"A Rock’n’Soul királya, King Solomon.”
Amerikai rhythm and blues, blues és rock énekes,
dalszerző. Eredeti neve: Solomon Vincent McDonald Burke 1940. március 21., West Philly, Pennsylvania. 2010. október 10. Harlemmemmeer, Hollandia. |
Népszerűségét számos művészneve is jelzi. Az említettek
mellett Bishop of Souf (a soul püspöke) és Muhammad Ali of Soul néven is
emlegették. A soulzene egyik „alapító atyja’ volt a hatvanas években,
eltéveszthetetlen hangja segített abban, hogy az emberek meghatározhassák: mi az
igazi soulzene. A háború utáni rhythm and bluesból, a gospelből építkezett, s
erősen hatott rá az egyházi zene is, a minden ember egyházának püspöke volt.
Több mint öt évtizedes pályafutása során kapott Grammy-díjat, több mint harminc
dala került különböző listákra, ezen belül több mint húsz a Billboardra.
Természetesen a rock and roll halhatatlanja, a Rolling Stone magazin legjobb
énekeseket összesítő 100-as öröklistáján a 89. helyre került.
Apjáról nem
lehet semmit tudni, anyja nevelőnő volt. Nagyanyja volt az, aki a zenéjére és
életére, ezen belül vallásos elkötelezettségére a legnagyobb hatást gyakorolta.
Nagyon sokféle zenét hallgatott a klasszikusoktól a countryn át a jazzig.
Soha nem részesült „hivatalos” zenei oktatásban. Első gitárját nagyanyjától
kapta 14 éves korában a hálaadás napjára. Nagyanyja temetési szertartásán
énekelt először nagyobb közönség előtt 14 éves korában, első szerződését
1955-ben kötötte az Apollo kiadóval, s a Christmas Presents from Heaven
című gospelből milliós siker lett, majd nagy siker volt a "You Can Run (But You
Can't Hide)" is
Húszéves korában az Atlantic lemezcéghez szerződött, ahol
32 kislemeze jelent meg a következő tíz évben, legtöbbje listára került, több
közülük a rhythm and blues legjobb 10 dala közé, négy Top 40-es siker - köztük
volt a Cry To Me. További listás felvételei közül említést
érdemel a Just Out of Reach, valamint a rhythm and blues listát vezető
Got To Get You Off of My Mind és a második helyezett If You
Need Me. Az Atlantic alapítója, Ahmet Ertegun „a legnagyobb
soulénekesek egyikének” nevezte.
A hatvanas évek végén Burke
Wilson Pickett-tel,
Otis Redding-gel,
Joe Tex-szel és Don Covay-jel létrehozta a Soul Clan énekes-közösséget.
Az
Atlantic után a Bell Recordsszal kötött szerződést Burke. Kitűnő feldolgozást
készített a Proud Mary című
Creedence Clearwater-sikerből,
a sokak által feldolgozott What Am I Living For című dalból. A következő években
sűrűn változtak kiadói: szerencsét próbált a nyugati parton az MGM-nél, az ABC
Dunhill Recordsnál a leghíresebb blueskiadók egyikénél a chicagói Chessnél, a
Savoy Recordsnál és a Roundersnél.
A nyolcvanas-kilencvenes években újra
Burke gospeles oldala volt erősebb.
Az új évezredben jelent meg az egyik
legsikeresebb lemeze, a Don’t Give Up On Me. Ezért kapta
Grammy-jét, több listán is jegyezték, ha nem is az élvonalban. Szerzői között
szerepelt Bob Dylan,
Van Morrison, Tom
Waits, Brian Wilson is. A Grammy mellett megkapta érte a legrangosabb blues
elismerést, a W. C. Handy díjat (ma Blues Music Awards.)
Nagy tisztelői
között volt Tom Waits, Mick Jagger, Otis Redding, Wilson Pickett, majd
Bruce Springsteen, Tom
Petty, Jerry Lee Lewis,
Bob Dylan, Fats Domino,
Little Richard, Dolly
Parton, Norah Jones, Dr.
John, B.B King,
Van Morrison, Elvis Costello.
Burke részt vett a
Rolling Stones Live Licks
című turnéján, Everbody Needs Somebody To Love című saját dalát énekelte.
Az
új évzredben több kitűnő lemezzel megörvendeztette híveit, köztük a Make Do With
What You Got, a Nashville, majd kevéssel halála előtt a Nothing’s Impossible és
a Hold On Tight.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu