleton In The Closets című albumait.
A Parliamenttel listavezető volt a hetvenes években a Flash Light és az Aqua
Boogie. Funkadelic bejegyzéssel pedig a (Not Just) Knee Deep és a One Nation
Under a Groove volt éllovas. Mindkét formációval több albuma került a legjobbak
közé.
Az új évezredben is folytatta lemezkiadásait szólóban és
együttesekkel, emellett a funky és rockszíntér számos formációjával dolgozott
együtt, miközben folyamatosan jelentek meg válogatásai.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2013
e-mail: Literatura.hu