Johnnie Ray
"A rock and roll egyik előfutára volt."

Amerikai popénekes és dalszerző.

Eredeti neve: John Alvin Ray

                       1927. január 10., Honeywill, Oregon.

                       1990. február 24., Los Angeles, California.
Johnnie Ray

A nagyágyúk – Elvis Presley, Chuck Berry, Fats Domino és mások – előtti nemzedék kitűnő hangú énekese volt Johnnie Ray, aki ráadásul dalszerzéssel is próbálkozott, ha nem is volt olyan erős oldala, mint az előadói. Az egyik legsikeresebb általa énekelt szám a Just Walking in The Rain (magyarul: Úgy koppan az eső címen játszották a rádiók Vámosi János előadásában) – ez 2. helyezett volt a 100-as kislemez-listán, de az ötvenes évek derekától más dalai is rendre feltűntek a Billboardon és más listákon. Egészen 1989-ig folytatta fellépéseit.
Az Oregon állambeli Honeywell szülötte volt. Egyes szakértők más születési helyről tudnak, de ez tűnik a legvalószínűbben. Gyermekkoráról mindössze annyit lehet tudni, hogy egy baleset következtében megsérült hallása. Valami csoda folytán így is megtanult énekelni, nem is akárhogyan, hiszen a helyi rádióműsorokban rendre szerepeltették.
Első dala, a saját szerzeményű Whiskey and Gin, még csak mérsékelt sikert hozott az énekesnek. Huszonnégy éves korában azonban az Okeh Records kiadó (a Columbia fiókcége) jelentette meg a „Cry” című dalát, amelynek producere a legendás Mitch Miller, a vokált pedig a kor kitűnő énekegyüttese, a később saját sikereket is elérő Four Lads szolgáltatta. Több, mint három hónapon át szerepelt a listán.
Általában klubokban énekelt és hangjával egyre nagyobb tömegeket varázsolt el. A negyvenes évek stílusából is sokat mentett át, ezeket azután a rhythm and blues és jazz ritmusaival oltotta be. Nagy sikert aratatott a The Little White Cloud, That Cried, amely szintén saját dala volt, s két héten át vezette az amerikai listát és aranylemez lett.
Éneklés közben valósággal zokogott, jajveszékelt, s vele együtt sírtak természetesen a tizenéves lányok is. Rendkívül felfűtött előadásmódjára felfigyeltek a szakmai körökben is, s az ötvenes évek első felében a Columbia szerződtette.
Ő is előadta a Yes, Tonight Josephine című dalt, amelyet később inkább Fats Domino népszerűsített. Az rock and roll-korszak hajnalán több mint húsz dala került fel a listákra, de Angliában is szerették dalait, különleges stílusát. Még a kor nagy énekesével Frankie Lane-nel is énekelt duettet.
Ez az érzelmileg felfokozott előadói stílus sokak szerint a rock and roll előadók számára egyengette az utat, hiszen a születő új zenének elengedhetetlen kelléke volt, hogy ily módon etesse a közönséget.
Amikor azonban az őrület kitört, s megjelentek a rock and roll igazi stílusteremtő sztárjai (Bill Haley, Little Richard, Chuck Berry és Elvis Presley) Johnnie Ray kiesett az eddigi rajongóinak kegyeiből.
A hatvanas években még megpróbálkozott a zenés színházzal, de nem sok babér termett számára. Az ötvenes és hatvanas években a filmipar és a televízió is igényt tartott rá, néhány sorozatban a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején is szerepet kapott.
Összesen tíz albuma jelent meg, válogatásait még halála után, sőt a 2000-es években is megjelentették.
(Kovács Miklós)

 

Nagylemezek:
Johnnie Ray (1952)
Live at The London Palladium (1954)
I Cry for You (1955)
The Big Beat (1957)
’Til Morning (1958)
At The Desert Inn in Las Vegas (1958)
A Siner I Am (1959)
Cry (1990)
16 Most Requested Songs (1991)
High Drama: the Real Johnnie Ray (1997)
The Great Hit Sounds of Johnnie Ray: Street of Memories (2011)
Johnnie Ray

A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!

Johnnie Ray Johnnie Ray Johnnie Ray

Dalszövegek/Lyrics

Fotók/Photos


Vissza/Back

copyright © László Zoltán 2013
e-mail: Literatura.hu