1962-ben alakult amerikai rhythm and blues együttes. Eredeti felállás: Booker T. Jones billentyűs; Steve Cropper gitár; Lewis Steinberg basszusgitár; Al Jackson Jr. dob. |
A déli soul és rhythm and blues egyik legkitűnőbb együttese,
jazzes „beütéssel”. Különlegességnek számított a műfajban, hogy instrumentális
zenét játszottak. Bár a névadó Booker T. Jones orgonista volt, kiemelkedő
muzsikusa volt a társaságnak a gitáros, Steve Cropper valamint a később
csatlakozó Donald Duck Dunn basszusgitáros. Alakaulásuk után 30 évvel a rock and
roll halhatatlanja lett a zenekar. Leghíresebb, listát is vezető daluk a Green
Onions. A példaképek között érdemes megemlíteni
James Brown-t, Rufus
Thomast, Memphis Slim-et,
Eddie Floydot, de sokat tanultak
Wilson Pickett-től, a
Sam and Dave-től
és a legendás Shadows-tól
is. Az elsők közé tartozott a fehér és színes bőrű együttesek körében.
Szerepelnek a Rolling Stone magazin minden idők 100 legjobb előadója között,
2007-ben Grammy Életműdíjat kaptak, de Cruisin’ kislemezükért 1994-ben „rendes”
Grammyt is kiérdemeltek.
Az együttes a Stax kiadó házi zenészeiként többek
között Otis Redding,
Wilson Pickett, Rufus és Carla Thomas és mások számos legendás felvételeinek
közreműködőiként szereztek tekintélyt a szakma és a közönség körében. 1962-ben
már „hivatalosan”, saját néven kezdtek zenélni. A névadó Booker T. Jones volt a
főnök, játéka jelentősen meghatározta az együttes hangzását, de a többiek is
jelentős mértékben „beleszóltak” a zenei arculat alakulásába.
Alakulásuk
évében már listavezető dallal ünnepelhettek: a Green Onions a
rhythm and blues lista 1., a Billboard 100-as 3. helyezettje volt. Több más
daluk is befért a legjobb 10 közé. Nagy kedvenc volt az együttes működésének
első szakaszában a Hang ’Em High, a Boot-Leg,
a Groovinn’ és a My Sweet Potato is. Bár
rendszeresen jelentették meg albumaikat és kislemezeiket, a Green Onions sikerét
nem tudták még egyszer elérni.
Donald Duck Dunn 1965-ben váltotta
Steinberget. A Booker T&MG’s sikeres európai és amerikai turnékat bonyolított
le. Albumaik közül nagy tetszést aratott az 1967-es Hip-Hug Her,
az 1968-as Soul Limbo, valamint az 1971-es Melting Pot.
Az együttes történetének első fejezete 1971-ben zárult le.
Dunn és Jackson
újabb zenészekkel társulva 1973-ban megjelentetett egy MG’s lemezt. 1975-ben
Booker T. Jones-szal és Steve Cropperrel kiegészülve elhatározták, újra együtt
dolgoznak, Jacksont azonban meggyilkolták. 1977-ben Willie Hall dobossal
kiegészülve alakították újra a zenekart.
A hetvenes évek végén Cropper és
Dunn részt vett a Blues Brothers című film forgatásán, zenészként szerepeltek,
sok más híresség mellett. Steve Croppert egyébként a legjobb gitárosok között
tartják számon. Több gitáros ranglistán szerepelt előkelő helyen, a Rolling
Stone a 100-as listáján a 39. helyre tette, sok nagyágyút megelőzve.
Dunn és
Cropper a Blues Brothers 10 évvel későbbi változatában is szerepet kapott, s a
filmhez kapcsolódó turné keretében felléptek Budapesten is.
Booket T. Jones
sikeres producer lett, többek között
Willie Nelson-nal, Rita
Coolidge-dzsal és Bill Withersszel dolgozott. Igen aktív volt Cropper és Dunn
is, számos zenésznek írtak dalokat, s a Blues Brothert projekten kívül is
gyakran feltűntek. A zenekar a nyolcvanas években fellépett az Atlantic lemezcég
fennállása alkalmából rendezett koncerteken. Csaknem két évtizedes kihagyás után
1994-ben megjelent That’s The Way It should Be című lemezük.
Felléptek a rock and Roll Hall of Fame 1995-ös avatókoncertjén, kísérték Neil
Youngot, Felléptek Eric
Clapton Crossroads gitár-fesztiválján, turnén kísérték Neil
Youngot.
Booker T. Jones saját zenészeivel folyamatosan turnézik, lemeze is
jelent meg az új évezredben. Sajnos Donald "Duck" Dunn 2012 május 13-án
elhunyt.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu