"A szakirodalom a virtuózok együtteseként emlegeti."
"A szakirodalom a virtuózok együtteseként emlegeti."
| 1975-ben alakult kanadai együttes. Eredeti felállás: Rick Emmett gitár, ének; Mike Levine basszusgitár, billentyűsök; Gil Moore dob. |
 |
A szaknyelvben csak "power trio"-ként emlegetett kanadai
formáció, a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején aratta legnagyobb
sikereit. Zenéjük átmenetet képez a progresszív zene és a hevy metál között, Gil
Moore egy interjúban muzsikájukat az
Emerson, Lake and Palmer
és a Who keverékeként
definiálta. Tény, hogy a kissé eklektikus zenei stílus mely sokban hasonlított a
szintén kanadai Rush hangzásvilágához,
nem volt túlzottan kelendő Kanadában. A zenekar szerencséjére egy San Antonio-i
DJ beleszeretett első albumukba és helyi sztárrá avanzsálta az együttest, akik
gyorsan át is telepedtek az USA-ba.
Az első lemez viszonylagos
sikertelenségét sűrű fellépésekkel ellensúlyozták, amelyeken a látványelemek
(pirotechnika, szárazjég, fényshow) igen nagy hangsúlyt kaptak. Fellépéseik
sikerének köszönhetően leszerződtette őket az RCA Records, ők jelentették meg a
banda második nagylemezét, Rock And Roll Machine címmel. A korong lényegesen
nagyobb feltünést keltett mint az előző, rajta található első slágerlistás
sikerük, a Rocky Mountain Way.
Kissebb szünet után, 1979-ben jelent meg
következő albumuk a Just A Game, mely a banda legsikeresebb
korszakát vazette be. Klasszikus szépségű, de ugyanakkor lábdobogtatóan dübörgő
zenéjük a Progression of Power, az Allied Forces
és a Never Surrender című korongokkal jutott a
csúcsara. Ezekben az években hatalmas tömegek voltak kiváncsiak nagyszerű
koncertjeikre. Mindezek ellenére a triónak nem sikerült a totális áttörés, a
vágyott szupersztár státuszt nem tudták elérni és 1984-től zeneileg leivelő
pályára kerültek. A The Sport of Kings és a Surveillance című albumok elmaradtak
a várakozásoktól így Emmet kilépett az együttesből és szólókarrierjét kezdte
építeni.
Moore és Levine először John Sykes-sel (Thin
Lizzy, Whitesnake)
akarták pótolni Emmettet, de végül Phil X került a helyére. Ebben a felállásban
egyetlen korongjuk jelent meg, az Edge Of Excess, nem aratva túlságosan nagy
sikert. Sokáig úgy tűnt, hogy a Triumph véglelg megszűnt, ám 2007-ben amikor
elterjedt a hír, hogy az együttest beiktatják a Kanadai Rock Hallhatatlanjainak
csarnokába, a Junó díj keretében, ismét összeállt az eredeti formáció néhány
nagysikerű fellépés erejéig. Utolsó ilyen összejövetelük 2012-ben volt, ennek a
koncertkörútnak az anyaga lemezen is megjelent, igen szép eladási arányt
produkálva.
A Triumph tehát létezik, alkalmanként turnéznak, fellépéseik
vannak, de új zenei anyagot 93 óta nem adatak ki.
| Nagylemezek: Triumph (1976) Rock And Roll Machine (1977) Just A Game (1979) Progression Of Power (1980) Allied Forces (1981) Never Surrender (1982) Thunder Seven (1984) The Sport Of Kings (1987) Surveillance (1987) Edge Of Excess (1993) King Biscuit Flower Hour (1996) A Night Of Triumph (2004) Live At Sweden Rock Festival (2012) |
  |
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
 |
 |
 |
copyright ©
László Zoltán 2013
e-mail: Literatura.hu