"Rosszkor voltak jó helyen."
A ködös Albion az 1960-as-1970-es években nagy tömegben
termelte ki a jobbnál jobb előadókat és együtteseket. Esélye a kiugrásra csak a
legkiválóbbaknak volt, de természetesen jó adag szerencsére is szükség volt
ehhez. Képességeit tekintve a legjobbak közé tartozott a Canterburyben alakult
Soft Machine együttes, amely alapvetően a progresszív rock műfajban nyomult, de
szerencsét próbált a pszichedelikus rockban, s nem volt idegen tőle a fúziós
zene és a jazz-rock sem. Az összképet tekintve sokkal előkelőbb helyet
érdemeltek volna a rock történetében.
Az első formáció – Robert Wyatt, David
Allen és Kevin Ayers főszereplésével – az underground és a pszichedelikus
zenében aratta sikereit elsősorban a canterbury-i és londoni klubhálózatban. A
hatvanas évek második felében egy ideig Giorgio Gomelsky menedzselte a
társaságot (aki többek között a
Yardbirds és más korabeli együttesek segítője volt). Korai
időszakukban Franciaországban arattak szép sikereket, ám amikor az együttes
hazatért, Allen nem tartott velük. Az Egyesült Államokban is szerencsét
próbáltak 1968-ban, még Jimi Hendrix
turnéján is részt vettek.
Ugyanehhez az évhez kötődik első albumuk
megjelenése. Az újabb lemez 1969-ben jelent meg, akkor már a menedzserként is
ismert Hugh Hopper pengette a basszusgitárt. Mind 1968-ben, mind 1969-ben egy
ideig trióként zenéltek. Rövid ideig a csapat tagja volt Andy Summers, aki az
Animals majd a
Police gitárosaként volt ismertebb.
A
hatvanas évek végén és hetvenes évek elején jelentős zenészkeringő zajlott le az
együttesben, ekkoriban a kísérletező zene felé fordult a zenészek érdeklődése –
hosszú szviteket készítettek, ennek a jegyében készült a Fourth című albumuk,
amelyen 18-19 perces számok hallhatók.
A hetvenes évek elején feltűntek a
fúvósok a Soft Machine tagjai között- az első fecske Elton Dean szaxofonos volt,
akihez hamarosan csatlakozott a több fúvós hangszeren, billentyűsökön és
szintetizátoron is remeklő Karl Jenkins. E hangszeres összeállításnak
megfelelően az évtized középső harmadában a jazz-rockkal értek el szép
sikereket. Addigra az alapító tagok közül már Robert Wyatt is elhagyta a
zenekart, helyét hosszú évekre John Marshall foglalta el. Az 1973-ban megjelent
Six című albumukat a Melody Maker című szaklap az év brit jazz-albumának
kiáltotta ki és 1974-ben a lap olvasói a legjobb kisegyüttesnek szavazták meg a
Soft Machine-t ebben a műfajban.
A nyolcvanas évek elején az együttes teljes
megszűnéséig jazz-klubokban léptek fel.
Az 1978-1984 közötti időszakban Karl
Jenkins és John Marshall vezetésével számos zenésszel lépett fel az együttes.
A korábbi ”hagyományos” lemezeik többségét a Cd-korszakban újra kiadták. Az
együttes történetét Graham Bennett írta meg, s a könyv 2005-ben jelent meg.
A zenekar meghatározó tagjai Hugh Hopper, Elton Dean és John Marshall
közreműködésével turnéztak a kétezres évek elején és Soft Works címmel
felvételeket is készítettek. 2013 február 18-án Kevin Ayers elhunyt, álmában
érte a utol a halál.
A Soft Machine nem a széles tömegeket szolgálta
ki zenéjével, de szakmai körökben elismerték tevékenységét.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2013
e-mail: Literatura.hu