"Satchmo, az aranytrombitás a zene mindenese volt."
Amerikai trombitás, énekes, zenekarvezető, dalszerző. Eredeti neve: Louis Daniel Armstrong 1901. augusztus 4. New Orleans, Louisiana. 1971. július 6. New York, New York. |
Az 1901.augusztus 4-én New Orleansban született Louis Daniel
Armstrongot a zenetörténészek a hagyományos hangszeres és vokális jazz mellett a
dixielamd, a swing, tradicionális pop óriásaként ismerik el. A huszadik század
emblematikus művésze, a jazz megújítója, első hangszeres szólistája volt.
Nemcsak zenészekkel „értett szót” hanem a mindennapok emberével is. Nagyon
fiatalon került a zeneiparba. Tizenhat esztendősen kezdett zenélni,
huszonévesen indulókat, népszerű muzsikát játszott, ezt a szokását később is
megtartotta.
Joe King Oliver zenekara volt az első komoly”munkahelye”
Chicagóban, majd Fletcher Hendersonnál folytatta New Yorkban. 25 éves korára a
trombita királyaként emlegették, szívesen fogadták New Yorktól New Orleanson át
Los Angelesig.
Legjobb időszakának a harmincas éveket tartják. Akkortól
játszott "igazi" trombitán – eleinte kornettos volt. Az évtized végétől a big
bandek háttérbe szorulásával kisegyüttesekben is őrízte helyét. Abban az
évtizedben kezdte a közös zenélést Ella Fitzgerald-dal, s akkor született a Louis
Armstrong and His All Stars. Legjobb zenekarának tagja volt Jack Teagarden, Earl
Hines és nagyon sokan mások. Ella Fitzgeralddal együtt dolgozva egyre többet
énekelt.
Pályája második felére felhígult Armstrong zenéje. A szórakoztató
műfajt is kiszolgálta, ami nem tetszett a jazzrajongók, zenésztársak és szakírók
jelentős részének. De a közönség nem pártolt el tőle. Főként az olyan dalaival,
mint a Hello Dolly vagy az Angliában és az Egyesült Államokban listát vezető
What a Wonderful World, aratott osztatlan sikert. A közönség szerette Ella
Fitzgeralddal készített dalait is.
Az 1971. augusztus 4-én elhunyt
Armstrong élete utolsó percéig járta a világot, fellépéseit filmek,
tv-felvételek sokasága örökítette meg. Lemezeit, a temérdek válogatást és
újranyomásokat lehetetlen felsorolni. Budapesten 1965-ben teli Népstadion előtt
játszott és aratott óriási sikert.
Armstrongot
zenei csapongásai mellett azért is bírálták, mert nem állt a polgárjogi mozgalom
harcosai közé, nem hallatta szavát a feketék érdekében. Az Aranytrombitást neves
zenészek százai tekintik példaképüknek, köztük Billie Holiday, Frank Sinatra,
Nat King Cole, Miles Davis, Earl Hines, Lester Bowie. Felvételeinek száma
ezrekre tehető. Legsikeresebb dalai – köztük a Mack, The Knife, a C’est si Bon,
az Ain’t Misbehavin, az On The Sunny Side of The Street, a St. Lous Blues -
száma is több tucat.
A kiadók ébren tartották életművét halála után is: Egyik
jelentős kiadvány, amely a születésének 100. évfordulóján jelent meg, Louis
Armstrong: Portrait of the Artist as a Young Man 1923-1934. Kései gyöngyszem az
1925-1929 közötti időszakból a Hot Five and Hot Seven Recordings.Újra kiadták az
All Stars korszakában felvett lemezeit, a Louis Armstrong Plays W. C. Handy, a
Satch Plays Fats, a Louis Armstrong Meets Oscar Peterson, a Louis Armstrong and
Duke Ellington című korongjait. Nagy siker volt a centenáriumra kiadott
összeállítása is. Századik születésnapján nyílt meg az Armstrong-múzeum New
Yorkban a Queens College könyvtár anyaga alapján. Egyetlen Grrammy-díját
1964-ben kapta a Hello Dollyért, pop kategóriában.
(Kovács Miklós)
copyright ©
László Zoltán 2011 - 2013
e-mail: Literatura.hu