"Aki nem tűri a beskatulyázást."
"Aki nem tűri a beskatulyázást."
| Angol énekes, szerző, multi-instrumentalista. Eredeti neve: John Davies Cale 1942. március 9. Garnant, Wales. |
 |
A rock egyik legsokoldalúbb, legellentmondásosabb, legbefolyásosabb
személyisége. Nyolc évesen saját zongoradarabjait játszotta a BBC-ben. Hegedűt
és zongorát tanult Londonban a Goldsmith's College-ban, majd Leonard Bernstein
ösztöndíjával a világhírű bostoni Berkshire School Of Musicba került.
Megismerkedett Cage és Aaron Copland műveivel és művészetével, együtt dolgozott
La Monte Young avantgarde komponistával. 1965 októberétől 1968-ig a The Velvet
Underground tagja volt, két albumon közreműködött. Lou Reed mellett az együttes
meghatározó személyisége, akinek hatása leginkább a Sister Ray és a
European Son
To Delmore Schwartz című dalokon érződik. Hegedűjátékát
Cher így jellemezte: „
Utána már csak egy alternatíva lehetséges - az öngyilkosság." Az évtized végén
Iggy Pop és Nico lemezkészítésénél dolgozott producerként, majd a CBS és a
Warner Brothers A and R menedzsere lett. Produkcióit a Melody Maker „hitchcocki
misztériumoknak" nevezte. Műveit a klasszikus zenei örökség, a rock aktuális
irányzatainak és a „jövő zenéjének" egyedien sajátos keveredése jellemezte.
Az alternatív muzsikusok közül talán az ő zenéjét a legnehezebb egyértelműen
meghatározni. Nincs egyetlen olyan irányzat sem mely tökéletesen fedné a
tevékenységi körét. Valójában egy folyamatos örlődés jellemzi: művészi
kísérletezés vagy zenei emészthetőség?!
Cale
az évek múlásával sajátos zenei univerzumot hozott létre. Paris 1919 című
szólólemezéről a Rolling Stone a következőket írta: „az összeurópai
magaskultúrát dadaista-szürrealista szempontból láttatja." A hetvenes években
sorra jelennek meg a szakértőknek mindig eseményt jelentő albumai. 1974-ben az
Island-hoz szerződik, közös lemezt készít Nicoval, Enoval és Kevin Ayers-szel.
1975-ben kísérőzenekart szervez és turnéra indul. Még ez évben szakít a
lemeztársasággal és Patti Smith producere lesz. A punkkorszakban számos új
nagyság (Iggy Pop, Johnatan Richman, Patti Smith, Squeeze) kéri fel az
együttműködésre. 1979-ben megalapítja önálló lemeztársaságát, a Sly-t. A
nyolcvanas években különböző társaságoknál jelenteti meg albumait, amelyek
igazolják, hogy bár Cale „periferikus jelenség", szerepe, jelentősége mégis
óriási a műfaj több évtizedes történetében. Egyénisége sok szempontból
Zappáéhoz hasonlítható, aki állandóan képes a megújulásra, radikális
változásokra.
1990-ben, hosszú idő után újra együtt dolgozott Lou Reeddel
akivel közös barátjuk Andy Warhol emlékére létrehozták a Songs For
Drella című albumot, majd 93-ban egy koncertkörút erejéig az
újjáalakult Velvet Undergrounban találjuk. 1996-ban Cale mint a Velvet
Underground tagja bekerült Rock and Roll halhatatlanjai közé. A kilencvenes évek
zárásaként Cale ismét egy emléklemez készítésével hívta fel magára a figyelmet,
98-ban az akkor már tíz éve halott Nico-ra, egykori zenésztársára emlékezett.
John Cale az új évezredben is aktív, nemcsak válogatáslemezei jelennek meg, a
stúiókban is megfordul olykor és elég gyakran koncertezik.
| Nagylemezek: Vintage Violence (1970) Church Of Anthrax (1971) The Academy In Peril (1972) Paris 1919 (1973) Fear (1974) Slow Dazzle (1975) Helen Of Troy (1975) Sabotage: Live (1979) Honi Soit (1981) Music For A New Society (1982) Artificial Intelligence (1985) Even Cowgirls Get The Blues (1991) Fragments Of A Rainy Session (1992) Nico (1998) Black Acetate (2005) Live at Rockpalast (2010) |
   |
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
 |
 |
 |
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu