Amerikai jazz-zongorista, zeneszerző, zenekarvezető. Eredeti neve: Armando Anthony Corea 1941. június 12. Chelsea, Massachussetts |
Armando Anthony Corea latin zenei környezetben nőtt fel, apja
trombitás volt, de fiát már négyéves korától zongorára taníttatta. Iskolás
korára már teljesen tisztában volt azzal, hogy kik a legfontosabbak a jazz
világában. Nyolcéves korára dobolni is megtanult, ami kihatott zongorajátékára
is.
Hosszan lehetne sorolni, kiket is tartott példaképének. Megtalálható
köztük Bartók Béla, Miles Davis, Horace Silver, Art Tatum, Thelonious Monk,
Dizzy Gillespie, McCoy Tyner, Ahmad Jamal. Első profi szerződése szintén egyik
példaképe, Mongo Santamaria zenekarához kötötte már a hatvanas évek elején és
Blue Mitchell csapatában már saját szerzeményeit is rögzíthette a Blue Note
Recordsnál..
Első önálló lemezei, a Tones For Joan's Bones és az Inner Space
1966-ban jelent meg, erőteljes hard-bop hatást mutatva. Miles Davishez 1968-ban
csatlakozott, s játszott több, a műfaj történetében fontos albumán, majd
1970-ben távozott az együttesből.
Fender-zongorájával új stílust hozott. A
hetvenes évek elején akusztikus free zenével kísérletezett. Az idő múlásával
természetesen bekerült „fegyvertárába” a szintetizátor is, bár az akusztikus
megszólalást soha sem hanyagolta el.
Corea idővel a nagyobb közönségsikert
ígérő zenekarokat részesítette előnyben. 1971-ben Airto Moreirával, Stanley
Clarke-kal, Joe Farrell-lel és Flora Purimmal alapította meg a "Return To
Forevert ", a latin fúziós zene kiemelkedő csapatát. Ám a kiváló csapatot
hamarosan átalakította - Al Di Meolával valamint Lenny White dobossal a
rockosabb hangzás felé fordult. A hetvenes években, de jóval később is
alkalomszerűen duettben szerepelt Gary Burtonnel.
A nyolcvanas években
nagyobb hangsúlyt kapott pályáján a zeneszerzés, de azért fellépett olyan
kiemelkedő zenészbarátaival is, mint Herbie Hancock vagy Michael Brecker.
Öt
év szünet után 1985-ben ismét saját zenekarral folytatta: Az elektronikus jazz
egyik szülőatyja a Chick Corea’s Elektric Bandjével a fúziós zene új
sztáregyüttesét indította útjára Frank Gambale, Eric Marienthal, John Patitucci
és Dave Weckl társaságában, a jazztörténet egyik legsikeresebb zenekarát
alkották. Ezzel az együttessel párhuzamosan dolgozott akusztikus együttesével, amelynek tagja volt Patitucci és Weckl is. (A bővebb csapattal fellépett
Budapesten 2004-ben, majd 2006-ban, 2009-ben és 2010-ben is koncertezett
Magyarországon.) Corea a 90-es években egy kvintettel is turnézott, amelynek
tagja volt többek között Kenny Garrett – ez a csapat szívesen tűzte műsorára Bud
Powell és Theloniuous Monk szerzeményeit.
Chick Corea stílusára a fúziós
zene mellett természetesen jellemző a latin beütés, a post bop is. Rendkívül
termékeny muzsikus, lemezeinek száma a válogatásokkal együtt bőven meghaladja a
százat, több közülük előkelő helyre került a Billboardon és a zenészvilág más
rangos listáján. Jó néhány első helyre került közülük. Tizenöt Grammy-díjjal
büszkélkedhet, összesen 51 alkalommal jelölték a legrangosabb zenei trófeára. A
Now He Sings, Now He Sobs című 1968-as korongja bekerült a Grammy halhatatlanjai
közé. Az utóbbi években több zongora szólólemezzel gazdagította tekintélyes
diszkográfiáját. Folyamatosan turnézik, többek között duettben Gary Burtonnel..
Pályafutására jelentős hatást gyakorolt a scientológia.
(Kovács Miklós)
copyroght ©
László Zoltán 2011 - 2012
e-mail: Literatura.hu