"Nem azonos a Shadows elődjével."
1953-ban alakult amerikai rhythm and blues, doo woop
együttes. Eredeti felállás: Clyde McPhatter (tenor) Bill Pinkney (basszus) Gerhart Trasher (tenor) Andrew Trasher (bariton) |
A korai rhyhm and blues egyik legjellegzetesebb és
legsikeresebb formációja volt az amerikai Drifters együttes. Számos személyi
változáson átesve évtizedekig meghatározó szerepet töltött be a műfajban.
(Összesen közel félszáz tagja volt az évtizedek során.) Nem véletlenül került be
a rock and roll halhatatlanjai, a vokális együttesek halhatatlanjai közé. A
Rolling Stone magazin minden idők száz legjobb előadója között is szerepelnek.
Több mint egy tucat daluk került a listák élmezőnyébe, ezek többsége ma is
gyűjtő-csemege.
A Drifters története a The Dominoes együttesben kezdődött az
ötvenes évek elején. Itt énekelt ugyanis az a Clyde McPhatter, aki különleges
tenorjával meghatározó hangja lett az 1953 nyarán alakult Driftersnek. (az
együttestől függetlenül a rock and roll halhatatlanja). A siker nem váratott
sokáig Money Honey című, többek által feldolgozott dalukkal heteken át vezeték a
rhythm and blues listát. 1954-ben a rhythm and blues lista csúcsára ért a
Honey Love című daluk is. A sikersorozat a következő években
folytatódott: 1955-ben az Adorable, 1957-ben a There
Goes My Baby, majd 1960-ban a Save The Last Dance for Me került az élre
( Utóbbi Angliában a második helyezett). Az utóbbi két dal szólistája már Ben E.
King, a műfaj egyik legszebb hangja volt. A listavezető dalok mellett számos
Drifters-produkció végzett a listák élmezőnyében, gyakran dobogós” helyeken.
Az együttes menedzsere George Treadwell lett (Bill Pinkney kérésére), ő lett
egyben a Drifters név tulajdonosa, számos személyi változás kezdeményezője. Az
együttes tagjai korántsem minden kezdeményezésével, ötletével értettek egyet,
így többen tovább álltak. Az eredeti csapat tagjai közül McPhatter a katonai
szolgálat után még visszatért, ám az évtized végére olyan nagy nevek kerültek a
Driftersbe, mint az említett Ben E. King és Charlie Thomas, a két tenor, Doc
Green (bariton) és Elsbury Hobbs (basszus). Az énekesek és zenészek keringője
követhetetlen volt, a lényeg azonban, hogy a Drifters megőrizte rangját.
Mindenképpen ki kell emelni Bobby Hendricks, Rudy Lewis (a hatvanas évek elején
szólóénekes volt korai haláláig) , a többször visszatérő Johnny Moore, Ray Lewis
és Louis Price nevét. Szerzőként szorosan kötődött a csapathoz a legendás
Leiber-Stoller valamint a Pomus- Shuman páros.
Az első időszak sikerdala (a
listavezetőkön kívül) a Such a Night, a What’cha Gonna Do, a White Christmas, a
Ruby Baby, a Fools Fall in Love, a Dance With Me, az I Count The Tears, a This
Magic Moment.
A hatvanas években Ben E. King már nem volt tagja a
Driftersnek, de maradt a markáns hang. A hatvanas évek első felének emlékezetes
sikere volt többek között az Up on The Roof, az On Broadway, az Under The
Boardwalk, a Saturday Night at The Movies.
A hetvenes évek Drifters-slágerei
közül kiemelkedett a Like Sister and Brother, a Kissin’ in The Back Row of The
Movies, a There Goes My First Love és aYou’re More Tan Number in My Little Red
Book.
A hetvenes évek elmúltával a Drifters dalai kiestek a listákról, ám a
koncertjeik továbbra is sikeresek voltak, s újabb lemezeket készítettek, még az
évezredforduló után is.
(Kovács Miklós)
A Cd-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu