Ten Years After

"Sitting here, darlin', sitting here all alone. I'm sitting here, baby, sitting all alone.
Baby, when I catch you, I'm gonna take you to my home"

1967-ben alakult angol blues együttes.

Eredeti felállás: Alvin Lee ének, gitár;

Leo Lyons basszusgitár;

Rick Lee dob;

Chick Churchill billentyűsök.

1966-ban az angol Alvin Lee(szül. 1944. dec. 19.) és Leo Lyons (szül. 1944. nov. 30.), mint négy évvel előttük a Beatles tagjai - még a hamburgi szórakoztató negyedben zenéltek. Kellő gyakorlatot és megfelelő tapasztalatokat szerezve tértek vissza Angliába, ahol 1967-ben Rick Lee 8szül. 1945. okt. 20.) és Chick Churchill segítségével létrehozták a Ten Years Aftert. A TYA énekes - gitárosa Alvin Lee hamarosan megkapta a kritikától "a nyugat leggyorsabb kezű zenésze" címet. Az együttes szerződést kötött a Decca céggel, és megjelentette első albumát, amelynek címe, ahogyan egyesek mondták: "fantázia nélküli", mivel az együttes nevét viselte. A korongon található zenében a blues alapok mellett a rock frissesége dominált. Alvin Lee nemcsak kiváló gitáros, de jó rockhangja révén éppen úgy - jellemző színfoltja volt a Ten Years Afternek, mint egy-egy keverése a gitáron. Énekét az átmenet nélküli hangerőváltás jellemezte. A normál hangerejű ének hirtelen elhalkult, alig hallható suttogássá gyengült, majd amikor már a fül hozzászokott az elandalító hangerőhöz, akkor váltott át kiabálássá, és kordában tartott üvöltéssé - és ezután ki halhatta meg az újabb suttogást?! Az együttes rendszeres munkájának eredményeként újabb és újabb lemezeik készültek elés a siker is hozzájuk pártolt. Az 1968-as Undead meghozta számukra a világsikert és z I'm Going Home című szám felkerült a slágerlisták élvonalába. Graham Bill meghívására még ebben az évben New Yorkban léptek fel több alkalommal, Jimi Hendrix és Janis Joplin társaságában, fantasztikus örömzene koncerteket produkálva. Harmadik albumuk címéül Stonehengeet, Anglia ősrégi, titokzatos kőépitnényét választották, amely mind a mai napig ellenáll a szélnek, viharnak és az időnek. A címmel a maradandóságra legalább annyira utaltak, mint zenéjük titokzatosságára. 1969-ben az a megtiszteltetés érte őket, hogy azon kevés angol együttes között voltak, akiket meghívtak Woodstockba, az amerikai fesztiválnyarak utolsó, mára már legendás eseményére. A Ten Years After éppen este lépett fel, így a bizsergető rockzene mellett a látványelemek is érvényesülhettek. Előadásuk fénypontja az I'm Going Home előadása volt, amelyben Alvin Lee mind énekesi, mind gitárosi képességeit csillogtatta a csaknem 400.000-es tömeg előtt. Ebben a korszakban olyan TYA számok jelentek meg folyamatosan, melyek egy egész korosztályt tartottak lázban és váltak egyes csoportosulások himnuszává mint a: Whitout You, Posotive Vibrations, Love Like A Man, Religiuos, Hear Me Calling....A hatvanas években a TYA a hippik "béke - szeretet - szabadság" (peace - love- freedom) gondolatának egyik fő angliai hirdetője volt. De ahogy a hatvanas évek elmúltak és filozófiai, társadalmi mozgalmaik elhaltak, a közönség zenei ízlése is kezdett elsekélyesedni, a tartalom helyett az üres semmitmondó forma felé fordultak. Lezárult egy boldog, nagyszerű korszak. A Ten Years After kezdett visszaesni, s bár megjelenő korongjaik nagyszerű zenét tartalmaztak de a közönség egyre kevésbé akarta ezt a zenét meghallgatni. 1974-ben megszűnt a TYA, mert Alvin Lee úgy döntött, hogy nem folytatja (legalábbis így) tovább. Lee próbálkozott még szólóalbummal és új társakkal. Az első formációja az Alvin Lee Co. volt, ahol két egykori King Crimson zenésszel, Mel Collinsszal (szaxofon) és Ian Wallacesszel (dob) játszott. Első szólólemezén Mylon Leferre kísérte a "szabadság felé vezető úton". Még egy évig létezett az Alvin Lee Band, majd a régi nagy együttes nevének megváltoztatásából jött létre a Ten Years Later, ami tulajdonképpen ugyanazt jelentette. Ebben a zenekarban azonban csak hárman zenéltek. Ahogy teltek az évek, 1988-ban egyszer csak újra létrejött egy brit banda, amit ismét úgy hívtak: Ten Years After. A régi fiúk bizony öregebbek lettek, de még mindíg fiatalos zenét játszottak. Mivel nem hatottak öregurasan, a fiatalság is szivesen eljárt koncertjeikre. Hosszabb turnékat szerveztek melyen új albumukat az About Time -ot mutatták be. Kalandozásaik közben 1990-ben Budapestre is eljutottak. Diadalútjuk azóta is folytatódik, remélhetőleg még igen sokáig. 2000 óta Alvin Lee helyét Joe Gooch vette át, ami miatt sok TYA rajongó már nem tekinti autentikusnak a formációt. Ennek ellenére az új felállásban készült korongok igen népszerűek és kiváló krtitkákat kaptak. A Ten Years After az új évezredben többször adott nagysikerű koncertet Magyarországon. Itt volt a zenekar 2003-ban Budapesten, 2004-ben a Szigeten (Alvin Lee-vel), 2006-ban Pakson a Gastroblues fesztiválon, 2008-ban és 2011-ben ismét Buddapesten adott koncertet immár Joe Gooch-csal, aki gitártechnikájával csaknem felnőtt Alvin Lee-hez.