Koko Taylor magyar honlapja

"A blues őserő"

Amerikai énekesnő, dalszerző.

Eredeti neve: Cora Walton

1928. szeptember 28. - 2009. június 3.

Igazi nyers erő áradt Koko Taylornak, a chicagói blues egyik kiemelkedő előadójának dalaiból. Sokan – korántsem méltatlanul - a műfaj királynőjeként tisztelték, akárcsak a korábbi évtizedekben Big Mama Thornton-t, Billie Holidayt, Bessie Smitht, vagy a még aktív Etta Jamest. Nem sokkal június 3-án bekövetkezett halála előtt néhány nappal vette át a utolsó Blues Music Awards díját (a korábbi W. C. Handy díjat).
Koko Taylor - igazi nevén Cora Walton – Tennesse államban, Memphis közelében egy farmon született 1928. szeptember 28-án. A városban és környékén nőtt fel, s 15 éves korától már templomi kórusokban énekelt, miközben a gyapotföldeken dolgozva kellett segítenie családjának. Huszonéves korától megfertőzte őt a blues, s ebben jelentős szerepe volt B. B. Kingnek, a műfaj utolsó élő legendájának,(aki többször személyesen is megtisztelte a blues magyar rajongóit), és Rufus Thomasnak. Férjhez ment, s férjével, Robert Pops Taylor sofőrrel Chicagóba költözött. Az ötvenes évek végétől rendszeresen fellépett az északi nagyvárosban.
Férje neve mellé a Koko művésznevet vette fel, állítólag azért, mert kisgyerek korától imádta a kakaót. Férjével együtt a blues fővárosában, Chicagóban telepedett le. Fiatalon énekelt Buddy Guy-jal, Junior Wellsszel és J. B. Lenoirral, Muddy Waters-szel. Tehetsége ellenére viszonylag későn, harmincéves korában kapta első lemezszerződését, de attól kezdve a Chess, a Checker Records, az Alligator mindig szívesen fogadta dalait. Noha a klubokban érezte igazán jól magát, nagyobb koncerteken is meghódított a közönséget. A hatvanas években a Rolling Stone zenei magazin az évtized legnagyobb énekesnőjének kiáltotta ki.
A hetvenes években Willie Dixon-nal dolgozott, énekelte szerzeményeit, köztük a leghíresebbet, a Wang Dang Doodle-t. A kitűnő bőgős és szerző cserében gondozta Koko lemezeit. A nyolcvanas évek végén súlyos balesetet szenvedett férjével együtt, de amikor felépült folytatta a fellépéseket Lemezeit a műfaj legszínvonalasabb darabjai közé sorolják, de hosszú pályafutása alatt kevesebb mint húsz korongot készített. Több mint húsz éve érdemelte ki egyetlen Grammy-díját, de többször jelölték rá. A W. C Handy illetve a Blues Music Awardst csaknem harmincszor nyerte el, megkapta a Blues Foundation életműdíját, s bekerült a Blues halhatatlanjai közé. Nem múlhatott el fellépése nélkül egyetlen rangos fesztivál sem Chcagóban, sem másutt.
Példaképe volt többek között Janis Joplin-nak, Bonnie Raittnek, Shemekia Copelandnak és Susan Tedeschi-nak valamint a műfaj sok más előadójának.
K.M.