"A rock and roll egyik előfutára volt."
Amerikai popénekes és dalszerző. Eredeti neve: John Alvin Ray 1927. január 10., Honeywill, Oregon. 1990. február 24., Los Angeles, California. |
A nagyágyúk – Elvis
Presley, Chuck Berry,
Fats Domino és
mások – előtti nemzedék kitűnő hangú énekese volt Johnnie Ray, aki ráadásul
dalszerzéssel is próbálkozott, ha nem is volt olyan erős oldala, mint az
előadói. Az egyik legsikeresebb általa énekelt szám a Just Walking in
The Rain (magyarul: Úgy koppan az eső címen játszották a rádiók Vámosi
János előadásában) – ez 2. helyezett volt a 100-as kislemez-listán, de az
ötvenes évek derekától más dalai is rendre feltűntek a Billboardon és más
listákon. Egészen 1989-ig folytatta fellépéseit.
Az Oregon állambeli
Honeywell szülötte volt. Egyes szakértők más születési helyről tudnak, de ez
tűnik a legvalószínűbben. Gyermekkoráról mindössze annyit lehet tudni, hogy egy
baleset következtében megsérült hallása. Valami csoda folytán így is megtanult
énekelni, nem is akárhogyan, hiszen a helyi rádióműsorokban rendre
szerepeltették.
Első dala, a saját szerzeményű Whiskey and Gin, még csak
mérsékelt sikert hozott az énekesnek. Huszonnégy éves korában azonban az Okeh
Records kiadó (a Columbia fiókcége) jelentette meg a „Cry” című dalát, amelynek
producere a legendás Mitch Miller, a vokált pedig a kor kitűnő énekegyüttese, a
később saját sikereket is elérő Four Lads szolgáltatta. Több, mint három hónapon
át szerepelt a listán.
Általában klubokban énekelt és hangjával egyre
nagyobb tömegeket varázsolt el. A negyvenes évek stílusából is sokat mentett át,
ezeket azután a rhythm and blues és jazz ritmusaival oltotta be. Nagy sikert
aratatott a The Little White Cloud, That Cried, amely szintén saját dala volt, s
két héten át vezette az amerikai listát és aranylemez lett.
Éneklés közben
valósággal zokogott, jajveszékelt, s vele együtt sírtak természetesen a
tizenéves lányok is. Rendkívül felfűtött előadásmódjára felfigyeltek a szakmai
körökben is, s az ötvenes évek első felében a Columbia szerződtette.
Ő is
előadta a Yes, Tonight Josephine című dalt, amelyet később inkább Fats Domino
népszerűsített. Az rock and roll-korszak hajnalán több mint húsz dala került fel
a listákra, de Angliában is szerették dalait, különleges stílusát. Még a kor
nagy énekesével Frankie Lane-nel is énekelt duettet.
Ez az érzelmileg
felfokozott előadói stílus sokak szerint a rock and roll előadók számára
egyengette az utat, hiszen a születő új zenének elengedhetetlen kelléke volt,
hogy ily módon etesse a közönséget.
Amikor azonban az őrület kitört, s
megjelentek a rock and roll igazi stílusteremtő sztárjai (Bill
Haley, Little
Richard, Chuck Berry és Elvis Presley) Johnnie Ray kiesett az
eddigi rajongóinak kegyeiből.
A hatvanas években még megpróbálkozott a zenés
színházzal, de nem sok babér termett számára. Az ötvenes és hatvanas években a
filmipar és a televízió is igényt tartott rá, néhány sorozatban a hetvenes évek
végén és a nyolcvanas évek elején is szerepet kapott.
Összesen tíz albuma
jelent meg, válogatásait még halála után, sőt a 2000-es években is
megjelentették.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2013
e-mail: Literatura.hu