Oscar Peterson jazz zongorista magyar honlapja

Oscar Peterson
„A billentyűk maharadzsája.”

Kanadai jazz-zongorista, komponista.

Eredeti neve: Oscar Emmanuel Peterson

1925. augusztus 15. Montreal

2007, december 23. Ontario

Oscar Peterson zongoravirtuózt a hangszer másik atyamestere, Duke Ellington nevezte el a billentyűk maharadzsájának, barátai is emlegették ezen a néven. Kétszáznál több lemeze jelent meg. Nyolcszoros Grammy-díjas (az életműdíjjal együtt), bár ilyen lemezmennyiség mellett ez nem is tűnik soknak. Kisegyüttesekkel, szólóban, énekeseket kísérve egyaránt letette névjegyét. A Grammy-díjak mellett megszámlálhatalan egyéb elismerést gyűjtött be: a kanadai Music Hall of Fame, a kanadai Jazz and Blues Hall of Fame tagja, kiérdemelte a BBC Radio életműdíját és a legrangosabb jazz-szaklap, a Downbeat tizenkétszer kiáltotta ki az év zongoristájának. Kitüntették Glenn Gould-díjjal, UNESCO-díjjal, Juno Awardsszal, számtalan egyéb nemcsak szakmai, hanem állami elismerést is kapott Kanadában, Franciaországban és másutt. Iskolát, koncerttermet neveztek el róla, bélyeget adtak ki tiszteletére. Halálakor Dave Brubeck, Herbie Hancock, Diana Krall és sok más zenésztárs méltatta képességeit. Oscar Petersont, aki több mint hat évtizedet töltött a zenei pályán, nem lehet egyetlen kategóriába besorolni. Büszkék lehetünk arra, hogy Paul de Marky magyar származású tanárnál vett zongoraórakat .
Oscar Peterson bevándorolt szülők negyedik gyermeke volt. Bár a szülők nem voltak zenészek, szorgalmazták, hogy gyermekeik tanuljanak zenét. Oscar trombitával kezdte zenei tanulmányait, de már kisgyerekként zongorázott is. Amikor kiderült, hogy tüdőbeteg, a billentyűs hangszer mellett kötött ki. Art Tatum mellett példaképe volt Erroll Garner, Bill Evans, Nat King Cole és George Shearing.
Tehetségkutató versenyt nyert 15 éves korában, utána rendszeresen kapta a rangos feladatokat. Állandó rádióműsora is volt.
A Johnny Holmes Orchestrában játszott először profiként 1944-től. Norman Granz oldalán 1949-ben mutatkozott be New Yorkban, a Carnegie Hallban. Granz később is egyengette Peterson útját.
Első lemezei a negyvenes években jelentek meg, az ötvenes évektől rákapcsolt. Fiatal korában készült felvételein Ella Fitzgerald, Louis Armstrong, Billie Holiday, Dizzy Gillespie, Count Basie, Stan Getz, Charlie Parker, Joe Pass és sok más nagy művész éneke, játéka hallható.
Többször turnézott Ray Brown triójával, egyik utolsó felvételét is a trióval készítette. A Jazz At The Philharmonic koncertsorozat keretében járta Amerikát és Európát.
Igyekezett függetleníteni magát a zenei divatoktól. Sokáig a trió volt a legkedveltebb formációja, majd a hetvenes évektől önállósította magát, és csak alkalmanként csatlakozott együttesekhez.
Oscar Peterson nem volt újító zenész, de fantasztikus technikájával méltán aratott osztatlan elismerést. Zeneszerzőként először 1964-es Canadian Suite-jével hívta fel magára a figyelmet, abból az időből származik egyik legnagyobb sikere, az Affinity is. A hetvenes évektől anyagilag megbecsült profiként járta a világot. A Pablo kiadóval 1973-ban exkluzív lemezszerződést kötött. Híres szerzeményeit hosszan lehetne sorolni. A kilencvenes évekig aktív volt, 1993-ban szélütés érte, s attól kezdve balkezét nem tudta használni. Még akkoriban is mondogatta, hogy addig játszik, míg le nem esik a zongoraszékről.
Nyolcvanadik születésnapjára jelent meg a Complete Norman Granz Sessionnel és a Piano Supreme 1946-1953 című összeállítása. A kétszáznál több lemeze közül több került a Billboard listájára. Oscar Peterson a nagy zongoristák utolsó mohikánja volt, akitől a jazz-rock és a rock legjobbjai is - köztük Joe Zawinul, Stevie Winwood és mások - tanultak.
Halálát 2007-ben veseelégtelenség okozta. Szavajárását igazolva valóban nem tágított a zongora mellől egészen élete utolsó pillanatáig. Több filmben látható-hallható játéka
(Kovács Miklós)

Nagylemezek:

I Got Rhythm (1945)
Rockin’ in Rhythm (1947)
Oscar Peterson at Carnegie Hall (1950)
Oscar Peterson Piano Solos (1950)
Oscar Peterson Plays Cole Porter (1951)
Oscar Peterson Plays Duke Ellington (1952)
Buddy DeFranco and Oscar Peterson Plays George Gershwin (1954)
Sing and Swing with Buddy Rich (1955)
Oscar Peterson Plays Count Basie (1955)
Stan Getz and Oscar Peterson Trio (1957)
Smooth Operator (1958)
The Jazz Soul of Oscar Peterson (1959)
The Trio (1961)
Affinity (1962)
Oscar Peterson Trio Plus One (1964)
Canadian Suite (1964)
Exlusively for My Friends (1965)
Jazz at Philharmonic – The Greatest Jazz Concert in The World (1967)
The History of an Artist vol 1-2 (1972)
Oscar Peterson in Russia (1974)
The Trumpet Kings at Montreux ’75 (1975)
Oscae Peterson and the Bassists – Montreux 77’ (1977)
Count Basie Meets Oscar Peterson – The Timekeepers (1978)
Live at The North Sea Jazz Festival (1980)
Face To Face (1982)
Freedom Song (1982)
Time after Time (1986)
Saturday Nigh at the Blue Note (1990)
Side By Side (1994)
A Tribute to Oscar Peterson – Live at The Town Hall (1997)
The Very Tall Band: What’s Up? (2007)

A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!

Fotók/Photos

Vissza/Back