"Több műfaj „követeli” magának."
Kanadai folkrock, jazz és popénekes, dalszerző. Eredeti neve: Roberta Joan Anderson 1943. november 7. Fort MacLeod, Alberta, Kanada |
Sokféle műfajban otthonos, mindig képes megújulni a kanadai
énekesnő zeneszerző és dalszerző. Soha nem a csillogásra törekedett eddigi
pályáján, azonban így is kijutott neki több a Grammy-díjakból (nyolc alkalommal,
s külön kiérdemelte még az életműdíjatl is). Volt listavezető, s több, a listák
élvonalába kapaszkodó dala, albuma. A rock and roll halhatatlanja, a kanadai
rock halhatatlanja, helye van a kanadai hírességek sétányán. Bekerült a VH1
zenés televízió és a Rolling Stone magazin minden idők 100 legkiemelkedőbb
rockénekesnőjének listájára. Blue című albuma 30., a Court and Spark 111.
helyezett a Rolling Stone 500-as albumlistáján, három dala bekerült a Rolling
Stone 500-as dallistájára. Elismerték munkásságát az ugyancsak rangos Polar
Music díjjal is. Több arany- platinalemezzel büszkélkedhet, de voltak dupla
platina korongjai is.
Klasszikusok (Debussy, Ravel, Beethoven, Stravinsky)
jelentették első zenei élményeit. Tengerésztiszt apja amatőr szinten zenélt, a
kislány gyakran fellépett a zenekarával. Kilencéves korában gyermekparalízist
kapott, amiből kigyógyult, de a boldog gyermekévek kimaradtak életéből. Az
ötvenes évek végén ukulelén kezdett játszani, majd
Pete Seeger és Bob Dylan
dalait játszva gitározni. A hatvanas évek elejétől klubokban énekelt, és ismert
előadók zeneszerzője, dalszerzője lett. Első „fizetős” fellépésére 1962-eben
került sor.
Első albuma, a Song To Seagull David Crosby segítségével
1968-ban jelent meg, ezt egy évvel később a Clouds követte (ezt már szerzőként
is jegyezte). Korai sikerdalának, a Woodstocknak az volt a története, hogy a
nagy fesztiválra nem hívták meg, de meg akarta "örökíteni" a rockzene kimagasló
jelentőségű eseményét. A Wight-szigeti fesztiválon 1970-ben viszont már
személyesen is részt vett - szép sikert aratva.
A hetvenes években folytatta
kitűnő lemezeinek sorát. A Blue, a For The Roses, a Court and Spark, a Hejira
(Jaco Pastorius segítségével vette fel) és a Mingus (Charlie Mingus kiváló
jazzbőgős hangjával.) Szívesen dolgozott a hetvenes években a Weather Report
együttes más tagjaival is, fontos fellépője volt a
The Band együttes 1976-os, filmen is bemutatott búcsúkoncertjének,
a The Last Waltznak (Coyote című legendás dalát énekelte.)
A nyolcvanas
évekből emlékezetes albuma a Wild Things Run Fast, a Dog Eat Dog valamint a
Chalk Mark in a Rain Storm. A kilencvenes években a Turbulent Indigo és Taming
The Tiger, 2000 után a Travelogue és a Shine emelkedett ki albumai közül.
Lemezeire jellemző az igényesség, ha nem is volt mindegyik szakmai csúcs. A zene
mellett a hetvenes évektől rajzolt, festett, saját maga tervezte lemezborítóit,
fiatalkori ambícióit felelevenítve verseket írt. Kiállításokat rendezett, önálló
verseskötete jelent meg a kilencvenes években.
Nagyon sok zenészre, előadóra
hatott zenéjével. A teljesség igénye nélkül említsük meg a
Led Zeppelin-t, Prince-t,
Chaka Khant, Madonnát, Cyndi Laupert, Kurt Cobaint és Courtney Love-ot, Annie
Lennoxot, Janet Jacksont, Alanis Morisette-et és Avril Lavigne-t. Természetesen
ő maga is közreműködött más zenészek felvételeinél, például a
Crosby, Stills and Nash Déja Vu albumán
vagy a Led Zeppelin Going to California dalában.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu