A soul zene koronázatlan királya aki Sam Cooke és Jackie Wilsonnal együtt a a stílus fejlődésének egyik legnagyobb előmozdítója. Azon kevés zenészek egyike akiknek tehetségét korán felismerte és elismerte a kritika. A soul mellett a rythm&blues és a jazz területén is maradandót alkotott. Stílusa olyannyira egyéni, hogy Elvis Presley mellett ő az akinek zenéjét senki mással nem lehet összetéveszteni. Hatéves korában glaucoma következtében elvesztette látását, tizenöt évesen pedig a szüleit. A vakok St. Augustinei intézetében tanult zenélni, majd szülei halála után Floridában zenészkedett míg elég pénzt gyűjtött ahhoz, hogy Seattleba költözzön. A negyvenes években jónéhány popos hangvételű blues felvételt készített melyeken Nat King Cole és Charles Brown hatása érződik. Első Top 10 felvételét 1951-ben készítette: Baby Let Me Hold Your Hand címmel. 1952-ben szerződtette az Atlatinc lemezkiadó és ettől kezdve használta a Ray Charles nevet. Egyéni stílusa többirányú hatás révén alakult ki, de ettől kezdve dalaival rendszeresen feljutott a sikerlistákra. Az ötvenes évek elején egy időre New Orleansba ment, és a Modern Jazz Quartett-tel készített felvételeket. A kritikusok 1955-re teszik azt a momentumot amikor Charles igazán rátalál saját hangjára, ekkor jelenik meg ugyanis az I Got A Woman című, ma már klasszikusnak számító dala. Itt jelenik meg énekében előszőr a gospelben honos "szakításos" technika, mely a továbbiakban oly jellemző lesz rá. Az ezt követő években csak úgy ontja magából a sikerszámokat: This Little Girl Of Mine, Drown In My Own Tears, Lonely Avenue, What'd I Say. A hatvanas évek elején az atlantic-tól az ABC-hez igazol, ahol nagyobb szabadságot kap saját felvételeinek igazgatásában. Eklektikus izlésének megfelelően albumain állandóan kísérletezik és voltoztatja a kíséretet, de mindegyiken felismerhető a tipikus Ray Charles hangzás. Népszerűsége egyre inkább nőtt, ami nem csoda hiszen olyan számokkal szerepelt a slágerlistákon mint a Georgia On My Mind, You Are My Sunshine, Crying Time. 1966-tól kezdődően zenéjében túlsújba kerülnek a rock és a blues elemek ami által maradandó hatást gyakorolt a rock olyan előadóira mint Joe Cocker, Stevie Winwood vagy Van Morisson. A hetvenes években  új felvételek helyett inkább koncertezik, 71-ben hazánkba is eljutott. Lemezein egyre inkább a régi nagy számok újabb verziói szerepelnek, de ekkor már Ray Charles nem egyszerűen egy zenész, hanem akárcsak Aretha Franklin, nemzeti intézmény. Zenetörténészek szerint ő volt a legnagyobb hatással a fekete zenére. 80-tól kezdődően egyre többet foglalkoztatják filmekben, ahol egyszerűen önmagát kell alakítania: Blues Brothers, Moonlightning, Who's The Boss. A We Are The World kislemez egyik vezéralakja, fellépett az 1990-es New york-i John Lennon emlékkoncerten. 1991-ben Grammy díjat   kapott az I'll Be Good To You című daláért. 92-ben megkapta a NARAS életműdíjat, 94-ben helyet kapott a Rock Dicsőségcsarnokában. Élete utolsó pillanatáig  aktív énekes volt, 2000 júliusában Olaszországban és Horváthországban koncertezett. 2004-ben hunyt el, de szerencsére igen gazdag zenei anyagot hagyott ránk, mely még évtizedekig lázban tartja majd a zenei műgyűjtőket.

Vissza/Back

copyright © László Zoltán 2000 - 2011
e-mail: Literatura.hu