"Az ilyen
háborúba nem hal bele senki."
1969-ben alakult többb nemzetiségű (főleg amerikai)
rhythm and blues és funky együttes. Eredeti tagok: Eric Burdon ének; Charles Miller szaxofon klarinét, fuvola, vokál; Harold (Ray) Brown dob, vokál; Thomas Sylverster Papa Dee Allen percussion, vokál; Morris B. B. Dickerson basszusgitár, vokál; Leroy Lonnie Jorda billentyűs, vokál; Lee Oskar szájharmonika; Howard E. Scott gitár, vokál. |
A War az egyik legkitűnőbb rhythm and blues együttes, amely
1969-ben alakult, ám gyökerei a hatvanas évek elejéig nyúlnak. Howard E. Scott
és Harold Brown 1962-ben the Creators néven alakított rhythm and blues
csoportot. Rövidesen csatlakozott hozzájuk Miller, Dickerson és Jordan,
valamivel később Lee Oskar és Papa Dee Allen. War néven Eric Burdonnel, az
Animals frontemberével
léptek a nyilvánosság elé. Az együttesnek több mint 50 millió lemezét adták el.
Az igazi fénykorát akkor élte a banda, amikor Burdon távozott. Arra az időszakra
jutottak listavezető albumai is.
A Creators a War megalakulásáig Nightshift
néven is működött. Az 1969-ben színre lépett War a fekete és a fehér blues, a
rhythm and blues legjobb hagyományait ötvözte. Eric Burdon csatlakozásakor
megjelent az Eric Burdon Declares War, röviddel később a
Black Man Burdon. (A War már akkor is készített olyan albumot,
amelyen Burdon nem énekelt.) Évekkel később került forgalomba a Love is
All Around című korong, amelynek dalait nagyjából a két másik album
dalaival együtt rögzítettek. A Burdon-korszak kitűnő dalai között a legnagyobb
sikere a Spill The Wine-nak és a Paint It Black című
Rolling Stones számnak
volt, de a műfaj értéke a Tobacco Road című
Nashville Teens-dal
feldolgozása, a Blues for Memphis Slim, vagy a Night in White Satin is. Burdon
mesterien dolgozta fel a Day in the Life-ot a
Beatles-től. Az énekes két év után
távozott, mivel a két kitűnő lemez és a válogatás fogadtatása elmaradt saját
várakozásától.
A War 1971-től ezután saját lábra állt, s hamarosan kitűnő
albumokkal jelentkezett, nagyon sikeresek voltak koncertjeik. Az 1961-es
All Day Music már a Billboard listáinak élvonalába került, az 1973-as
Deliver The World pedig a rhythm and blues lista éllovasa volt.
A kitűnő zene több aranylemezt, további első helyeket hozott: a The
World Is A Ghetto, a War Live, a Why Can’t We
Be Friends? is a csúcsra ért, s máig a műfaj legjobbjainak számítanak.
Szép sikere volt a Platinum Jazz, a Galaxy, a
The Music Bandnek a hetvenes években, valamint az Outlaw
korongnak a nyolcvanas években.
Az együttes az eredeti zenei elképzelései
mellett és alapító zenészeivel a hetvenes évek végéig tartott ki, utána
kezdődött a zenészkeringő. A nyolcvanas években hanyatlott népszerűségük, egy
ideig szünetelt is az együttes működése. A kilencvenes évek derekán újraindult a
történet, ismét számos személyi változással. A kilencvenes években a
Peace Sign albumon kívül említésre méltó lemezük már nem jelent meg, de
koncerten lelkesen fogadták az aktuális összeállítású együttest, és kelendőek
voltak válogatásaik is.
A War 2008. áprilisában nagy sikerű koncertet adott
a Royal Albert Hallban, amelyen Eric Burdon és Leroy Lonnie Jordan képviselte az
eredeti együttest. Nem lehetett tudni, hogy a többiek miért nem csatlakoztak,
ami biztos, Charles Miller akkor már nem élt.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu