A legnagyobb ?

  A fekete blueszene egyik legismertebb előadója, énekese, gitárosa és szerzője Muddy Waters, azaz McKinley Morganfield, aki 1915. április 4-én született a Mississippi állambeli Rolling Forkban. A folk blues egyik alapvető egyéniségét tiszteljük benne, aki Son House, Robert Johnson és Big Bill Broonzy nyomdokain haladva vált egyre ismertebbé a fekete zene világában. Közismert neve, ami egyébként sáros vizet jelent, onnan ered, hogy mindig szívesen játszott a pocsolyákban azon a farmon, ahol nagyszülei nevelték - nagyanyja tisztelte meg vele. A Muddy Waters név, ami a szlengben a blues hangulatára is utal, egész életén át elkísérte. Szájharmonikán tanult meg először játszani magától – természetesen a kemény mezgőgazdasági munka mellett – majd tizenéves korában gitározott. Big Bill Broonzy  segítette megismerkedni ezzel a hangszerrel. Még a farmon talált rá Alan Lomax népzenekutató, a Kongresszusi Könyvtár munkatársa és felvette dalait és visszaemlékezéseit a kétkezi munkások hétköznapjairól. Clarksdale közelében, egy kunyhóban éldegélt akkoriban,  az „építményből” vándormúzeum lett.

            A negyvenes évek elején előbb St. Lousba, majd Chicagóba költözött. Itt is pénzkereső munka mellett zenélgetett. Olykor példaképe, Big Bill Broonzy előtt volt „nyitószám” kis piszkos klubokban. Első felvétele, az  I Can’t Be Satisfied  1948-ban készült, ezt a dalát zenészek sokasága dolgozta fel, akárcsak a Rollin Stone című szerzeményét, amely mellesleg a Rolling Stones együttes névadója lett. Első kiadója a legendás Chess volt. Az ötvenes évektől  a blues legjobbjaiból alakította  együtteseit, az egyik legkorábbi formációban Jimmy Rogers  gitározott, Otis Spann zongorázott, Little Walter szájharmonikázott, Willie Dixon bőgős is beszállt időnként. Az ötvenes évek végétől rendszeresen átját Európába, híres londoni koncertjeinek felvételéből készült a The London Muddy Waters Session című albuma.  Rendszeresen zenélt a hatvanas években, egyik kiemelkedő jelentőségű  fellépése volt a newporti, amely első koncertlemezének - At The Newport 1960 - lett az alapanyaga. A hetvenes években gyakran tartott több éves szüneteket is, az évtized második felében aktivizálta magát – a The Band együttes sztárokkal tűzdelt búcsúkoncertjének egyik hőse volt 1976-ban. Rendszeres résztvevője volt az amerikai folk- és bluesfesztiváloknak Amerikában és Európában.

            Lemezeinek számát kétszázra becsülik, valamennyit lehetetlen megemlíteni. Egyik leghíresebb dala a Mannish Boy, de a műfaj kincse a Rollin and Tumblin, a Long Distance Call, a She Moves Me, az I’m Your Hoochie-Coochie Man, a Fourty Days and Fourty Nights, a Honey Bee és az All Aboard. Szívesen játszott fehér zenészekkel: egyik legszebb lemezén, az 1969-ben megjelent Fathers and Sonson  Paul Butterfield szájharmonikája és Mike Bloomfield játszik. Paul Rodgers, aki a  Free, majd a Queen együttessel Magyarországon is járt, nagyszerű emléklemezt jelentetett meg halála 10. évfordulójára. Fellépett még Stonesszal, Johnny Winterrel. A feketék közül szinte mindenkivel játszott: John Lee Hooker nevét mindenképpen kötelező megemlíteni. Hat Grammy-díjat kapott a legelsőt 1971-ben. A rockra gyakorolt  hatásáért bekerült a rock and roll halhatatlanjai közé.  
1983 április 30-án tette le örökre a gitárját. Fia, Big Bill Morgenfield  többször fellépett Budapesten.
K.M.

Vissza/Back

copyright © László Zoltán 2007 - 2011
e-mail: Literatura.hu