"Sitting here, darlin', sitting here all alone. I'm sitting here, baby, sitting all alone.
Baby, when I catch you, I'm gonna take you to my home"

1967-ben alakult angol blues együttes.

Eredeti felállás: Alvin Lee ének, gitár;

                            Leo Lyons basszusgitár;

                            Rick Lee dob;

                            Chick Churchill billentyűsök.

A CD online megvásárolható !

 Az angol Alvin Lee (szül. 1944. dec. 19.) és Leo Lyons (szül. 1944. nov. 30.), a Beatles tagjaihoz hasonlóan a hamburgi szórakoztató negyedben szereztek gyakorlatot és megfelelő tapasztalatok birtokában Angliába visszatérve 1966 végén Rick Lee (szül. 1945. okt. 20.) és Chick Churchill bevonásával megalakították a Ten Years After együttest. Nevük azt sugallta, hogy tíz évvel megelőzik saját korukat – s ez aligha tűnt nagyképűségnek. Az énekes-gitáros Alvin Lee (pályáját ld külön) hamarosan megkapta a kritikától "a nyugat leggyorsabb kezű zenésze" címet. Az együttest szerződtette a Decca kiadó és 1967-ben megjelentette első albumát, amelynek címe - ahogyan egyesek mondták - "fantázia nélküli volt", ugyanis csupán az együttes nevét viselte. A korongra a blues alapok mellett a rock frissessége volt a jellemző.
Alvin Lee nemcsak kiváló gitárosként, hanem jó rockhangjával is színfoltja volt a Ten Years Afternek. Újabb és újabb lemezeik készültek, a siker is hozzájuk pártolt. Az 1968-as Undead már világsikert jelentett. Az I'm Going Home című szám felkerült a slágerlisták élvonalába. Graham Bill meghívására 1968-ban New Yorkban léptek fel több alkalommal, Jimi Hendrix és Janis Joplin társaságában, fantasztikus örömzenét produkálva. Harmadik albumuk címéül Stonedhenge-et, Anglia ősrégi, titokzatos kőépítményét választották, amely mind a mai napig ellenáll a szélnek, viharnak és az időnek. A címmel a maradandóságra és zenéjük titokzatosságára egyaránt utaltak. Albumaik közül mérföldkő volt a Recorded Live, és a Sssshhhh.
1969-ben azon kevés angol együttes között voltak, akiket meghívtak Woodstockba, az amerikai fesztiválnyarak utolsó, legendás eseményére. A Ten Years After este lépett fel, így a bizsergető rockzene mellett a látványelemek is érvényesülhettek. Előadásuk fénypontja az I'm Going Home előadása volt, amelyben Alvin Lee mind énekesi, mind gitárosi képességeit csillogtatta a 400.000-es tömeg előtt. A korszak TYA számai egy egész korosztályt tartottak lázban és váltak egy nemzedék rockhimnuszává: a Good Morning Little Schoolgirl, a I Can't Keep From Crying Sometimes a Choo, Choo Mama, Whitout You, a Positive Vibrations, a Love Like A Man, a Hear Me Calling... és a többiek. A Ten Years Afterről általánosságban elmondható, hogy inkább a koncerteken alkottak nagyot. Nevezetes koncertjeik közül – a már említett Woodstockon kívül - kiemelkedett fellépésük a londoni Marquee klubban, a Royal Albert Hallban, a Wight szigetén, a tokiói Budokanban és Torontóban.
A hatvanas években a TYA a hippik "béke - szeretet - szabadság" (peace - love- freedom) gondolatának egyik fő angliai hirdetője volt. A hatvanas évek, a filozófiai és, társadalmi mozgalmak elmúltával a közönség zenei ízlése kezdett elsekélyesedni, a tartalom helyett az üres forma felé fordultak. Lezárult egy boldog, nagyszerű korszak. A Ten Years After korongjaira ugyan nagyszerű zene került, de a közönség egyre kevésbé akarta ezt a zenét meghallgatni. A Rock and Roll to The World wolt az utolsó sikeres lemezük,1974-ben megszűnt a TYA, Alvin Lee saját lemezzel és új társakkal próbálkozott.
1988-ban újra létrejött a Ten Years After. A régi fiúk öregebbek lettek, de változatlanul fiatalos zenét játszottak, a. fiatalság szívesen járt koncertjeikre. Hosszabb turnékat szerveztek melyen új albumukat az About Time-ot népszerűsítették. (1990-ben Budapestre is eljutottak.)
2000 után Alvin Lee helyére a huszonéves Joe Gooch került, akinek gitártudását mind a szakma, mind a rajongók elismerték, ám énekhangja elmaradt a nagy elődétől, emiatt sok TYA rajongó nem tekintette autentikusnak a formációt. Az új felállásban készült lemezek népszerűek voltak, kedvező volt szakmai visszhangjuk is.
A Ten Years After az új évezredben többször adott nagysikerű koncertet Magyarországon. Itt volt a zenekar 2003-ban Budapesten, 2004-ben a Szigeten (Alvin Lee-vel), 2006-ban Pakson a Gastroblues fesztiválon, 2008-ban az A38 Hajón, 2011-ben pedig a Barba Negra klubban. adott koncertet Joe Gooch-csal, Alvin Lee egykori társai jóval többet nyújtottak mint „egyszerű mesteremberek”

 

Nagylemezek:

Ten Years After (1967)

Undead (1968)

Stonedhenge (1969)

Ssshh (1969)

Cricklewood Queen (1970)

Space In Time (1971)

Rock&Roll Music To The World (1972)

Recorded Live (1973)

Positive Vibrations (1974)

Goin' Home (1975)

The Classic Performances (1976)

See For Miles (1987)

About Time (1989)

Essential (1991)

1994 (1995)

Solid Rock (2000)

Live At Filmore East (2001)

Now (2004)

Roadworks (2005)

Evolution (2008)

Going Home (2010)

A CD online megvásárolható !
 

A CD online megvásárolható !
 

A CD online megvásárolható !
 

A CD online megvásárolható !

Evolution (2008)

A CD online megvásárolható !

A CD online megvásárolható !

A CD online megvásárolható !


Dalszövegek/Lyrics

Fotók/Photos


Vissza

copyright © László Zoltán 2001 - 2013
e-mail: Literatura.hu