The Police

"Miről fantáziálnak a diáklányok..."

1977-ben alakult angol együttes.

Eredeti felállás: Sting (Gordon Summer) basszusgitár, ének;

Henri Padovani gitár;

Stewart Copeland dob.

Sting egy newcastle-i bandában zenélt, amit Last Exit-nek hívtak. 1976 decemberében az egyik koncertjén találkozott Stewart Copelanddal, aki akkor éppen a nagy népszerűségű Coruved Air-ben dobolt. Megegyeztek, hogy ha Sting Londonban jár felkeresi Stewartot. Ez egy hónap múlva meg is valósult. Copeland szerzett még, egy korzikai gitárost (Henry Padovani), aki sem angolul, sem gitározni nem tudott igazán. Így alakul meg a kor új punk-rock bandája. A neve pedig Police lett, mert ezt a szót a világon szinte mindenhol ismerik és ilyen név alatt bármit kiadhatnak.
Hamarosan megszületik első kislemezük: a Fall Out/Nothing Achieving. A felvétel érdkessége, hogy a rajta hallható gitár nagy részét Copeland játszotta föl, mivel Padovani túl ideges volt. Ezután az együttes Cherry Vanillia előzenekaraként lép fel. 1977 májusában Mike Howlet meghívta Stinget és Copelandot az új zenekarába (Strontium 90). Itt ismerték meg Andy Summerst, a tehetséges gitárost. Ez a banda kb. egy hónapig létezett, de megszűnése után a Police tagjai meghívták Andyt, hogy nekik játszon. Egy darabig két gitáros is volt az együttesben, ám ez az állapot nem tartott sokáig, mert Padovani - tudomásul véve, hogy nála profibb ember érkezett – kilépett.
Henryval csak egy kislemez készült és nem adott sokat az együttes zenéjéhez sem. Ám mégis volt értelme, hogy az első pár hónapban a banda tagja volt: Egyszer egy koncert után mikor a tagok együtt autóztak haza, Sting elaludt a volánnál és ha Henry nem ordít föl, akkor könnyen korai véget érhetett volna a Police pályafutása. Summers csatlakozása után kezdődnek az igazi sikerek. Sting így ír az új gitárosról: „Nyilvánvaló, hogy kitűnő zenész, sok zenei stílus és technika mestere, a klasszikustól a dzsesszig mindent beleértve. Ennek a zenésznek tudnék írni, rábízhatnám a dalaimat, ez a zenész inspirálni tudna, meg tudná valósítani a fejemben élő muzsikát…”. Meg is írja a Roxanne-t, melynek óriási sikere lesz, annak ellenére, hogy a BBC nem hajlandó játszani tartalma miatt (egy prostituáltról szól). Ebben a számban hallható egy érdekes zongora rész és egy nevetés, melyről nem igazán lehet tudni, hogy mi is. Sting később bevallotta, hogy véletlenül ráült a mellette lévő zongorára. A pénzhiány azonban továbbra is fennáll, ezért a trió szerepet vállal egy Wirgley’s reklámfilmben, ennek érdekében festetik szőkére a hajukat is.
Első nagylemezüket akkor sikerül kiadniuk, mikor Stewart bátyja Miles felkarolja őket és szerődést szerez az A&M kiadónál. A korong címe: Outlandos d’Amour. Ezzel az alkotással a debütáló zenenkar komoly sikert ér el. Kb. egy év múlva, ’79-ben megjelenik második lemezük is mely szintén kiemelkedően sikerült. Ez az album már egy kicsit dzsesszesebb hangzású, de ez csak a növekvő igényességet mutatja. A legnagyobb sláger a Message in a Bottle lesz.
Következő korongjuk a - Zenyatta Mondatta – Sting szerint a legrosszabbul sikerült lemezük, mert nagyon összecsapták (egy részét koncert turné alatt rögzítették). Mégis pár hónap múlva már aranylemez lesz. Ezután kapja meg az első Grammy-díját a Police.
További két lemezük hozza a megszokott óriási sikert, de a tagok közt már feszültségek alakulnak ki. Sting tovább akar lépni, úgy szeretné megvalósítani saját zenéjét, hogy abba mások nem szólnak bele és hangszerelésük nem korlátozódik egy trióéra.
Ezért valójában már 1983-ban, az utolsó - Syncronicity című - lemezük után feloszlanak. Még azonban ’86-ban összeállnak az Amnesty International segélykoncertek kedvéért, majd az utolsó fellépésükön átadják hangszereiket a U2-nak. Ezzel jelképesen is véget vetve a Police-nak.
Az együttesnek állít emléket Stewart Copeland, Everyone Stares című filmje, mely 2006 januárjában került bemutatásra.