"A bebop királya.”
Amerikai jazz-zenész, zeneszerző, trombitás, pozanos,
zongorista, énekes. Eredeti neve: John Birk „Dizzy” Gillespie 1917. október 21., Cheraw, Dél-Karolina. 1993.. január 6. Englewood, New Jersey. |
Dizzy Gillespie minden idők egyik legnagyobb
dzsessztrombitása, akinek azért a harsona és a zongora is a hangszeres
kelléktárában tartozott. Kétszeres Grammy-díjas, szinte felsorolhatatlan azoknak
a kimagasló jazz-zenészeknek a száma, akikkel hosszú pályafutása során
koncertezett vagy lemezt készített, különösen szoros kapcsolata volt Charlie
Parkerrel.
Kilencedik gyermekként érkezett a családba, atyja szintén zenész
volt. Valami keveset tanult egy agráriskolában, de nem sokat koptatta a padot.
Tizenkét éves korától játszott trombitán, de apja nyomdokain haladva a pozant is
kipróbálta egyebek közt. Fiatalon elszegődött Bill Dogget együtteséhez, de nem
melegedett meg, hiszen a főnök "lapátra tette". Ezután Philadelphiában bukkant
fel. Egy-kettőre megkedvelték az életvidám fickót, a Dizzy becenévvel egy
fiatalkori zenésztársa „ruházta fel”.
Húszéves korában Tedd Hill együttesébe
került Roy Eldridge helyére, akit mindig is egyik példaképének tekintett.
Európában is turnéztak két éven keresztül. Amikor hazatért, csatlakozott a
korszak több neves zenészegyéniség big bandjéhez. A negyvenes évek elején
ismerkedett meg Charlie Parker altszaxofonossal, akivel szoros barátságot
kötöttek, s együtt csatlakoztak Earl Hines zenekarához. Turnézott többek között
Cab Calloway együttesével is.
A negyvenes évek közepére érett meg benne az
elhatározás, hogy saját zenekart alapítson. Charlie Parkerral és másokkal
megteremtették a bebop stílust, amely évtizedeken át döntően befolyásolta a jazz
fejlődését és hangzásvilágát. Vezetésével alakult meg a bebop első big bandje.
Az elsők között, már a negyvenes évek végétől beépítette zenéjébe a latin,
afro-kubai elemeket. A negyvenes években játszott többek között Coleman Hawkins,
Duke Ellington és Benny Carter
mellett, akkoriban zenélt először együtt
Ella Fitzgerald-dal is. 1946-ban klasszis big bandet létesített
kitűnő zenészekkel, Ray Brownnal, Milt Jacksonnal és barátjával, Kenny
Clarke-kal. Gyakori társa volt Thelonious Monk, a zongora felejthetetlen
atyamestere is.
Dizzy Gillespie 1953-ban minden idők egyik legnagyszerűbb
koncertjét adta a torontói Massey Hallban Charlie Parker szaxofonossal, Bud
Powell zongoristával, Charles Mingus bőgőssel és Max Roach dobossal. Az itt
rögzített lemeznek nem is lehetett más a címe, mint "The Greatest Jazz Concert
Ever" (Minden idők legnagyobb dzsesszkoncertje).
Dizzy Gillespie vezetésével
szervezték meg azt a zenekart, amely 1955-től az amerikai külügyminisztérium
támogatásával nagy sikerű jószolgálati koncertkörutat tett Dél-Európában és
Ázsiában, majd Dél-Amerikában. Rendszeres részvevője volt a legnagyobb
fesztiváloknak: többször szerepelt Montreux-ben, Nizzában a JVC fesztiválján, ,
a Knebworth és a Kool fesztiválon.
Nem „ragadt le” saját zenésznemzedékénél:
a hetvenes évektől egyre gyakrabban lépett fel a fiatalabb zenésznemzedék
legjobbjaival, köztük John Faddisszel, majd Wynton Marsallisszal. Együtteseivel
beutazta az egész világot Afrikától Ausztráliáig. Magyarországon kétszer is
koncertezett. Élete vége felé, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján hosszú
turnékra vezetett egy kitűnő zenészekből álló ENSZ-zenekart (United Nations
Band).
Englewoodban érte utol a halál, rákbeteg volt, de az utolsó
pillanatig koncertezett. Több ezren, köztük pályatársak kísérték utolsó útjára,
temetésén felolvasták Bill Clinton amerikai elnök méltató szavait.
Az 1937
és 1992 között megjelent lemezeinek száma meghaladta a százat, különösen
izgalmasak koncertlemezei. Az önálló lemezek mellett közreműködött Benny Carter,
Charles Mingus, Oscar Peterson, Quncy Jones, Mongo Santamaria és mások
felvételein. A kiadók halála után sem álltak le életművének publikálásával.
Több, mint egy tucat koncertfilm maradt utána.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu