" A basszusgitár megújítója."
Amerikai jazz- és funkzenész, bőgős és
basszusgitáros, zeneszerző. Eredeti neve: Stanley Clarke 1951. június 30. Philadelphia, Pennsylvania. |
A több évtizedes zenei múlttal büszkélkedő kitűnő amerikai
jazzbőgős és basszusgitáros mind technikájával, mind sokoldalú műfaji
érdeklődésével méltán vívta ki a szakma és a közönség elismerését. Ő volt az,
aki először szólaltatta meg hangszerét a húrok ütésével. Grammy-díjas „saját
jogán” és együttesével is. Közel harminc sorlemeze és számos remek válogatása
közül nem egy végzett a listák élvonalában, még első helyen is ( a The
Clarke/Duke Duet 1981-ben). Tagja volt minden idők egyik legkiemelkedőbb
együttesének, a Return To Forevernek, valamint a The New Barbariansnak. Nem
idegenkedett a popzenészekkel való együtt- működéstől sem. Rendszeresen
résztvevője a legnagyobb fesztiváloknak.
Stanley Clarke gyermekkorától
játszik bőgőn, majd basszusgitáron. Előtte azonban már kipróbálta a harmonikát,
a hegedűt és a csellót is.. Elvégezte a Philadelphia Music Academyt, azután a
hatvanas-hetvenes évek fordulóján igen divatos funky zenével próbálkozott.
Horace Silver zongorista együttesének tagjaként került közel a jazzhez. Innen
Joe Henderson és Pharoah Sanders együtteséhez vezetett az útja. Egészen fiatal
muzsikusként játszhatott együtt – többek között - Stan Getz-el, Dexter Gordonal,
Gil Evansszel és Art Blakeyvel. Tagja volt a Thad Jones-Mel Lewis Orchestrának.
Meghatározó volt életében megismerkedése és barátsága Chick Coreával.
Csatlakozott a kitűnő billentyűs nem kevésbé nagyszerű együtteséhez, a Return To
Foreverhez. Nem sokáig maradt azonban ezzel a zenekarral, 1976-ban saját zenei
útra lépett. Bebizonyította, hogy sokféle zenére nyitott, hiszen játszott jazzt,
rockot, popzenét.
A legelső lemeze (Children of Forever) még a Return To
Forever tagjaként készült, majd 1975-ben a "Journey to Love", egy évvel később
pedig a "School Days" jelent meg és kapott méltán nagy elismerést a szakma és az
értő közönség körében. Igen fontos időszaka volt pályájának a George Duke-kal
közös együttes megalakítása, amelyet "The Clarke/Duke Project" című közös
lemezükkel pecsételtek meg, s ennek később kiadták a második felvonását
is, a "The Clarke/Duke Project II" című korongot.
Stanley Clarke
"popzenészként" játszott Paul
McCartney "Tug of War" című albumán,
Carlos Santana,
Aretha Franklin, az
egykori Police-dobos Steve Copeland, Chaka Khan énekesnő és Quincy Jones
lemezein. Koncertezett Ron Wooddal és
Keith Richards-szal,
Jeff Beck-kel.
A
nyolcvanas évektől bedolgozta magát a film- és a televíziós szakmába, és
produceri tevékenységet kezdett. Több tucat filmben, televíziós programban volt
közreműködő. A nyolcvanas évek végén jelent meg a szakma és a közönség által
egyaránt igen kedvelt portréalbuma, az "If This Bass Could Talk".
Stanley
Clarke magyar rajongói nagy örömére többször járt Magyarországon, először még a
nyolcvanas években, Al Di Meola gitárossal és Jean-Luc Ponty hegedűművésszel
együtt egy világturné keretében fellépett előbb Pécsett egy fesztiválon, majd a
régi Budapest Sportcsarnokban. Az új évezredben is fellépett Magyarországon.
Rendkívül fontosnak tartja a találkozást a közönséggel, lemezeinek száma e
gazdag pályafutáshoz képest viszonylag kevés, harmincnál is kevesebb sorlemeze
jelent meg, igaz kiadói számos kiváló válogatással csökkentették ezt a hiányt..
Az utóbbi években ismét turnézott Al Di Meolával és Jean-Luc Pontyval,
2008-ban turnézott és új CD-t, DVD-t készített a Return To Forever együttes
tagjaival.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2013
e-mail: Literatura.hu