"A halálba menők üdvözölnek téged!"
1968-ban alakult angol zenekar. Eredeti felállás: Dave Greenslade billentyűsök; Dick Heckstall-Smith szaxofon; Jon Hiseman dob; James Litherland gitár, ének; Tony Reeves basszusgitár. |
Az angol jazzrock, vagy divatosabb
szóval élve fúziós rock eme igen jelentős képviselőit, akik jóformán iskolát
teremtettek, méltatlanul szorították háttérbe és ítélték feledésre, azok akik a
zenei divatot diktálják. Pedig a zenéjük messzemenően arra predesztinálta őket,
hogy az idők végezetéig a kifinomult hallgatóság kedvencei legyenek. És azok is,
kedvencek, sokszorosan meghallgatott lemezeik minden alkalommal valódi
élvezetet nyújtanak, a jazz, a rock és blues kedvelőinek még akkor is ha ezek
egyre kevesebben vannak.
A banda előtörténete a hatvanas évek elejére nyúlik vissza. Az alapító tagok
közül hárman (Hiseman, Reeves, Greenslade) együtt játszottak londoni ifjusági
klubokban, késöbb azonban útjaik szétváltak. Hiseman jazzdobosként számos
társulatnál megfordult. Így került Graham Bond együttesébe, és ott ismerkedett
meg Dick Heckstall-Smith-szel, aki már akkor is elismert zenész volt, többek
között Alexis Kornerrel is játszott. 1968-ban Hiseman, Heckstall-Smith és Reeves
közreműködtek John Mayall Bare Wires című nagylemezének felvételein. A lemez
elkészülte után a három zenész úgy döntött, hogy továbbra is együtt maradnak és
közösen zenekart alapítanak. Így jött létre a Colosseum, amely az angol
zenekarok közül elsőként tett kísérletet a jazz, a rock és a blues szintézisére.
Ezt kezdettől fogva igen magas szinten sikerült megvalósítaniuk. A tagok
zenei tapasztalatukat korábbi együtteseikből hozták magukkal, ahol mindhárom
játékstílust módjuk volt kitanulni. A zenekar fennálása mindössze három évig
tartott, de jelentősége, a rockműfaj egészére gyakorolt hatása messze túlnő ezen
az időszakon. Lemezeik mérföldkövek a rock zenetörténetében. Első lemezük a
Those Who Are About to Die Salute You (A halálba indulók köszöntenek),
különleges zenei futamaival nyűgözte le a hallgatóságot és a kritikát egyaránt.
Második korongjuk a Valentyne Suite epikus felépítésével és a tagok
instrumentális csillogásával hengerelte le a közönséget. Ezen az albumon
hallható Greenslade fergeteges improvizációja, amely teljesítmény egyből a
legelismertebb billentyűsök közé emelte. Ugyancsak itt hallhatóak azok a számok
(The Kettle, Elegy) amelyek a pszichidelikus hangzásvilág kiteljesedését
eredményezik, és zenei megoldásait hosszú időn keresztül etalonként kezelik a
követők. Az 1970-ben megjelent két korongon tovább szélesedik a Colosseum zenei
palettája, érett és kiforott kompozíciók hallhatóak a lemezeken, melyek igazi
csemegének számítanak zenei körökben. Mindeközben komoly tagcserék zajlottak le:
Litherland a Mogul Trash zenekrhoz távozott, helyét Clem Clempson gitáros és
Chris Farlowe énekes
foglalta el. A Daughter Of Time című album már ebben a
felállásban kerül felvételre. A sikerek és a szakma elismerése ellenére a
zenekar tagjai lassan kezdenek elszéledni, és az 1971-es túrnét követően az
együttes feloszlik. Rövideke három év, öt album és az úttörő szerep melyet a
King Crimsonnal együtt játszottak a progresszív rock létrehozásában, így
summázható a zenekar létének első korszaka.
A második korszak 1976-ban kezdődik amikor Hiseman új tagokkal létrehozza a
Colosseum II nevü zenekart, és az eredeti zenei irányzatot folytatva három újabb
lemezzel rukkolnak ki. Továbbra is jazz-rock alapokon nyugszik az együttes zenei
világa, de a sound azért jelentős változáson esett át. Ez elsősorban a
gitárjátéknak vagyis Gary Moore -nak köszönhető, aki erőteljes szolóival
meghatározó egyéniségévé válik a zenekarnak. Természetesen nem elhanyagolható
Don Airey billentyűs sajátos, össze nem téveszthető játéka sem, amely egyedi
stilisztikai jegyekkel ruházza fel az együttest. Az 1976-os Strange New Flash,
valamint a 77-ben megjelent Electric Savage, és War Dance elsősorban jazz
kedvelői körében tette népszerűvé a zenekart. Ezeken a korongokon főleg
instrumentális számok hallhatóak, melyek összetett hangzásvilágukkal és meglepő
dallamíveléseikkel kápráztatják el a hallgatókat. De a sikerek ellenére, a
Colosseum II éppoly rövid életünek bizonyult mint elődje.
A harmadik korszak 1994-ben kezdődött, amikor a banda egy Kölnben rendezett
nagyszabású koncertre ismét összeállt. Bár egyéni karrierjét egyikük sem adta
fel, de ezt követően több kevesebb rendszerességgel összeállnak és a koncertek
mellett új albumokat is létrehoznak. A régi-új Colosseum albumai (Breads &
Circuses, Tomorrow's Blues, Nightriding) nagyszerű korongok, melyen kiforrott
zenészek csodálatos összjátékában gyönyörködhetünk, remélhetőleg még sokáig.
copyright © László Zoltán 2000 - 2012
e-mail: Literatura.hu